6 érdekesség a vörös farkasról: a legveszélyeztetettebb kutyaféle és a legritkább emlős

A vörös farkas, vagyis Amerika farkasa az Egyesült Államok délkeleti részén őshonos kutyaféle, aki súlyosan veszélyeztetett státuszban van a Vörös Lista szerint. A körülötte kialakult vita miatt – sokan úgy vélik, hogy a szürke farkas alfaja vagy a kojot és a farkas hibridje – azonban előfordul, hogy kiszorul a veszélyeztetett fajok listájáról ezzel még inkább lecsökkentve a túlélési esélyeit.

A következő cikkünkben a vörös farkas külső jellemzőiről, viselkedéséről és eredetéről tudhatsz meg érdekességeket.

1.) A kitaszított

Az 1900-as évek közepén a kihalás szélére került az agresszív ragadozógyérítésnek köszönhetően, valamint a faj prérifarkasokkal való hibridizációja miatt. Az 1960-as években felbukkant néhány példány Texas és Louisiana államokban, amiből befogtak 14-et, és megkezdték a tenyésztésüket fogságban. Ugyan a program sikeresnek volt mondható, és a következő évtizedekben számos állatot engedtek vissza a vadonba, azonban a vadvédelmi szabályozás hiányosságai miatt a populáció 2018-ra újra aggasztóan lecsökkent, és a mai napig sem mondható, hogy valóban sikerült volna stabilizálni a populációt. 2023-ban a számukat a vadonban 35 egyedre becsülték, valamint körülbelül 270 egyed él Egyesült Államok-szerte állatkertekben és tenyészprogramokban. Ennek eredményeképpen valószínűsíthetően a legveszélyeztetettebb kutyaféle a világon és a legritkább emlős.

2.) Nem tudnak megegyezni a származását illetően

A vörös farkas taxonómiai (rendszertani) státuszát mind a mai napig vitatják. Ahogy arra a bevezetőben már kitértünk, egyesek úgy tartják, hogy egy határozott leszármazási vonal része, tehát önálló faj. Mások a szürke farkas és a prérifarkas közelmúltbeli hibridjének vélik, megint másik elmélet szerint ugyanezen két faj ősi hibridje, ami szintén garantálná számára a faji státuszt.

3.) A vörös farkas megjelenése egyedi, mégsem kirívó

A kutatók gyakran hasonlítják őket az agarakhoz, ugyanis a farkasok világában kifejezetten hosszú és karcsú lábaik vannak. A vörös jelző azonban megtévesztő lehet, alapszínük szürkés, világos jegyekkel, a vöröses-sárgás árnyalat csak bizonyos pontokon, árnyékolásszerűen figyelhető meg rajtuk. Méretüket tekintve a szürke farkasok és a prérifarkasok között vannak félúton.

4.) Néha ráfanyalodnak a bogyókra is

Farkashoz méltóan igen tehetséges vadászok. Nem ritka, hogy a falka akár naponta 30 kilométert is megtesz azért, hogy felkutassa a prédát. Olyan nagyvadakat is elejtenek, mint például a szarvasok, de a nyúl és a mosómedve is a menüjükön szerepel. Ha ezek sem állnak rendelkezésre, akkor sem esnek kétségbe: ráfanyalodnak a bogyós gyümölcsökre és alkalmanként a dögökre is.

5.) A falkatagok testbeszéddel is kommunikálnak

Természetesen ők is monogámok és falkában élnek, azonban a megfigyelések szerint társaságkedvelőbbek, mint a prérifarkasok, de kevésbé társaságiak, mint a szürke farkasok. Az emberekkel szemben kifejezetten szégyenlősek, ám más farkasokkal szemben erőteljes territoriális viselkedést mutatnak. Vokalizációjuk hasonlatos a hozzájuk közel álló fajokhoz, de kommunikálnak jelöléssel és testbeszéddel is. Sajnos a szakemberek rendelkezésére álló információk ezen a területen igen gyérek a fajt illetően, de igyekeznek újabb és újabb kutatások és megfigyelések által még többet feltárni erről a csodálatos állatról.

6.) A cserokik spirituális állata

Az amerikai kontinens gyarmatosítása előtt a vörös farkas kiemelt szerepet játszott a cseroki indián törzs spirituális hiedelmeiben. Wa’ya névvel illették, és úgy tartották, hogy Kana’ti társa, aki vadász volt és a cseroki klán atyja. A cserokik tartózkodnak a vörös farkas megölésétől, úgy tartják ugyanis, hogy az elejtett állat miatt a falkatársak bosszút állhatnak.