Elaltatták a lefoglalt nagykőrösi viadalos kutyák többségét: érdemes-e feljelentést tenni kutyaviadal miatt?

Terjedt egy ideje a pletyka a szakmai közösségben, hogy a 2020-ban Nagykőrösön lefoglalt 51 (más források szerint 62) viadalos kutya sorsa szomorú fordulatot vett: legtöbbjüket elaltatták, így elkezdtem közérdekű adatkérésekkel bombázni a szóba jöhető szerveket. Elsősorban a rendőrséget, majd a kutyák elhelyezését biztosító kiképzőközpontot, míg végül kikötöttem a Pest Megyei Kormányhivatalnál, ahol megadták a sajnálatos választ a kérdéseimre.

De mi vezethetett addig, hogy a lefoglalt kutyák többségét eutanizálni kellett, tegyünk-e ezek után egyáltalán feljelentést, ha viadalt tapasztalunk bárhol, illetve mit kell tudnunk egyáltalán az állatviadalok jogi és történeti hátteréről?

Történelemórákról biztosan mindenki emlékszik a panem et circenses latin mondásra, melynek jelentése, hogy amíg az ókori Rómában a császárok kenyeret és cirkuszt biztosítottak a népnek, addig a kezükben tarthatták az uralmat. Hiszen a két legfontosabb (vagy annak vélt) örömforrás, az étel és a szórakozás biztosított volt, és ez sokszor sokáig kielégített széles néptömegeket és addig sem törték a fejüket lázadáson például. Az egy külön érdekesség, hogy az ókori állatviadalokból hogyan lett az elmúlt évezredek alatt kevésbé véres, bár sokszor hasonló, akár egy életen át szenvedést okozó látványosság, állatbemutató, cirkusz vagy állatkert. Akit bővebben érdekel a téma, az egy korábbi tanulmányban olvashat erről.

Mit kell tudnunk a kutyaviadalok jogi hátteréről?

2022 januárja hangos volt a mérföldkövektől, melyekkel a jogalkotó még színvonalasabb és szigorúbb állatvédelmi rendszert kívánt biztosítani a jog erejénél fogva. Módosult néhány fontos eljárási részletkérdésben az állatvédelmi törvény, és nagyon komoly módosítások történtek a Btk. állatkínzás bűncselekmény tartalmában. Leegyszerűsítve 2022 előtt az állatviadalon történő részvétel az állatvédelmi törvényben szerepelt mint büntetendő magatartás (ezért tehát például állatvédelmi bírságot lehetett kiszabni). Az állatviadal szervezése már korábban is bűncselekmény volt (tehát akár szabadságvesztést is kaphatott érte a vádlott). Hogy ne tudjon mindenki azzal a kimenekülési útvonallal bűncselekményt megúszni, hogy ő „csak résztvevő volt”, módosították a jogi fogalmat sok más fontos módosítás mellett.

Hogy néz ki elméletben egy kutyaviadalos bűnszervezetre történő lecsapás? Ahogyan Magyarország egyfelől kutyagyártó nagyhatalom, hiszen sajnos több évtizedes társadalmi-gazdasági okai vannak annak, hogy egyes régiók, komplett települések szaporításból tudnak csak megélni. Hiszen nincs más megélhetési forrás és generációk kényelmesedtek bele, hogy a disznóólban tartott kiskutyákat mindig el lehet adni, úgy a viadaloztatásnak is hasonló a háttere. Kis ráfordítással nagy pénz terem akár magából a program lebonyolításából, akár a kiszolgálásából, ha jól csinálják.

A kutyaviadalban tehát nagy pénz van, ha profi módon csinálják. Mindenkinek fontos szerepe van a rendszerben. Külön felelőse van az állatoknak, a viadal lebonyolításában a helyszínen résztvevőnek, és kiemelt fontosságú a fogadások szervezése, a pénzek kezelése, és nem árt, ha van valaki, aki számítógépek, internet, közösségi média tekintetében egy picit képzettebb az átlagnál. Hiszen online élőben sokszor közvetítenek ilyen eseményeket vagy a felvételeket töltik fel mindenféle közösségi oldalra. Ahogy látjuk tehát, nemcsak állatkínzás bűncselekmény gyanúja merülhet fel ilyenkor, hanem sok más vagyon elleni, adózást elkerülő, pénzmosás és más bűncselekményeket kimerítő magatartás is.

Mi történik az állatokkal egy lecsapás után?

Az állatokat a büntetőeljárás során le kell foglalni és tartásukra alkalmas helyre kell szállítani. Az erre vonatkozó külön jogszabály szerint egyedileg azonosítva, jegyzőkönyvbe foglalva az illetékes kormányhivatal dönt erről. A jogszabály külön megemlíti, hogy a lefoglalt állatokat civil szervezetek gondozásába lehet adni. Ez az eljárás elején kell, hogy megtörténjen, nagyon fontos, hogy egyedre leszámolva, egyedileg azonosítva, nagyon pontos leltárt vegyenek fel. Mert akár az az abszurd helyzet is előfordul (ahogyan már előfordult szaporítók kapcsán), hogy a hanyagul kitöltött jegyzőkönyv alapján nem stimmeltek a számok, és bizonyítékok hiányában a megszüntetett eljárás végén az állattartó visszakaphatta állatait, és rögtön kártérítési igényt is támasztott, mondván, tőle többet vittek el.

