hirdetés

Német vizsla fajtaleírás: a változatos bundájú, tehetséges vadász

László Enikő, 2021. június 19

A németek mindenes vadászkutyája, a német vizsla rendkívül energikus és szívós fajta, aki már a zsákmány apportírozása mellett a családi kedvencek életét is éli.

hirdetés

A német vizslák közül talán a rövidszőrű változat a legismertebb. Emellett létezik még drótszőrű, hosszúszőrű, illetve szálkásszőrű is, mindegyik külön fajtát alkotva. A kültakarótól eltekintve azonban személyiségük igen hasonló. A német vizslák rendkívül energikus ebek, akik mindenes vadászkutyaként tevékenykedtek kitenyésztésük során. Sokan a mai napig használják őket efféle célokra, hiszen nagyon tehetségesek munkájukban. Az idők során azonban házi kedvencként is elterjedtek és kutyás sportokban is kiemelkedően teljesítenek.

Rövidszőrű német vizsla.

Eredete

A rövidszőrű német vizsla kitenyésztése az 1860-as és az 1880-as évek közé tehető. Nevéből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy német fajtáról van szó. Egy energikus, mindenes vadászkutyát akartak, aki az időjárás viszontagságait is jól bírja. Hogy elérjék céljukat, számos fajtát bevontak a tenyésztésbe. Ősei között feltehetően spanyol vizslák, St. Hubert kutyák, angol pointerek szerepeltek. A különböző fajták bevonásával végül a németek egy olyan vadászkutyát hoztak létre, aki a kotorékvadászat kivételével minden vadászati módhoz értett. A legtöbbször apróvadra, apportírozásra (akár vízben is), illetve a vad állására is használták és sokan a mai napig is használják.

Német vizsla egy vadászaton.

A fajta egyik leghíresebb tenyésztője Albrecht herceg volt. Egyik rendeletében le is szögezte: a küllemnek igazodnia kell a képességhez. A tenyésztők a mozgékony, atletikusabb egyedeket részesítették előnyben és sokáig tökéletesítették a német vizsla képességeit a minél jobb szaglás elérése érdekében. A német vizsla Angliában már 1887-ben önálló fajtaként szerepelt egy kiállításon, Amerikába 1925-be került.

A drótszőrű német vizsla

A drótszőrű német vizslát a rövidszőrű változatból tenyésztették ki, de vérvonalába belevonták a pudelpointert, a drótszőrű griffont és feltehetően az airedale terriert is. Eleinte nehezen akarták elismerni önálló fajtaként a kevésbé hajlékony, azonban jóval időjárásállóbb bundájú drótszőrű változatot.

A német vizslákat a mai napig használják vadászatra.

Szinák János és Veress István: Kutyakalauz című könyvében egy régi vadászkönyvből idéznek a problémáról:

„Miután egyes griffonok vadászatilag is jól beváltak, s azáltal, hogy erős szőrzetük folytán tüskés csalitban, hideg vízben és rossz időben való kerestetésre kiválóan alkalmasak voltak, propagandát csináltak mellettük, s a merev szőrű ebek utáni kereslet mindinkább nagyobb lett. A kínálat azonban nem volt arányban a kereslettel; a szálkás szőrű német vizslák tenyésztőinek nagy része tehát griffonokkal kezdett keresztezni, amiből aztán olyan zűrzavar keletkezett, hogy még a kiállításokon is a szálkás szőrűek osztályában tíz közül alig akadt kettő-három, amely a szálkás szőrű fajtajellegnek megfelelt volna. Végül egyes tárgyilagosan gondolkozó szakembereknek sikerült hosszas fáradozás után e visszás állapotot megszüntetni. A régi, nem szakszerű tenyésztést mentheti némileg az a körülmény, hogy a griffonnak merev szőrzetűvé való átalakításánál a szálkás szőrű német vizslának szerepe lévén, a kettőt egy fajtának tekintették, s drótszőrű vizslának nevezték el. A griffontenyésztők és -kedvelők a szálkás szőrű német vizslát ide számították, amit az is bizonyít, hogy ezeknek neveit a griffont törzskönyvbe bevezették. A drótszőrű vizsla elnezevés szakszerűleg azonban csakis a különböző rokon fajták gyűjtőneveképpen állhat fenn…”

Hosszúszőrű német vizsla.

