Keménység és akarat hosszú szőrű bundában – kinek való a tibeti masztiff?

A tibeti masztiffokat szinte mindenki tisztelettel kezeli, de kevesen ismerik igazán e különleges fajta tulajdonságait és karakterét. A kutyaiskolák jelentős részében képezhetetlennek tartják őket és nem szívesen fogadják őket a nyugati fajtákhoz szokott kiképzők sem.

Mi jellemző erre a különleges, nagy múltú fajtára, és kinek való a tibeti masztiff?

A múlt

A tibeti masztiff származási helyeként a fajtát kutatók Tibetet, Kínát, Indiát és Nepált jelölik meg, ami mellett mindenképpen meg kell említenünk Mongóliát is. Mostani tudásunk szerint az ilyen típusú kutyák ősei körülbelül 4 ezer évvel ezelőtt jelenhettek meg ezekben a régiókban, de elsősorban a Himalája hegység környékén. Évezredeken keresztül főképp nyáj és terület őrzésre használták őket, rendkívül kemény körülmények között. Már több ókori, majd középkori forrásban is említésre kerültek, például Marco Polo is említést tesz róluk. Két típusukat különböztetik meg, az inkább deli részekre jellemző, nagyobb termetű Tsang Khyi-t és az inkább a magasabban fekvő területeken kialakult Dro-Khyi-t. E mellett gyakran megemlítik a mongol részeken kialakult kisebb termetű változatot is, amit Bankharnak neveznek.

Karakter, küllem

A tibeti masztiff egy rendkívüli erejű és igen erős akaratú kutyafajta, amelyre nagyfokú önállóság jellemző. Évezredeken keresztül arra szelektálták őket, hogy feladataikat önállóan oldják meg, legtöbb esetben emberi segítség nélkül és bármilyen helyzetben el tudják dönteni, hogy az veszélyes lehet-e a gazdára, annak családjára és a gondjaira bízott javakra, pl. állatokra, amik az egész család megélhetésének alapját jelentették. Gondoljunk bele, ha egy tibeti masztiff nem jól látta el a feladatait és egy támadó vadállat lemészárolta a háziállatokat, nos, ez a család a későbbiekben éhen halt. Személyiségére mind a mai napig ez a hármasság jellemző: átlagon felüli önállóság, igen erős őrző védő ösztönök és a család feltétlen tisztelete.

A tibeti masztiff egy óriási termetű kutya, jellemző, átlagos súlya 40 és 70 kg között mozog, marmagassága pedig 61 – 76 cm között. A tibeti masztiff szőre rendkívül tömött és dús, aljszőrzete jól fejlett, szinte minden hidegnek ellenáll. Szőrzete öntisztuló és számos színvariáció létezik. A leggyakrabb a fekete cservörös rajzolatokkal, de léteznek a fekete és a vörös különböző árnyalatai is. A rajzos egyedeknél a szem fölött két pötty jellemző és a mellkasán előfordulhat egy kisebb, fehér színű rajzolat.

Valóban makacsak?

Mint korábban említettük, a tibeti masztiff egy kiemelkedően önálló fajta, amit mai, modern korunk kutyás világában makacsságként neveznek. Habár a gazdát elfogadják, kétségkívül igaz, hogy a tibeti masztiffok hajlamosak egy-egy parancsot felülbírálni és önálló döntéssel helyettesíteni, főként, ha egy helyzetet veszélyesebbnek ítélnek meg, mint a gazdáik. Ilyen értelemben, mai szemmel nézve, nehezen képezhető kutyák és a nyugati típusú engedelmességi és drill tréning egyáltalán nem az ő asztaluk. Hosszú történelmük során soha nem ez volt az elvárás velük szemben. A mai értelemben vett kutyás sportok nagyon távol állnak tőlük, ezekre igen korlátozottan, vagy egyáltalán nem képezhetőek.
Ez a fajta nem túlságosan nagy mozgásigényű, más hasonlóan nagy termetű pásztorkutyákhoz hasonlóan inkább a hozzájuk tartozó terület legmagasabb pontjáról követik nyomon az eseményeket. Egy esetleges vészhelyzet esetén azonban meglepően gyorsak a reakcióik, támadásuk lehengerlő és ellenállhatatlan. Rendszeres, hosszú futtatásra vagy órákig tartó sétákra az esetükben nincs szükség, ezt ez a kutyafajta nem igényli. Óriási termetük azonban ne tévesszen meg senkit, a tibeti masztiffok esetenként akrobatikus mutatványokra is képesek, több leírásban is előfordul, hogy akár egy alacsonyabb kerítésen is nehézségek nélkül átjutnak, ha úgy ítélik meg a helyzetet, hogy erre szükség van.
Élettartamuk átlagban 10 – 12 év és múltjuk miatt szerencsére mind a mai napig többségében egészséges fajtának mondhatóak. Az utóbbi évtizedekben sajnos bizonyos tekintetben divatkutyákká is váltak és előtérbe kerültek az óriási termetű kutyák, akiket pl. kínai tenyésztők alakítottak ki. Ezek között a példányok között megjelentek a diszplázia különböző formái és egyéb, nagy testű fajtákra jellemző betegségek is.

Kinek való?

Habár a tibeti masztiff tenyésztők egy része kezdő kutyásoknak is ajánlja ezt a fajtát, ezzel a véleménnyel csak részben értünk egyet. E fantasztikus fajta korábban említett önállósága és rendkívül erőteljes őrző-védő ösztönei bizony feladhatják a leckét egy erős akaratú fajtával korábban még tapasztalatot nem szerző gazda számára. E mellett, a tibeti masztiff azok számára sem javasolt, akik nagyon aktív társadalmi életet élnek, gyakori és nagy számban érkező vendégsereggel, hiszen ez a kutyafajta nehezen tolerálja a nagy számú idegent a saját területén. A tibeti masztiff ideális tulajdonosa nagy területtel rendelkezik és e mellett kitartó és türelmes ember. Kitartó, hogy megtanulja megfelelően kezelni ezt a különleges karakterű kutyát és türelmes, hiszen a tibeti masztiffok teljes érési folyamata 3-4 évesen következik be igazán.