5 érdekesség a sarki rókáról: olyan jól bírja a hideget, hogy –70 ̊C-ban sem didereg

A sarki róka az Északi-sarkvidék varázslatos teremtménye, aki a rendszertani besorolás szerint a kutyafélék (Canidae) családjába, és a rókák (Vulpini) nemzetségébe tartozik.

Lássuk máris, hogy mit érdemes tudni a sarki róka megjelenéséről és életmódjáról.

1.) Rókafánk

A sarki rókának kezelnie kell az akár 90–100 °C-os különbséget is a saját testhőmérséklete és a környezet hőmérséklete között. Hogy elkerülje a hőveszteséget, szoros fánkalakba tekeri magát úgy, hogy a fejét és a mancsait a teste és a bolyhos farka alá tűri. Emellett képes arra, hogy állandóan a szövetek fagyáspontja felett tartsa a lábai hőmérsékletét még akkor is, amikor a hideg talajon áll; mindezt anélkül, hogy elveszítené a mozgásképességét, vagy fájdalmat érezne. Ezt úgy éri el, hogy fokozza az erek tágulását és a véráramlást a mancspárnák felületén.

Ugyan nem alszik téli álmot, megfigyelték a kutatók, hogy a hidegebb évszakokban a zsírtartalékaikat megnövelik olyan mértékben, hogy a testsúlyuk akár 50%-kal is növekedhet. Még csak dideregni sem kezdenek el –70 °C-ig.

2.) Generációk lakóhelyei

A sarki rókák monogám párokat alkotnak a párzási szezon elején, és együtt nevelik a kölyköket is földbe vájt odúikban. Ezek az odúk fagymentes helyeken vannak kialakítva, bejáratuk a nap felé néz, és akár 1000 km² alapterületűek is lehetnek. Gyakran ezek az odúk generációról generációra szállnak. Kialakításuk labirintusszerű, ami az esetlegese ragadozók elől való menekülést is megkönnyíti.

3.) Álnevén lemming fox

A tundrán élő sarki rókák fő táplálékét a lemmingek képzik, aminek értelmében az állomány növekedése, vagyis a reprodukció is a lemmingpopuláció nagyságától függ, amely minden 3-5 évben ingadozik. Ha a lemmingek száma stabil, egy sarkiróka-mama akár 18 kölyköt is a világra hozhat.

Alapvetően a faj nincs fenyegetett státuszban, Skandinávia területén azonban visszaszorulóban van, ugyanis a vadászati tilalom és a védelmi intézkedések ellenére is a vörös róka mindinkább kiszorítja onnan. Norvégiában, Svédországba, Finnországban számukat körülbelül 550-re becsülik, ami apránként ugyan, de folyamatosan növekszik.

Ugyanakkor Izlandon a juhpásztorok régóta vadásszák is, ugyanis gyakran károsítja az állományt, ahol egyébként az egyetlen őshonos szárazföldi emlős. Az elszigetelt Atlanti-óceán szigeteire az utolsó jégkorszak végén érkezett, a befagyott tengeren átsétálva.

4.) Fejjel a hóba

A sarki róka hallása remek, akár 12 cm-es hó alatt is érzékeli a lemming mozgását. Ami szinte semmi ahhoz viszonyítva, hogy képes akár 10–40 kilométerről is kiszagolni a jegesmedvék által elejtett állatok maradványait. Sőt, gyakran követik is a macikat annak érdekében, hogy könnyű táplálékhoz jussanak.

Az egyik legaranyosabb jellegzetességük, hogy vadászat közben magasra ugranak, majd fejjel vetődnek a hóba, hogy áttörjék annak kemény felső rétegét.

5.) Az ideális házi kedvencek?

A sarki rókákat ma már tartják házi kedvencként is, ami egy orosz projekt eredménye, amelyet D. K. Belyaeve professzor vezetett egy novoszibirszki tenyésztelepen. A legszelídebb rókákat addig keresztezték, amíg színük és jellemzőik megváltoztak. Úgy tenyésztették ki őket, hogy az eredeti fajtól kissé eltérő génekkel rendelkezzenek, ugyanis egy átlagos sarki rókát dús szőrzete miatt nehéz lenne ápolni. Jellemük lehet tartózkodó, néhányuk macskához hasonló, vagy akár olyan hűségesek és barátságosak is lehetnek, mint egy kutya.