A kevésbé ismert, hosszúszőrű változatot feltehetően szetterek, spánielek, madarászebek keresztezéséből tenyésztették ki 1897-ben.
A legrégebbi német vizslafajtának azonban a szálkásszőrű német vizslát tartják. 1888-ban egy kinológus megállapította, hogy a német szálkásszőrű vizsla egy drótszőrű változat, és nem a rövidszőrű egyik válfaja.

Fajtastandard

A német vizslák közepes, változattól függően olykor nagytermetű vadászkutyák. Testfelépítésük nemes, izmos, erőt sugárzó. Fejük kissé nyújtott, a testtel arányos. Orruk a szőrszínnek megfelelő, általában barna. Állkapcsuk erőteljes, a szemek színe sötétbarna. A fülek közepesen hosszúak, lefelé lógnak. Nyakuk jól izmolt, lebernyeg nélküli, a testtel arányos méretű. Törzsük jól fejlett, egyenes, hátrafelé enyhén lejt. Mellkasuk mély, farkuk nem meredeken tartott, közepesen hosszú. Nyugalmi állapotban lefelé lóg, sok helyen kurtítják.

Szőrük a változattól függ, lehet sima, rövid; hosszú; drótos; illetve szálkás. Utóbbi kettő esetében a bunda tapintása durva. A szálkásszőrűnél lazán növő, a drótszőrűnél sűrűn. A hosszúszőrű egyedeknél enyhén hullámos, de nem túl hosszú és nem is túl rövid a szőrzet. Színe leggyakrabban májszínű, barnás, lehet fehér foltokkal spriccelt. Lehet fehér alapon sok barna folt, illetve feketederes is a rövidszőrű változatnál.

Méretük a változatok függvényében eltérő, de általánosságban 58-70 cm között mozognak, testsúlyuk pedig 20-30 kg. Várható élettartamuk 12-15 év.

Jelleme

A német vizslák mindegyik változatáról elmondható, hogy kitartó, fáradhatatlan, energikus vadászok. Ha családi kedvencként tartják őket, sok mozgásra és figyelemre van szükségük. Első kutyának nem ajánlott tartásuk, mivel határozott nevelést igényelnek, de semmiképp sem durvát. Önálló személyiségek, akik könnyen a fejére nőhetnek egy tapasztalatlan gazdának. Intelligens, gyorsan tanuló kutyák, akik kiegyensúlyozott és nyugodt személyiségek.

Nagyon magas bennük a vadászösztön, a kölyökkori szocializáció során érdemes őket kisebb testű ebekkel is összeszoktatni. Ragaszkodó, nem agresszív, de nem is félénk ebek, akik munkájukat szenvedéllyel végzik és rendkívül kitartóak. Kutyás sportokban is jól teljesítenek, imádnak apportírozni. Szeretnek emberek között lenni, családcentrikus társak.

Kiváló apportírozó.

Ideális környezet

Leginkább kertes házba való kutyák. Időjárásálló, szívós természetük van, de igénylik a gazda közelségét, a törődést és a feladatokat. Aktív életet élő, határozott gazda mellé javasoltak.

Ápolás

A német vizslák ápolása viszonylag egyszerű, főleg a hosszú-, illetve rövidszőrű egyedek esetében. Rendszeres átfésülésen kívül utóbbiak bundájával nincs is más teendőnk. A szálkás-, illetve drótszőrű vizslákat évi néhány alkalommal trimmelni kell. A szemek és fülek tisztítása is legyen rendszeres.

Gyakori betegségek

A német vizslák egészséges, hosszú életű fajták. A csípőízületi diszplázia előfordulása a kötelező tenyésztői tesztek elvégzésével kikoptak a legtöbb génállományból. A kifelé forduló szemhéj is egyre ritkábban fordul elő esetükben. Fülfertőzések a vízi munka által előfordulhatnak.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., Kutyakalauz; David Alderton: Kutyák; Paul McGreevy: Kutyák)

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon