A 4 svájci hegyi- és pásztorkutya: megdöbbentő szépségű, erős munkakutyák

A következő 4 kutya a Pinscherek, schnauzerek – molosszerek – svájci hegyi- és pásztorkutyák elnevezésű II-es számú FCI fajtacsoportban kap helyet a 3. alcsoportban.

Ezek a svájci kutyafajták külsejükben meglehetősen sok hasonlóságot mutatnak, belső tulajdonságaikat és történelmüket megismerve azonban számos eltérést figyelhetünk meg.

1.) Appenzelli havasi kutya

De szokták appenzelli pásztorkutyaként is emlegetni. Itthon is igen ritka fajtának számít, pedig ez a szívós munkakutya ma már hazájában is inkább a családikedvenc- és házőrzőszerepet lát el. Már ha ellát bármilyen szerepet is. Szomorú sajnos, hogy Svájcban is veszélyeztetett státuszban van, egyedüliként a svájci havasi kutyafajták közül. Feltehetően az Alpokban élő gazdálkodók kutyáinak leszármazottja, akikről úgy sejtik, hogy már az ókorban is létező általános pásztorkutyatípustól eredeztethetők. Ám ha kicsit hosszabban szeretnénk tárgyalni a történelmét, akkor elmondhatjuk, hogy már 1853-ban leírták a fajtát, mint magas hangon ugató, rövid szőrű, többszínű, spicc típusú pásztorkutyát, amelyet az otthon védelmére és szarvasmarhák terelésére használtak szülőföldjén, az Appenzell régióban, Svájcban. Max Siber fajtatámogató közbenjárásának köszönhetően az appenzellit 1898-ban a Svájci Kinológiai Társaság önálló fajtaként ismerte el.

Az appanzelli havasi kutya egy közepes testű eb erős csontozattal. Bundájának színe és mintázata tipikusan az alpesi, svájci kutyafajták jellemzője. Lenyűgöző látványt nyújt, fotókról is látszik, hogy nem mindennapi kutyával van dolgunk. (Bár ez igaz az összes svájci fajtára!) Rendkívül könnyen tanul, és mozgékony, így kutyás sportokban remekel. A családja a mindene, de a fogalom legpozitívabb értelmében. Nem csüng a gazdán, önálló eb. Más kutyákkal is nagyon jól kijön, de az idegenekkel szemben bizalmatlan, ami kiváló őrkutyává teszi. Alapvetően egy jó kedélyű, vidám kutya, aki mellett sosem lehet unatkozni. Viszonylag sokat ugat, ezért sem emiatt, sem fokozott mozgásigénye miatt nem ajánlott lakásban tartani.

2.) Berni pásztorkutya

A négy alpesi kutya közül tagadhatatlanul a berni pásztorkutya a legnépszerűbb. A nagybetűs munkakutya volt ő, ami még ma, családi kutya státusza mellett sem veszett ki belőle igazán. Szeret mozogni, feladatokat teljesíteni. Eredeti rendeltetése szerint a nyájat védelmezte és terelte, de igavonásban sem termett párja. A korabeli források szerint két kutya akár egy egész családot is elhúzott egy kocsin. Legfőbb feladatuk az volt, hogy a legelőről a tejet és a sajtot kocsikon hazahúzzák.

Nagy testű kutya, amely svájci kutyásan jellegzetes trikolór szőrzettel rendelkezik. Erős, jó kiállású, izmos eb, akinek a megjelenése azonnal odavonz minden tekintetet. Aminek ez a négylábú általában borzalmasan örül is, ugyanis ebben a hatalmas testben egy végtelenül kedves, barátságos, gyengéd és mókás jellem lakozik. Éppen emiatt házőrzésre nem is igazán alkalmas. Mondhatni a családi kutya tökéletes megtestesítője, gyerekekkel és más kutyákkal is rendkívül gyengéd. Fontos azonban arra figyelni, hogy megfelelően lemozgassuk, ezért is a tartását inkább kertes házban javasoljuk. Nyáron figyelni kell a hűtésére, a meleget vastag bundája miatt nehezen bírja.

