hirdetés

Ez történt a 9 magyar fajtával a II. világháború gyötrelmei alatt: a kuvaszokat lelőtték a fosztogató katonák

Hangai Lilla

2023. március 16 - Képek: Getty Images Hungary, Eszement Pumi Kennel

A II. világháború minden élő és élettelen dolgon nyomot hagyott. Nem voltak ez alól kivételek a magyar kutyafajták sem. A 9 fajta szinte mindegyike a kihalás szélére került, egyedszámukban majdhogynem visszafordíthatatlan károkat okozott ez a keserves időszak.

hirdetés

Rengeteg munkával és tudatossággal sikerült megmenteni és rehabilitálni a mudit, a pulit, a pumit, a kuvaszt, a komondort, a magyar agarat, az erdélyi kopót, valamint a rövidszőrű és a drótszőrű magyar vizslát is. Ezeknek a túlélőknek a történetét meséljük ma el.

Mudi

A tudatos tenyésztés dr. Fényes Dezső nevéhez fűződik. A balassagyarmati múzeum igazgatójaként a palócság népi hagyományait kutatta. Országunk különböző területein tett látogatásai alkalmával lett figyelmes egy különleges pásztorkutya fajtára, melynek felvásárolta különböző egyedeit, majd azokat egymás között pároztatta. 1930 és 1936 között folyt a tenyésztési programja, végül 1936-ban bizottsági szemlén be is mutatta a kitenyésztett egyedeket. Ekkor kapta a mudi nevet, és elkészült a fajtastandard is. A fajta a nevét valószínűleg Tóth Mihály, bugaci számadójuhász Mudi nevű kutyája után örökölte.

A II. világháború alatt az újonnan elismert fajta rövid karrierje majdnem teljesen véget is ért. A feltámasztást a 60-as évek elején kezdték meg, mondhatni a semmiből. Néhány B törzskönyves ebet használtak a projekthez és elkészült az új fajtastandard is. Az egyes számú törzskönyvet egy Rigó nevű szuka tudhatja magáénak.

Puli

Érdekes módon a puliállományban sokkal nagyobb kárt tett az I. világháború, mint a II. Az 1900-as évek elején ahogy itthon változott a mezőgazdaság helyzete, úgy változott a pulié is. Csökkent a legelők területe, ezzel egy időben pedig ezeknek az agilis ebeknek a munkaterülete is. A szakadék széléről dr. Raisits Emil állatorvos, tanár és kinológus, valamint munkatársainak tevékenysége húzta vissza. A puli bekerült a tanyákra, falvakba, városokba. Ott házőrzőként, rendőrkutyaként vagy családi kedvencként állta meg a helyét, de kiállítási sztárfajtaként is minden szem rá szegeződött. Az aktuális tenyésztők egyedei kiváló kutyák voltak.

Valószínűleg ennek volt köszönhető, hogy a II. világháború a népszerű pulipopulációban nagy károkat nem okozott. Bár az biztos, hogy a tenyésztés sok-sok éven keresztül nem állt vissza a megszokott kerékvágásba.

Pumi

A pumit, mint fajtát 1920-tól különbözteti meg a szakirodalom, addig szinte teljesen egybeforrt a pulival. Szintén dr. Raisits Emilnek köszönhetjük, hogy remek érzékkel állapította meg a két fajta közötti különbségeket. 1923-ban már önállóan jelenik meg a kiállításon, a Magyar Királyi Csendőrkutyatelep színeiben. Az első meghatározó tenyészkan neve Icig Fickó volt, akinek kiállítási pályafutása győzelmekkel volt teletűzdelve.

A II. világháború kis országunk becsült kutyaállományát 3 millióról 1,5 millióra csökkentette. (Érdekesség, hogy tavalyi adatok alapján újra 3 millió kutya él a magyar emberek társaként.) A pumi értékes tenyészanyaga szinte teljes mértékben odaveszett, csak az 1950-es években jutottak el oda, hogy megkezdjék a rehabilitációt.

Fotó: Eszement Pumi Kennel

Kuvasz

Méretükből adódóan a II. világháborúban hasznukat látták; a lőszerraktárakat is őriztek. Nemes feladatnak tűnhet, hogy magyar fajtaként a háború szörnyűségei alatt közvetve védték a magyar emberek életét, ám a valóságban nem ilyen regényes a helyzet. A lőszerraktárakat ugyanis érthető okokból rengeteg támadás érte, amikben a kutyák az első között pusztultak el. A fosztogató katonák szintén nem kímélték a házakat, portákat védő kuvaszokat. Ennek a brutalitásnak köszönhetően a fajtát a teljes kihalás fenyegette, és sajnos ma sem mondhatjuk, hogy teljesen túllendültek volna ezen a traumán. A törzskönyves tenyészszukák száma alapján még ma is veszélyeztetettnek számít, bár pislákol némi fény az alagút végén. Úgy tűnik, hogy egyre többen kezdenek el érdeklődni iránta.

Nagyon hálásak lehetünk a Gyapjús Kennelnek, ahonnan Kovács Antal kezéből még az elképesztően alacsony egyedszámnak és a hányattatásoknak köszönhetően is színvonalas példányok kerültek is. A világ minden kennelében felhasználták ezeket a négylábúakat.

