Ki kutyája vagyok én? Az új magyar-román dokumentumfilmben Talpas, a kuvasz mutatja be a tenyésztéspolitika bonyodalmait

Lakatos Róbert, a Ki kutyája vagyok én film rendezője kisebbségi magyarként él Erdélyben, amikor eldönti, menyasszonyt keres kuvaszának, Talpasnak. De nem is gondolja, mennyi bonyodalommal és ideológiai harccal jár ez…

A magyar kutyafajták egyedszáma (néhány elenyésző kivétellel) az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent, és sokan fáradoznak azon, hogy ez ne így történjen. A kuvasz például az 1980-as években élte aranykorát, az utóbbi években azonban, míg például Kanadában és Észak-Amerikában egyre népszerűbb, hazánkban jelentősen csökkent az állomány. Míg a kisebb, városi életbe könnyebben beilleszthető, engedelmesebb fajták idővel helyet találtak maguknak, az olyanok kevésbé, mint a nyájak rettenthetetlen őrzője, a kuvasz. Aki, mint a filmből is megtudjuk, már nem is annyira rettenthetetlen. A dokumentumfilmben ugyanis Róbert természetesen először kuvasz párt keres Talpasnak, aztán beszélget szakértőkkel, akik felhívják a figyelmét arra, hogy igen nagy a baj. Ugyanis nagyon kevés a törzskönyves kuvasz és fennáll a beltenyészet lehetősége emiatt. Róbertnek érthető módon fáj, hogy kedvenc fajtáját becsmérlik, ezért elhatározza, hogy visszaszerzi dicsőségét, és egy új magyar pásztorkutyafajtát hoz létre Talpas segítségével.

Kutyapolitika

Ezután csak még több akadályba ütközik és bonyodalomba kerül, de nem szeretnénk a film poénját lelőni. Különböző ideológiákkal találkozik, amiről sokan nem is gondolnák, hogy a kutyatenyésztésben is felbukkannak. Izgalmas társadalmi kérdések is felvetődnek eközben, a humor pedig egyértelműen központi szerepet játszik a filmben. A vidám pillanatoktól kezdve (mikor Talpas ellop egy tál húst magának) az egészen elkeserítőkig (például, hogy az erdélyi pásztorok olykor szélnek eresztik kutyáikat, ha jön a tél, és már nincs szükség rájuk az esztenán) mindent felsorakoztat a szatíra. Megismerkedhetünk a kutyázás eme oly érdekes aspektusával, miközben tükröt is tartanak elénk.

A film elismerései

A számos magyar és nemzetközi díjjal kitüntetett kolozsvári magyar rendező új filmjét a budapesti Verzió Nemzetközi Filmfesztiválon és az A kategóriás Tallinn Black Nights Filmfesztiválon (PÖFF) is vetítik. A hazai közönség pedig november 10-től tekintheti meg a mozikban.