A lefoglalás egy biztosítási cselekmény, nem jelenti a tulajdonjog megváltozását, arra szolgál, hogy az eljárás alatt az állatok meglegyenek, ha szükséges, rendelkezésre álljanak a szakértői vizsgálatára, és ha már nincs az eljárás szempontjából rájuk szükség, a gyanúsítottakkal kapcsolatban meghozandó bírósági ítélet előtt is dönteni lehet sorsukról és a lefoglalást meg lehet szüntetni. Nem kell tehát kivárni az ítéletet az állatok sorsának végleges kialakításával.

Ha a döntés az elkobzás, az a tulajdonjog megváltozását jelenti, és azt jelenti, hogy az állattartó helyett immáron az állam a tulajdonosa az állatoknak. „Az állam” nyilván egy elvont fogalom, a konkrét cselekményekhez kell egy vagyonkezelő szervezet, amely a gyakorlati lépéseket meg tudja tenni az állatok sorsának érdekében.

Hogy miért nagyon szomorú a nagykőrösi viadalos kutyák sorsa?

Cinikus összegzésként annyi mondható el, hogy két év alatt a büntetőeljárásban annyi történt, hogy több mint 6 millió forintos költségért tartották őket, majd veszélyessé nyilvánítva tartásra jelentkező hiányában eutanizálták őket, és ha az általános joggyakorlatot vesszük, a bíróság I. fokon (bár még messze vagyunk tőle) feltehetően felfüggesztett szabadságvesztést fog adni a vádlottaknak.
Ki nyert ezen az ügyön? Mi ennek a döntésnek a speciális és generális prevenciós hatása, vagyis milyen kihatással lesz a vádlottak életére és milyen üzenetet közvetít a társadalomnak?

Lehet okoskodni előre és természetesen majd vissza kell térnünk a végső nagy következtetés levonására akkor, amikor jogerős döntés születik az ügyben, de jelenleg a rövid summája az lehet az ügynek, hogy az állatok sorsán egy fikarcnyi változás nem történt. Esélyt sem kaptak egy kiegyensúlyozott, boldog kutyalétre, és ismerve az állami forrásokat és kapacitásokat, ilyen nagyszámú állatnál elhelyezési és rehabilitációs lehetőség a jövőben sem teremtődik meg. Vagy legyünk nagyon cinikusak, és mondjuk azt, hogy az életük árán ugyan, de megmenekültek a további viadaloztatástól?

Érdemes feljelentést tenni?

Felmerül tehát joggal minden állatszerető emberben a kérdés, hogy érdemes-e ilyen típusú bűncselekményeket bejelenteni a rendőrségnek, segítséget jelent-e az az állatoknak, ha ezentúl nem kell összecsapniuk egymással, de hozzáértő rehabos szakemberek hiányában szinte garantált, hogy az életüknek még az eljárás alatt vége lesz?

Könnyű okoskodni és főként könnyű persze jogászként okoskodni akkor, amikor az ügynek ez a része egyáltalán nem jogkérdés, hanem szakkérdés: hozzáértőkre vár annak megítélése, hogy komplett állományokból melyik egyedre mondható az, hogy reményteljes, fejlődésre képes, az általa tanúsított magatartást maga mögött tudja hagyni, és különösebb veszélyforrás, kockázati faktor nélkül beilleszthető egy család életébe. De volt ilyen pozitív példa is az ügyben, ennek fényében is érthetetlen, hogy miért mondtak le egyszerre ennyi kutyáról anélkül, hogy megadták volna nekik az esélyt. A közérdekű adatkérésre történő válaszadás során leírta a kormányhivatal, hogy 13 állatvédő szervezetet kerestek meg, talán munkás vállalás lett volna, de lehet, hogy még egy kicsit kutakodni kellett volna, hogy ha nem is mind a negyven állatnak, de néhánynak közülük esélyt lehessen adni.

Könnyű jogszabályt alkotni hétfőről keddre virradóra, egy fokkal nehezebb a jogszabály végrehajtásához szükséges pénzügyi és egyéb forrásokat, szakembergárdát és mást megteremteni hozzá. A mérföldkövek igazi erejét az adja, ha mindez komplexen összeáll egy-egy ilyen ügy sikeres felgöngyölítése és az állatkínzók megbüntetése érdekében. Reméljük, az üggyel kapcsolatos felháborodás hangja eljut a döntéshozókig is, és a jövőben nemcsak a jogszabályok kerülnek módosításra, hanem mondjuk a költségvetési források összegszerűsége is, és több jut ilyen komplex szemléletet és szaktudást igénylő büntetőeljárások sikeres befejezésére is.