hirdetés

Tényleg falkavezérként kell viselkedned kutyáddal? Mítosz vagy valóság a falkaelmélet?

László Enikő, 2021. június 20

A kutyások jellemzően két táborra oszthatók. Azokra, akik a falkaelmélet hívei és azokra, akik ezt elvetik. Mi az igazság, valóban mindig falkavezérként kell viselkedni, vagy ez egy elavult vélekedés?

hirdetés

A falkaelmélet sokáig szilárd lábakon állt, szinte megrendíthetetlen tényként fogadta a kutyatartók nagy része. Az utóbbi években azonban egyre többen kérdőjelezik meg, egyre több szakértő, etológus, kutyakiképző teszi le amellett a voksát, hogy ez egy elavult teória. Köztük az elmélet megalkotója is.

Miből ered a falkaelmélet?

„Tisztázni kell, ki a falkavezér.” „Fontos, hogy te egyél először, és te lépj ki az ajtón elsőnek.” „Te legyél a domináns.” „A gazda az alfa.” „Ne hódolj be a kutyának.” „A kutya a fejedre nő, ha nem mutatod meg neki, ki a falkavezér.”

Ilyen és ezekhez hasonló mondatokkal már szinte minden kutyatartó találkozott. Ezeket a „tanácsokat” még azok is ismerik, akiknek sosem volt még kutyájuk. A falkaelmélet mélyen berögződött az emberekbe, amikor David Mech: A farkas című könyve megjelent 1970-ben, és hatalmas sikert aratott. Az amerikai biológus az akkori tudomány rendelekezésére álló, farkasokkal kapcsolatos legtöbb információját belesűrítette könyvébe. Mivel a farkas köztudottan közeli rokona a kutyának, Mech úgy vélte, társadalmi struktúráik között is párhuzamot lehet vonni.

Hogyan élnek a farkasok?

A farkasok egyfajta rangsor szerint élnek. Az alfa hím és az alfa nőstény felelnek a falkáért. Ők vezetik a falkát, ők párosodhatnak. Azonban rájuk sem igaz, hogy folyamatosan küzdenének a vezetői szerepért. Sőt, egyre elterjedtebb vélekedés, hogy az alfa szó helyett más kifejezést kellene rájuk alkalmazni. A tudósok egyre gyakrabban breeding male és breeding female névvel illetik őket, ami magyarul annyit tesz, párosodó hím vagy nőstény. Egyszerűbben pedig anya- és apafarkasnak is nevezik őket.

Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek című könyvében is kifejtette, hogy: „a farkasok viselkedése a legdifferenciáltabb a Canideák között, mert nagyobb családi csoportokban, több évjárathoz tartozó egyedekkel vagy több családot egyesítő falkában együttműködve élnek, míg a többiek nagyrészt egyedül vagy kis családi csoportokban. A farkasoknak ezért különösen fejlett a szociális intelligenciája, a családi csoportok a leggyakoribbak, ezért békések, a több családot tartalmazó falkában bonyolultabbak a viszonyok, az események folyamatosan befolyásolják a rangsort.”

A tagoknak folyamatosan figyelnie kell ezért az egész falkát, hiszen a rangsorban nagyon fontosak az alkalmi szövetségek. Azonban Csányi Vilmos is kiemeli, hogy ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a farkasok percenként összekapnak azért, hogy alfák legyenek. Elveszne vele a stabilitás. Mivel a farkascsaládokban általában az alfák utódai vannak, ők egyszerűen nem is akarnak rangsorbeli helyükért küzdeni, nem jellemző közöttük a feszültség. Az etológus éppen ezért úgy véli, a farkasok is inkább családban élnek, mint falkában.

A gond akkor adódik, amikor külső egyedek érkeznek, ekkor alakul ki legtöbbször rangsor miatti versengés. De az előrejutás sokszor betegség, sérülés vagy öregedés miatt történik meg. A farkasok azonnal kihasználják a pillanatnyi gyengeséget, hogy saját malmukra hajtsák a vizet.

Párhuzam a farkasokkal

A falkaelmélet kiindulópontja tehát a farkasok viselkedése. Azonban az elmélet elsősorban ott hibádzik, hogy a kutatók csak fogságban lévő állatokat vizsgáltak. Sőt, különböző helyekről gyűjtöttek be egy-egy egyedet, tehát borítékolva volt a konfliktus. Természetes környezetükben a falkából kitaszított farkasok elvándorolnak, leválnak, majd később új falkát alapítanak. Zárt körülmények között azonban erre nincs lehetőségük, ami folyamatos konfliktusokat szül.

