hirdetés

Tibeti masztiff fajtaleírás: a hatalmas, ősi védelmező, aki nem ismer félelmet

László Enikő, 2022. január 31 - Képek: Getty Images Hungary

Tekintélyt parancsoló külseje és magabiztossága ellenére a tibeti masztiff családjával szemben egy nyugodt, odaadó társ. De nem lennénk annak a helyében, aki ujjat mer húzni vele!

hirdetés

Figyelmes, tartózkodó, impozáns és félelmet nem ismerő. Ezekkel a szavakkal lehet leginkább jellemezni a tibeti masztiffot, aki az egyik legnagyobb becsben tartott őrkutya. Ez a hatalmas bundájú óriás szelíd és nyugodt a ház körül, odaadó és hűséges családjával szemben, de az idegeneket nem preferálja portája környékén.

Eredete

A tibeti masztiff (más néven Do Khyi) a nomád pásztorok ősi munkakutyája, a Himalája és a tibeti kolostorok egykori őre. Készségesen őrzi területét és elriaszt onnan minden betolakodót. Nagy bundájával remekül alkalmazkodott a zord időjáráshoz is, rettenthetetlen jelleme segítségével pedig nem esik nehezére megvédeni a rábízott állatokat a nagyobb ragadozóktól sem. DNS-minták alapján elmondható, hogy a fajtához hasonló ebek már 5000 évvel ezelőtt is léteztek. A kutatók szerint a tibeti masztiff egyike lehet a legősibb fajtáknak. Mivel elszeparáltan a Himalája környékén élt csak sokáig, génállománya igen tiszta, hiszen csak ritkán keveredett más ebekkel. Arisztotelész és Marco Polo feljegyzéseiben is találkozhatunk a fajta feltételezett őseivel. Előbbi így jellemezte: „izmos, súlyos, nagyfejű és széles pofájú, valamint kolosszális csontokkal rendelkező”.

Marco Polo nagyságát a szamáréhoz hasonlította, erős hangját pedig az oroszlánéhoz. Néhányan a fajtát minden hegyikutya és masztiff ősatyjának tartják. Az egyik első ismert tibeti masztiff, aki elérte a nyugati partokat egy kan volt, akit Lord Hardinge küldött Viktória királynőnek 1847-ben. Később, az 1880-as években VII. Eduárd brit király két kutyát vitt vissza Angliába. 1898-ban pedig a Berlini Állatkertben is született egy alom.

A fajtát napjaink egyik legdrágább kutyájaként tartják számon, aminek következtében egyes helyeken (főleg Kínában) sokkal inkább státuszszimbólumként funkcionál, mint háziállatként vagy munkakutyaként.

Fajtastandard

A tibeti masztiff egy nagytestű, erőt sugárzó, lenyűgöző megjelenésű kutya. Feje széles, nehéz és erős. Orra szintén széles, sötét, harapása ollós. Szemei közepesen nagyok, barnák, fülei közepesek, háromszög alakúak és előre bicsaklanak. Nyaka izmos, erős, háta egyenes, szintén erős. Farka közepesen hosszú, magasan tűzött, a hátára kunkorodó. Mancsai nagyok, lábai erősek. Mozgása erőteljes, mégis könnyed és rugalmas. Kétrétegű bundája durva tapintású, sűrű és dús. A kanok általában nagyobb szőrtömeggel rendelkeznek, ami sosem lehet hullámos, göndör vagy selymes. A vállakon és a nyakon jellemzően több a szőr. Színe lehet fekete, barna jegyekkel vagy anélkül; arany, az őzbarnától a mélyvörösig; kékes-szürke, szürke-cser, illetve a mellkason és a mancsokon fehér jegyek is előfordulhatnak. A kanok minimum 66, a szukák minimum 61 cm marmagasságúak. Testsúlyuk ettől függően 55-80 kg is lehet. A tibeti masztiff várható élettartama 12-15 év.

Jelleme

A tibeti masztiff szerető, gyengéd és türelmes társ. Az emberekkel folytatott több évszázados szoros együttműködésének köszönhetően nagyon közel áll családjához, és a háztartás többi állatához is. Keményen dolgozik, ha portája védelmezéséről van szó. Emellett rettenthetetlen, önálló, de mégis hűséges. Nagy mérete és természete nagyszerű őrkutyává teszi, habár manapság sajnos sok helyen csupán státuszszimbólumként tartják.

Bármilyen vonzó is egy ilyen ebet tartani, figyelembe kell venni, hogy nem mindenki számára lesz ideális választás. Ő egy független fajta, aki nem mindig keres gazdájától útmutatást. Élvezni fogja a társaságodat és a hozzád való kötődést, de nem mindig engedelmeskedik, különösen olyan helyzetben, amikor úgy gondolja, hogy igaza van. A tibeti masztiff éppen ezért nem feltétlen teljesít jól az engedelmességi vagy agility versenyeken, de meglehetősen intelligens. Éppen ezért szereti átgondolni, mit is kérnek tőle. A fajta általában csendes, leginkább akkor ugat, ha valamilyen veszélyt érzékel. A családjukban élő gyermekekkel szemben kedves, ha megfelelően szocializált. Jellemzően lassan érik, a szukák 2-3, a kanok 4 éves koruk környékén érik el teljesen a felnőttkort.

Ideális környezet

A tibeti masztiff már csak méretéből is adódóan nem szobakutya. Fontos számára a nagyobb hely, hiszen ő maga is termetes. Az idegeneket saját területén nehezen tolerálja, érdemes nevelésénél arra is figyelmet fordítani, hogy ne váljon túlságosan territoriálissá. Mivel erős, magabiztos, védelmező kutyáról van szó, nagyon fontos számára a következetes nevelés. Első ebnek nem való, tapasztalt gazdát igényel, aki szeretettel, tisztelettel, de a határok felállításával képezi kedvencét. Mozgásigénye átlagos, vastag bundájának köszönhetően télen sem veti meg a kültéri programokat.

Ápolás

A fajta kétrétegű bundával rendelkezik, nehéz, gyapjas aljszőrrel és durva fedőszőrrel. A nagy szőrtakaró azonban nem igényel sok ápolást, nyírni nem szükséges. Heti néhány alkalommal azonban át kell fésülni alaposan a bundát, hogy az ne filcesedjen. Fürdetni csak ritkán szükséges, ha nagyon összekoszolná magát. A szemek és fülek tisztán tartására azonban mindig oda kell figyelni.

Gyakori egészségügyi problémák

A tibeti masztiff viszonylag egészséges fajta. A felelős tenyésztők azonban teszteket végeztetnek el kutyáikon könyök- és csípődiszpláziára, a pajzsmirigy alulműködésre és a szem egyes rendellenességeire is. Hatalmas bundája lévén olykor bőrproblémái is lehetnek. Mivel igen nagy termetű eb, a gyomorcsavarodás elkerülésére fontos odafigyelni.

(Felhasznált források: Szinák János – Veress István: A világ kutyái II., David Alderton: Kutyák)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon