Mire képesek a kuvaszok nagyragadozók ellen? – Kuvaszok Kanadában 2.

Farkasok, kojotok, medvék és pumák, sőt, még jávorszarvasok is – őket kell távol tartaniuk a kanadai kuvaszoknak. Hogy boldogul ezekkel az állatokkal a magyar pásztorkutya? Vas Krisztiánnal, a Kanadai Kuvasz Klub elnökével beszélgettünk.

Gyönyörű, egészséges fogazat / Fotó: Vas Krisztián

Mik a tapasztalatok, hogyan boldogulnak a kuvaszok ezzel a sok ragadozóval, és mennyire képesek hatékonyak lenni a hárításukban?

V. K.: Mi a Covid-időszak csúcsán költöztünk ki a városból, több nyugalmat szerettünk volna magunknak, ami az emberek tekintetében sikerült is. A terület, ahol élünk, együttvéve körülbelül 12 hektár az erdő szélén. Szomszédunk nincsen, van viszont nagyon sok nagyragadozó.

Ha nem lennének itt a kuvaszaink, a kojotok tulajdonképpen bejárnának az udvarba, és akár a gyermekeinkre is veszélyt jelenhetnének.

Habár ez sok tekintetben egy kényelmetlen, és nem is veszélytelen, a kutyák szempontjából azonban egy érdekes helyzetet teremt. Hiszen ennél megfelelőbb környezet nem nagyon van a karakterük tesztelésére és a szelekcióra. Itt valóban kiderül, hogy egy kutya jó-e, lehet-e számítani rá, vagy meghatározott esetekben egyik sem.

Négyféle reakció

A kuvaszaim reakciója a valódi nagyragadozókkal szemben valóban kinyitja az ember szemét. Egy dolog ugyanis azt mondani, ami gyakran elhangzik a kuvaszokkal kapcsolatban, hogy a kutya ilyen vagy olyan kemény, de addig ez nem derül ki valójában, amíg nincs egy igazi helyzet. A kérdésre a választ talán úgy lehet megfogalmazni, hogy négyféle reakciót tapasztalok a hozzám kerülő különböző vérvonalú kuvaszok között. Ha kis számban is, de van olyan kutya, amelyik nagyon bátor, túlságosan is. Egy ilyen környezetben, ha egy kutya azonnal neki akar menni a ragadozóknak, kellő megfontoltság nélkül, nem lesz hosszú életű. A második típus az, ami ideális pásztorkutyának, amikor a kutya jól viselkedik, nem fél, felméri a helyzetet, látod rajta, hogy figyeli a környezetét és azt, hogy mi történik, és akkor reagál, amikor kell, de nem vakmerő és öngyilkos módon.

A harmadik reakció, ami sajnos gyakran előfordul, a félelem. Vannak kutyák, nekem is van ilyen, akik már akkor félnek, ha megérzik a vadak illatát. Olyannal is találkoztam már, hogy annyi elég volt, hogy a farkasfélék ürülékét megtalálta, és nem mert tovább menni. Amelyik kutyákról ez derül ki, őket kiszelektálom, és eltávolítom a tenyészetemből. Eladom őket más célokra, és nem járulok hozzá a tovább tenyésztésükhöz. Ők a szememben nem minősülnek munkaképes kuvasznak. A negyedik reakció pedig, amit észrevettem, és nekem nagyon érdekes, sőt, az okára sem tudok egyelőre rájönni, az a semleges reakció. Amikor a kutya nem csinál semmit, nem reagál, ha ragadozók vannak a közelben. Se nem fél, se nem figyel fel a vadra, nem is támadja. Úgy veszi, mintha nem is létezne. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy egy ilyen kuvasz esetében félelemről van-e szó, és a kutya megpróbálja kikapcsolni magát, vagy ösztönhiány okozza mindezt. Nem tudom, de ezt a típust sem tenyésztem tovább.

Errefelé egyébként farkasok fordulnak elő nagy számban, kojotok még többen, meglehetősen gyakoriak a fekete medvék, és időnként felbukkannak a pumák is, de ritkábban. Fel-feltűnnek jávorszarvasok, amikre a kutyáknak szintén oda kell figyelniük, hiszen ha egy bejön a tanyára, bizony képesek agresszíven viselkedni és valakit letaposni, aki az útjukba kerül.

Az utóbbi időszakban látunk egyre több hibridet, főként a kojotok között, például a kutya-kojot keverékeket, akik nagyobbak, nehezebbek, és nem tartanak úgy az emberektől, mint például a farkasok. Nagyon gyakori, hogy ezek a coydognak nevezett egyedek vezetnek kojotfalkákat vagy -csoportokat.

Ezek a ragadozók a haszonállatokat támadják elsősorban, és eközben konfrontálódnak a kutyákkal, vagy kifejezetten a kuvaszaidat támadják?

V. K.: Rendkívül érdekes, hogy ahogy én figyelem a kutyáimat, és szelektálom őket a viselkedésük alapján, azt kell észrevennem, hogy ugyanezt teszik a vadak is. Azt figyeltem meg, hogy a gyengébb kutyákhoz sokkal közelebb jönnek, nevezhetjük óvatlanabbaknak is őket, míg a legjobbakkal szemben tartják a távolságot. Rendkívül intelligensen mérik fel a velük szemben álló kutyákat. Ezért is fontos, hogy csak a legjobbak kerüljenek továbbtenyésztésre.

Folyamatosan figyelnek minket és a környezetünket, akkor is, amikor mi ezt észre sem vesszük. Figyelik a kutyákat, tesztelik őket, például elkezdenek vonyítani, és figyelik azt, hogy a kuvaszaim miként reagálnak erre: visszaugatnak-e, és ha igen, mennyire agresszíven?

Én egyébként folyamatosan gyűjtöm az információkat a farmerekhez kihelyezett dolgozó kuvaszaimról.

Nagyragadozókban gazdag vidéken nyájat őrizni egy kutyának valami olyasmi, mint egy ember számára egy háborús frontvonalon tartózkodni.

Sajnos ebben a folyamatos küzdelemben sokat el is veszítünk ezek közül a kutyák közül, főként azokat, akik szerényebb képességűek, vagy kevésbé jó karakterűek, például túl merészek. Ha egy kutyámról megtudom, hogy hosszú időn keresztül jól teljesít, na, őket általában megpróbálom visszaszerezni, és bevonni a tenyésztésbe annak ellenére, hogy sokszor dupla akkora összegért vásárlom vissza őket, mint amennyiért eladtam egykoron. De ez így természetes, ők már bizonyítottak, és sokkal nagyobb az értékük.