A pásztorkutya, aki soha nem volt pásztorkutya

Berni pásztorkutyák: hatalmas termet, dús, 3 színű bunda, szelíd természet, üstökösként felívelő népszerűség. Az utóbbi években világszerte az egyik legnépszerűbb családi kutyaként tartják számon.

Mi jellemző a berni pásztorkutyákra, és kinek is való ez a fajta tulajdonképpen?

A múlt

A berni pásztor kialakulása és őstörténete szinte kideríthetetlen. Természetesen a svájci kinológusok azt pedzegetik, hogy e kutyák molosszer ősei is már a rómaiakkal kerültek a régióba, de ez bizonyíthatatlan és inkább elmélet, mint a valóság. Ami viszont tényszerű, az az, hogy e kutyák ősei a svájci parasztgazdaságok mindenes kutyái voltak. Elsősorban Dürrbach városka környékén éltek nagy számban.

A kora újkori svájci parasztgazdák nem klasszikus pásztorkutyaként, hanem elsősorban kiskocsik húzására, munkakutyaként tartották őket. Ezek a kutyák hazahúzták a tejet és sajtot az alpesi legelőkről, de a marhák terelésében is részt vettek. Származási helyük miatt eleinte Dürrbachhundnak, vagy Dürrbächlernek hívták őket (a helyiek pedig nemes egyszerűséggel sajtos kutyának), első fajtaklubjukat 1907-ben alakították meg. A nevük később változott berni hegyi kutyára, ahogy ma az egész világon ismerik őket.

Barátságos, kedves és jóindulatú

A berni pásztorkutya, akit talán csak magyarul hívnak pásztorkutyának (angolul és németül is hegyi kutya az elnevezés), egy igazi különlegesség a nagy termetű munkakutyák között. Hasonló termetű pályatársaival ellentétben szinte egyáltalán nem hajlik az agresszióra, amit a mai fajtasztenderd kifejezetten ki is emel.

Esetükben egy rendkívül barátságos, jóindulatú és kedves fajtáról beszélhetünk, akik éppen emiatt nagyszerűen beilleszkednek az emberi közösségekbe és családokba. Mindig kiszámíthatóak és többségében még az idegenekkel szemben is jóindulatúan viselkednek. Rendkívül türelmesek, szeretik a gyerekeket, és mivel a vadászösztön szinte teljesen hiányzik belőlük, más háziállatokkal is könnyedén együtt tudnak élni.

Területőrző ösztöneik sem túl erősek, egy berni pásztor esetében kiszámíthatatlan, hogy a területére belépő idegennel játszani szeretne inkább, vagy egyszerűen csak örül neki.

Méret és szőr

A berni pásztor nagy termetű kutya, a ma élő példányok átlagos marmagassága 58-70 cm, átlagos súlyuk pedig 38-50 kilogramm. Igazi, összetéveszthetetlen különlegességük és nemzetközi sikerük egyik oka a szőrük trikolor színe, amiben az alapszín a fekete, amin szabályos fehér foltok találhatóak (az orr közül például lópatkó formában). A harmadik szín pedig a rozsdabarna, ami a szemek fölött, a pofa két oldalán és a lábak végén van jelen. Szőre hosszú, puha tapintású és dús, ami rendszeres szőrápolást követel.

Képezhetőség, mozgásigény

A berni pásztor múltjában a munka volt meghatározó, hiszen munkakutyának tenyésztették és tartották. Együttműködési készsége és szelídsége miatt könnyen tanítható fajta, amit ugyan munkára már régóta nem igazán használnak. Természetes intelligenciáját és magas fokú szociális képességeit manapság már sokkal inkább a családi körben kamatoztatja. Svájcban és a világ más részein mind a mai napig kocsihúzásra is használják, ma már inkább sportként, és 2010 óta hivatalosan is részt vehetnek terelő bajnokságokon és eseményeken. Valóban kiemelkedő és kutyákhoz mérten magas empátiás képességei miatt egyre gyakrabban használják őket terápiás kutyaként is, sikerrel.

A berni pásztor nem nagy mozgásigényű fajta, energiaszintje közepesnek vagy alacsonynak nevezhető. Egy megfelelő kondícióval rendelkező berni pásztor természetesen bírja azért a terhelést, de inkább a rövidebb ideig tartó, nagy erőkifejtéssel járó feladatokra alkalmas, mint a hosszú ideig tartó, repetitív mozgások végzésére. Hosszú szőre miatt a meleg időt nehezen viseli, erőteljes mozgatása nagy melegben határozottan nem javasolt. A hűvös vagy inkább a hideg környezet az, amiben jól érzi magát, érthető módon, hiszen Svájcban, az őshazában azért meglehetősen ritkák a trópusi hőfokok. Nagy termetéhez képest mozgása ruganyos és dinamikus, de hosszútávfutót természetesen soha nem lehet faragni belőle.

Egészség, élettartam

E kedves és gyönyörű kutyafajta egyik tragédiája, hogy a kutyavilág egyik legrövidebb átlagos élettartamú kutyái közé tartozik. Kevés berni pásztor éli meg a 10 évet, átlagos élettartamuk 6-9 év. A betegségekre való hajlamukban szintén különlegesek, de sajnos itt sem pozitív értelemben: a fajta körében a legmagasabb a rákra való hajlamosság az összes kutya közül. A statisztikák szerint a berni pásztor halálesetek majdnem fele a rák különböző fajtái miatt következik be, amire a kinológusok eddig semmilyen értelmes magyarázatot nem találtak. Esetenként hajlamosak a diszpláziára és nagy súlyuk miatt a keresztszalag-szakadásra is.

Ki mellé illik?

A berni pásztor kedvessége és együttműködési készsége miatt egy ideális kutyatárs vagy barát kezdő kutyásoknak is. Tipikusan az a fajta, aki esetében a nevelés hibák vagy tapasztalatlanságok általában nem járnak együtt a kutya személyiségének deviáns eltorzulásával. A berni pásztor nem fog más kutyákat megtámadni, a szomszéd csirkéit vagy macskáját levadászni, de embereket megtámadni sem. Ráadásul kiváló természete miatt a világon szinte minden országban szívesen látott vendég, és nyilvános helyekre is szívesebben engedik be őket, mint más, hasonlóan nagy testű, de keményebb pásztorkutya fajtákat.

Az egyetlen dolog, amit egy leendő gazdának nem lesz könnyű elfogadnia, az az előző pontban említett rendkívül alacsony élettartam. Az is igaz ugyanakkor, ahogy a berni pásztor rajongók állítják: az alatt a rövid időtartam alatt annyi szeretetet kapnak ettől a fajtától, hogy ez bizonyos tekintetben kárpótolja őket a gyorsan elszálló évekért.