Tacskó fajtaleírás: a rövid lábakon járó, hosszú testű öntudat

A tacskó az egyik legismertebb kutyafajta világszerte. Hatalmas öntudata, ki, ha én nem viselkedése és bájos jelleme milliók szívét ejti rabul.

Elbűvölő természete mellett a különleges megjelenés csak hab a tortán. Rövid, izmos lábai hosszú testével párosulva igazán aranyosak, ugyanakkor remekül funkcionálnak a vadászat során. Bátorsága, merészsége pedig példaértékű.

Eredete

Már az ókori Egyiptomban is találtak olyan leleteket, amik rövid lábú, hosszú testalkatú kutyákhoz tartoztak. A tacskó valódi kialakulása a 15. század elejére tehető. Németországban tenyésztették ki, valószínűleg francia vadászkutyákból, pincserekből, schnauzerekből. Többféle változata is létezik. A hosszúszőrű tacskókat szetterek, spánielek segítségével alakították mai formájukra, a drótszőrűeket terrierekkel keresztezhették. Eredetileg borz- és rókavadászatra használták, innen is német neve: Dachshund, azaz borzkutya. Ebből ered magyar becézése, a dakszli is, sőt, a hot dog elnevezése is minden bizonnyal a tacskóhoz kötődik. Különleges testfelépítése, kitűnő szaglása évszázadok óta remek szolgálatot tesz, bár régebben a tacskóval történő vadászat csupán a nemesek kiváltsága volt. Az első fajtaleírás 1879-ben született, Németországban 1889 óta hivatalosan is elismert fajta.

Bonaparte Napóleon nagyon kedvelte a tacskókat, több festmény is készült róla, amin kedvenceivel együtt szerepel. Egyik négylábúját Napóleonnak hívta, illetve utolsó kedvenceit mellé temették el. Meglehet, hasonló jellemük miatt szerette őket annyira, hisz a tacskók természete gyakran olyan, mintha Napóleon-szindrómások lennének. Az idők során több kiemelkedő személy, híresség is tartott tacskót. Többek között Albert Einstein, II. Erzsébet királynő, Andy Warhol, Clint Eastwood és Brigitte Bardot is az apró lábú vadászok szerelmese volt.

A németek igen büszkék a fajtára. A világháborúk után azonban az emberek szinte mindentől elfordultak, ami ehhez a nemzethez kötődik, így a tacskó népszerűsége is csökkent. Olyannyira, hogy az Óz, a csodák csodája című filmhez eredetileg szánt tacskót is lecserélték egy másfajta kutyára.
Az 1972-es müncheni olimpia kabalája azonban már egy Waldi nevű dakszli volt. Miután ekkorra nem csak az elit kiváltságai közé tartozott a fajta tartása, újra hatalmas népszerűségre tett szert. Ennek ellenére napjainkban pont Németországban látható egyre kevesebb belőlük. Más országokban, például Angliában vagy az Egyesült Államokban gyakran szerveznek tacskó futamokat, vagy kifejezetten a fajta kedvelőinek és képviselőinek szánt felvonulásokat. A dakszli évtizedek óta, világszerte szerepel a legnépszerűbb kutyafajták listáján.

Fajtastandard

A tacskónak hivatalosan három mérete és három szőrváltozata elfogadott. Érdekesség, hogy az Amerikai Kennel Klub a legkisebb, nyulász tacskó, azaz kaninchen típust nem ismeri el , mivel ott a súly határozza meg egy kutya besorolását, nem a mellkas térfogata. A rövidszőrű tacskó bundája sima, selymes tapintású. A szálkásszőrűé durva, a hosszúszőrűé puha és fényes. A bunda színe változatos, lehet egyszínű: fekete, sárga, cser, vörös, illetve többszínű, ezek kombinációi. Teljesen fehér sosem. Az úgynevezett harlekin tacskók manapság nagyon divatosak. Jellegzetességük a pöttyös, foltos bunda.

