5 érdekesség a sivatagi rókáról: a dűne találékony népe, akár a fremenek

A sivatagi róka, ez a pöttöm kis jószág – olyannyira pöttöm, hogy a kutyafélék között a legkisebb – a kutyafélék (Canidae) családjába tartozik, azon belül pedig a rókák nemzetségébe (Vulpini). Itthon a Nyíregyházi Állatparkban, a Debreceni Állatkertben és a veszprémi Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban csodálhatjuk meg.

A sivatagi rókák nemcsak külső jellemzőiket és viselkedésüket tekintve különlegesek, de sajnos a jelenlegi helyzetük mellett sem mehetünk el szó nélkül.

1.) Uralják a szeszélyes sivatagot

A sivatagi róka Észak-Afrika, a Sínai-félsziget és az Arab-félsziget sivatagaiban él, és tökéletesen alkalmazkodott is ahhoz. Legjellegzetesebb ismertetőjegye a hatalmas füle, amely egyrészt a hő elvezetésére szolgál, másrészt a föld alatti zsákmány mozgásának kihallgatására. Füle mellett szőrzete és vesefunkciói is alkalmazkodtak a sivatagi környezethez, ahol magas a hőmérséklet, és kevés a víz. Ennek megfelelően szinte csak éjszaka aktív, a hűvösebb időben, amely miatt az ébrenlét idején elkerüli, hogy lihegéssel vizet veszítsen.

Odúját homokdűnékbe vájja. Ahol lazább a homok, ott egyszerűbbek a járatok, és kevesebb bejárat van, ahol masszívabb a talaj, ott hosszabbak az alagutak, és a rejtek akár 15 bejárattal is rendelkezhet, illetve 120 m²-es is lehet. Előfordul az is, hogy egyes esetekben a családok közel egymáshoz alakítják ki a lakhelyüket, vagy akár össze is csatolják azokat.

2.) A legek büszke birtokosai

Amellett, hogy a kutyafélék családjában ők a legkisebbek a mindössze 1–1,9 kilogrammos súlyukkal és a 34,5–39,5 centiméteres testhosszukkal, a családban ők birtokolják arányaikban a legnagyobb füleket. Szőrzetük krémszínű, akárcsak a homok, ami napközben így visszaveri a napfényt, este pedig melegen tartja őket. A talpukon vastag szőrréteg van, amivel így elkerülik, hogy megégesse őket a forró homok, továbbá a lépéseik zaját is tompítja, sőt, még azt is megakadályozza, hogy futás közben besüppedjenek.

A sivatagi róka ennek igen nagy hasznát veszi, miközben vadászik. Menüjén szerepelnek kisebb gerincesek és gerinctelenek is, de legalább akkora mértékben fogyaszt leveleket, gyökereket és terméseket, ugyanis ebből fedezi vízszükségletének jelentős részét. Az egyetlen ismert húsevő a Szaharában, amely képes fenntartani magát anélkül, hogy szüksége lenne vízforrásra. Vadászati technikája az ásás, hatalmas ugrásokkal terem ott, ahol kifülelte a zsákmányát. Akár 120 centire is elszökken, ami nagyon is impresszív apró termetéhez mérten. És ez még semmi ahhoz képest, hogy akár 30 kilométer/órával is képes futni.

3.) Akár a farkasok

Bár a csoportos egységeiket nem falkának hívjuk, azok nagyon sok tekintetben hasonlítanak a farkasfalkákhoz. Rendkívül szociális állatok, csoportjaik körülbelül 10 egyedből állnak, melyeket az alfa-pár vezet. Egy életen át együtt maradnak, és csak ők szaporodhatnak, más generációk erre nem kapnak lehetőséget. Ennek ellenére azonban egyedül vadásznak, mint a rókák általában.

4.) A kis herceg rókája

Feltételezhető, hogy Antoine de Saint-Exupéry művének róka karakterét nem a vörös róka ihlette, hanem egy sivatagi róka. Ami, ha belegondolunk, egészen logikus is, amennyiben ismerjük az író életét valamelyest. 1935 végén Saint-Exupéry egyik társával kényszerleszállást hajtott végre Egyiptomban, a Szaharában, ahol több ízben látott apró termetű sivatagi rókákat. Azonban már 1928-ban, Nyugat-Szaharából is írt olyan levelet a húgának, amiben azt taglalja, mennyire kedveli ezt a kis állatot. Ha pedig visszaemlékszel a könyv soraira, ott a kis herceg említi is, hogy nem tetszik neki a lerajzolt róka, mert túl nagyok a fülei.

5.) Meggyűlik velünk a baja

Sajnos a sivatagi rókát tenyésztik egzotikus háziállatként, amely során a kölyköket elveszik a vadon élő anyjuktól, majd kézhez szoktatva nevelik őket, hogy szelíddé váljanak. Ha ez nem lenne elég, Észak-Afrikában csapdába ejtik őket, hogy eladják vagy megmutassák a turistáknak, akik fizethetnek azért, hogy fotózkodjanak ezekkel az állatokkal, illetve megsimogathassák őket. Ugyan a jelenlegi becslések alapján az állomány stabil, vagyis nincs fenyegetett státuszban, sosem tudni, hogy ez az abúzus milyen mértékben viseli majd meg a fajt, ha így folytatjuk tovább.