 

Komondor

Ahogy a kuvaszt sem szolgálta sem a jelleme sem a külleme a II. világháború alatt, úgy a komondort sem. Szinte a teljes populációt semmisítették meg a hazánkat, tanyákat megszálló katonák, ugyanis a halk szavú, határozott és az utolsó pillanatig hűséges állatok védték a rájuk bízott területet. A csodás, semmihez sem fogható bunda és a bátorság azonban nem véd a puskagolyó ellen.

A háború után mindössze 17 egyedből indították el a tenyésztést. Sajnos azonban a kutya külsejét helyezték előtérbe az ősi, belső jellemzők helyett. A szőrzet egyre inkább szalagossá vált, elveszítette krémszínű árnyalatát, míg a belső jegyek tekintetében a szakértők szerint már nagyítóval kell keresni a bátorságot, karakánságot és méltóságteljességet sok esetben. A törzskönyvezett egyedek száma csökken, de nem javasoljuk, hogy meggondolatlanul vágj bele egy komondor beszerzésébe. Alapos kutatómunka előzze meg a vásárlást, hogy olyan tenyésztőtől választhass kutyát, aki a fajta múltját figyelembe véve tenyészti az ebeket.

Magyar agár

A II. világháború után a fajtát kihaltnak tartották. Néhány helyen maradt fent 1-1 példány, akiknek orrvadászok adtak munkát, ugyanis a törvények a háború után tiltották a fajtával történő vadászatot. Meglepő, de ebben az esetben köszönetet mondhatunk az orvvadászoknak. Ha ők nem szegnek törvényt ezekkel a kutyákkal, valószínűleg ma már nem lennének velünk.

1963 a magyar agár életében is bűvös év volt. Amikor a Mátyás királyról szóló film forgatásához ilyen kutyákra lett volna szükség, a Mafilm gödöllői filmtelepének vezetője olyan szerencsével járt, hogy a nagyecsedi volt Károlyi-uradalomban fedezett fel néhány magyar agarat, akiket fel is vásárolt, majd segítségükkel megkezdődött a rehabilitáció.

Erdélyi kopó

Hazánk legveszélyeztettebb fajtája. A két világháború között sem túl erőteljes az itthoni állomány, a II. világháború azonban óriási pusztítást végzett a populációban. Ahogy a háború után az agaras vadászatot törvény tiltotta, úgy ez igaz volt a kopókra is; dúvadnak minősítették őket. Ahogy a Szovjetunió behálózott bennünket, úgy már nem maradt a nemességnek és a szokásaiknak hely. A kopó, mint státuszszimbólum megszűnt létezni, így a fajta is a kihalás szélére került.

Az 1960-as években elkezdte a szárnyát bontogatni az újjáélesztő program. A világháborúban elszenvedett területi veszteségek miatt sok egyed élt külföldön, úgy mint Romániában és Szlovákiában. A fajta elkötelezett hívei azonban nem adták fel, Erdélyben is kutattak fel példányokat. Így jutottak el Máramarosszigetre, ahol megtalálták Nyisztor Péter kopótenyésztőt. Tőle származik az a két egyed, akikkel újrakezdték a tenyésztést. Név szerint Állatkerti Mózsi és Réka.

Az 1971-es Vadászati Világkiállításra készültek Budapesten, és szerették volna a magyar vadászkutyákat bemutatni. Kiderült, hogy a Nemzetközi Kinológiai Szövetség az erdélyi kopót már kihaltnak véli, ugyanis évtizedek óta nem jelentettek be új almot.

Drótszőrű magyar vizsla

A drótszőrű magyar vizslát az erősebb szőrzetű rövidszőrű magyar vizsla és a drótszőrű német vizsla keresztezéséből tenyésztették ki. Nem számít régi fajtának, a 20. században indult meg a tenyésztése. A II. világháború megakasztotta az éppen kialakuló folyamatot, 1947-ben mindössze 60 nyilvántartott példányról tudtak. A fajta tenyésztése nem volt zökkenőmentes, ugyanis a születő kölykök sok esetben nagyon sokat veszítettek magyar vizslásságukból. A kitartó munkának még a viszontagságok ellenére is meglett az eredménye, 1966-ban elismerte az FCI hivatalosan is.

Rendkívül ritka fajta, a veszélyeztetettek közé sorolják. Évente körülbelül mindösszesen 150 drótszőrű magyar vizsla kiskutya születik.

Rövidszőrű magyar vizsla

1920-ban kezdték a fajta törzskönyvezését, ami nagy sikernek örvendett már akkor is. Sok vizslát mutattak be az elkövetkezendő években külföldi kiállításokon is. A II. világháború azonban az ő karrierjüket is kishíján derékba törte. Az állomány nagy része elpusztult, őt is a kihalás fenyegette.

1947-ben egy gödöllői tenyésztelepen kezdődött el a fajta rehabilitációja, ami olyan sikeres volt, hogy azóta is hazánk egyik legismertebb, külföldön is nagyra becsült fajtája.

drótszőrű magyar vizsla erdélyi kopó háború komondor kutya történelem kutyás történelem kuvasz magyar agár magyar fajták magyar kutyafajták Magyarország második világháború mudi puli pumi rövidszőrű magyar vizsla történelem

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!