A standard méretű egyedek testsúlya átlagosan 9-10 kg, törpe tacskó körülbelül 5 kg, míg a kaninchen maximum 3 kg-ot nyom. Marmagasságuk 16-26 cm között van, attól függően, melyik mérethez tartoznak. Jelentős eltérés a mellkasméretükben látható, a legkisebbé maximum 30 cm, a törpe tacskóé 30-35 cm.
A tacskó feje megnyúlt, vékony. Orra hosszúkás, színe a bundától függ. Állkapcsa erős, ollós harapású. Fülei fejhez simulnak, viszonylag nagyok és V alakban lelógnak. Szemei oválisak, közepesen nagyok. Tekintete barátságos, energikus. Teste hosszúkás, izmos, mellkasa domború, hasa felhúzott. Lábai rövidek, izmosak. Mancsai szélesek. Farka nem túl hosszú, elvékonyodó. Járása magabiztos, lendületes. Várható élettartama 12-16 év.

Jelleme

A tacskó maga a négy lábon járó öntudat. Karakán jellemmel rendelkezik, mindig tudja, mit akar. Mivel eredetileg vadászkutyának tenyésztették, önálló fajta. Éppen ezért érdemes elkezdeni korai szocializációját, nevelését, különben hamar túl makaccsá, önfejűvé válhat. Emellett intelligens és barátságos, de az idegeneket kevésbé kedveli. Családját hűségesen védelmezi, ám nem szabad hagyni, hogy túlzásba essen, esetleg bokán csípjen valakit. Rendkívüli bátorsága a vadászatokon nagyszerű szolgálatot tesz. Nem riad vissza egy borztól vagy egy rókától, de akár egy vaddisznótól sem. Hamar átveszi gazdája szokásait, jól alkalmazkodik környezetéhez. Minden tacskó egy igazi személyiség, garantáltan jól fog szórakozni mellette az, aki őt választja társnak.

Ideális környezet

Nem igényel sok mozgást, de a túl kevés sem megfelelő számára. Szinte biztos, hogy mindenki látott már elhízott, lakásban tartott, idős tacskót. Ezt egészségügyi okokból is fontos elkerülni. A sok lépcsőzés nem tesz jót gerincének, érdemes ilyenkor kézben vinni. Nem igényel nagy udvart, lakásban is jól érzi magát. Ha kertes házban tartanád, ügyelj arra, hogy széles mancsainak köszönhetően rendkívül jó ásó, hiszen kotorék eb. Éppen ezért is szükséges számára megfelelő nevelés és persze a lefárasztás. Gyermekek mellé kevésbé ajánlott, de ez nem jelenti azt, hogy összeférhetetlen velük. Sok ellenpélda mutatja, hogy jól kijön a kisebbekkel is.

Ápolás

A tacskók szőrének ápolása egyszerű, függetlenül attól, hogy milyen típusba tartoznak. A rövid bundát elegendő heti egy vagy két alkalommal átfésülni. Sokan szarvasbőrrel teszik ezt, amitől még csillogóbbá válik külsejük. A hosszú szőrzetet is elég heti néhány alkalommal átfésülni. A szálkásszőrű változattal még ennél is kevesebbet kell bajlódni. A füleket és a szemeket rendszeresen érdemes ellenőrizni, tisztítani. A karmokat időnként vágni kell, ha túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

Jellegzetes betegsége az úgynevezett tacskóbénulás, azaz a porckorongsérv. Hosszú testalkata miatt gyakori probléma lehet ez, de más kistestű kutyáknál is előfordul. Éppen ezért kell ügyelni arra, hogy az állat keveset lépcsőzzön, ugyanis nagyon káros lehet a gerincére nézve és később súlyos problémákat okozhat. Ebből következik, hogy súlyára is érdemes odafigyelni.

(Képek: Getty Images Hungary)