3.) Entlebuchi havasi kutya

Az entlebuchi havasi kutya a svájci hegyikutyák családjának legkisebb és legfürgébb tagja. Ezt a sokrétű négylábút a tanyán számos feladatra, többek között őrzésre használták, de elsődleges dolga az volt, hogy kihajtsa a gulyát a legelőre tavasszal, ott őrizze az épségét, majd télen visszaterelje. (Ez a ridegtartás.) Talán már ebből is érzékelhető, hogy ezeknek a kutyáknak milyen nehéz terepen kellett helytállniuk gyakran kutyát próbáló körülmények között; hatalmas állatok még hatalmasabb csapatait mozgatva. Csak viszonyításképpen, a kutya körülbelül 30 kg, egy szarvasmarha pedig 1500, amiből egy gulyában lehetett akár 150 is. Ez a munkaköri leírás magyarázatot ad a fajta néhány kulcsfontosságú tulajdonságára. A szarvasmarhák meredek legelőkön való fel- és lehajtására tenyésztett kutyák kivételes egyensúlyérzéket és mozgékonyságot fejlesztettek ki. A hosszú, alacsony testalkat nem olyan hangsúlyos, mint például a corgié, de az alapelv ugyanaz: könnyebbé teszi a szarvasmarhák bokájának megcsipkedését és a rúgások elkerülését.

A fajta munkaszeretete és az élet iránti általános lelkesedése miatt kapta a „der Lachen Hunden” (a nevető kutya) becenevet. Ez a kutya annyira lelkes, ha a munkáról van szó, hogy akár fel is ugorhat, és nekicsapódhat egy marhának, hogy megmozdítsa. Ez a munkamorál azonban elengedhetetlen a fentebb részletezett munkakörülmények között. Az entelbuchi havasi kutya tehát rendkívül jól terhelhető, intelligens, önálló fajta, aki szintén rendelkezik a jellegzetes trikolór mintázattal. Múltja miatt is jellemző rá, hogy módfelett engedelmes és nagyon ragaszkodó, más állatokkal is megtalálja a közös hangot. A korai szocializáció az ő esetében is fontos; ha erre odafigyelünk, a kutya nyugodt és könnyen kezelhető lesz. Mozgásigénye nagy, így csak kertes házban ajánlott a tartása. Jeleskedik mindenféle kutyás sportban, idegenekkel szemben távolságtartó.

4.) Nagy svájci havasi kutya

A svájci kutyák között a legnagyobb a nagy svájci havasi kutya. Az eredetét tekintve még mindig akadnak viták, ám a legtöbben úgy vélik, hogy a molosszerektől származtatható a fajta, akiket Julius Caesar légiói hoztak át az Alpokon. Ahogy az előző 3 fajta alapján láthattad, a svájci gazdálkodóknak erős, sokoldalú, könnyen tanítható kutyákra volt szükségük a feladatik ellátáshoz. Tanyákon és legelőkön is egyaránt dolgoztak ezek az ebek, de arra szakosodtak, hogy kocsikon tejterméket és húst szállítsanak.

A nagy svájci havasi kutya zömök, erős eb, bundájának mintázata jellegzetes trikolór. Múltjából adódóan egy roppantul magabiztos fajta, aki a gazdájához a végsőkig hűséges. Más kutyákkal is elfogadható viszonyt ápol, ha erre a szocializáció során megfelelő hangsúlyt fektettünk. Intelligens, könnyen képezhető fajta, akinek erre van is igénye. Szeret a gazdával időt tölteni, dolgozni. Tartása egyértelműen kertes házban ajánlott. Neveléséhez határozott gazda szükséges. Őrkutyaként is kiválóan megállja a helyét.

Fontos!

Az FCI fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.