Ez olyan, mintha valaki az emberi viselkedést börtönökben tanulmányozná. Pedig a rabok zárthelyi viselkedéséből nem lehet következtetni, minden emberre érvényes hipotéziseket felállítani. Pontosan így működik ez az állatok esetében is. A farkasoknak nem természetes közege a bezártság. Éppen emiatt fordultak elő olyan esetek, hogy a kitaszított tagot megölték társai. Természetes közegükben ez a farkas levált volna a csapatról, külön utat választott volna. Zárt térben azonban erre nincs lehetőségük.

A megfigyeléseket és a farkasok hierarchiáját, rangsorának alakulását Rudolph Schnenkel írta le 1947-ben, több év fogságban tartott farkas megfigyelése után. A fent említett biológus, Mech is ez alapján írta nagy sikert aratott könyvét. Mech később kiadott egy új tanulmányt, amiben tisztázta, hogy csúszott félre a dolog, és miért nem állja meg minden állítása a helyét. Ez azonban már nem terjedt el annyira, mint első megállapításai.

Nem mellesleg azt is érdemes megemlíteni, hogy számos kutatásból kiderült már, hogy a kutya nem egy szelíd farkas. A farkasok, de még a kutya-farkas hibridek is jóval bizalmatlanabban viselkednek az emberrel, nem hagyatkoznak rájuk olyan szinten, mint az ebek. Thomas J. Daniels biológus tanulmányaiból pedig az is világossá válik, hogy még az elvadult háziasított kutyák sem viselkednek farkasként vagy farkasszerűen. Előfordul, hogy falkában vadásznak, de sosem alakul ki a farkasokra jellemző hierarchia.

A leggyakoribb tévhitek

Csányi Vilmos és még számos más etológus, szakember szerint a kutya nem akarja átvenni az irányítást. Miért is akarná? Születésétől fogva arra kondicionálódik ösztönösen, hogy az emberrel együtt éljen. A gazdától kap enni, inni, ő nyújtja számára a biztonságos, meleg, kényelmes helyet. Miért versengene vele? A kutyák a velük egy háztartásban élőkre sokkal inkább tekintenek családként, mint falkaként. Ösztönösen elfogadják az ember vezető szerepét. Együtt élnek, mindketten tesznek a másikért. Végül is, amíg te nyugodtan alszol, lehet ő épp a betörőt kergeti a kertben. Akkor te lennél a minden rossztól megvédő alfa?

Azért húzza a pórázt, mert dominálni akar!

Először is érdemes legszögezni, hogy egy kutya valóban lehet domináns személyiség. Ez azonban nem feltétlenül függ össze a falkaelmélettel. Ezek az ebek az esetek többségében nem a gazdával dominánsak, hanem fajtársaikkal. Emberek között is vannak visszahúzódóbbak és dominánsabbak. Ez nem azt jelenti, hogy utóbbi mindig, minden áron a másik felé akar kerekedni, akár erőszakkal. A pórázon húzásnak számos oka lehet, többek között izgatottság, feszültség vagy a túl lassú tempó.

A gazda menjen előbb ki az ajtón!

A farkasokra és a kutyákra nem jellemző, hogy adott sorrendben mennének helyekre. Kedvenced pedig nem attól fogja azt hinni, hogy ő az úr a háznál, mert eléd fúrta magát. Ennek ellenére érdemes megtanítani arra, hogy szépen várjon, és ne rohanjon mindig előre, pusztán biztonsági okokból.

Miért káros?

A túlzott dominancia, az állandó kontroll és alárendeltség éreztetése a kutyával jelentősen kihat kapcsolatotokra. Persze lehet asszertív módon is ezt kivitelezni, de sokan könnyen átesnek a ló túloldalára. A földre nyomják a kutyát, úgy tesznek, mintha beleennének az ételébe, hátralökik az ajtóból, amikor az előbb akar kimenni, mint a gazda.

Úgy gondolom, nem kell kifejteni, miért is rossz ez a kutya-gazdi kapcsolatnak. Az ebből könnyen válhat egy szorongó kedvenc, az igazi szeretet pedig nem igazán jön majd létre. Mindez azért, mert nem tudjuk elengedni egy perce sem a gyeplőt. Pedig egy kutyának szüksége van erre, nem lesheti mindig, mit szeretne tőle gazdája. Hadd legyen kutya ő is.

A falkaelméletnek a mai napig vannak hívei, számos kutyakiképző alkalmazza ezt a módszert, köztük a híres Cesar Millan is. Azonban a kutyával szembeni agressziót, komoly büntetést ő is elveti, és az asszertivitás híve.

A cikk forrásául Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek című könyv szolgált.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon