A kan kutyáknál négyszer nagyobb valószínűséggel alakul ki fertőző rák az orron vagy a szájon, mint a szukáknál

Más kutyák nemi szervének szaglása vagy nyalogatása – a kutyák fertőző nemi daganatának gyakori helye – átterjesztheti ezt a szokatlan rákot az orra és a szájra.

Egy tanulmány kimutatta, hogy a kan kutyák négy-ötször nagyobb valószínűséggel betegedhetnek meg a fertőző rákkal, ami az orron és a szájon alakul ki elsősorban. A kutatók szerint ennek oka a nemek közötti viselkedésbeli különbségek: a hím kutyák több időt töltenek a nőstény kutyák nemi szervének szaglászásával és nyalogatásával, mint fordítva.

A fertőző rák kutyáknál

A kutya fertőző nemi daganata, vagy röviden CTVT egy szokatlan rák – fertőző, és érintkezéskor terjedhet a kutyák között. Az élő rákos sejtek fizikailag „átültetik” magukat egyik állatról a másikra. A CTVT általában a kutyák nemi szervét érinti, és leggyakrabban a párzás során terjed. De néha a rák más területeket is érinthet, például az orrot, a szájat és a bőrt, és nem feltétlen csak szexuális úton fertőz.

A tanulmány során a kutatók áttekintették a csaknem 2000 CTVT-esetet tartalmazó adatbázist, és azt találták, hogy csak 32 CTVT-daganat érintette az orrot vagy a szájat. Ebből 27 eset viszont kan kutyáknál volt.

A kan kutyáknál sokkal gyakoribb az előfordulás

„Azt találtuk, hogy a kutyák fertőző rákos megbetegedéseinek, orr- és szájdaganatainak igen jelentős része hím kutyáknál fordult elő” – mondta Dr. Andrea Strakova, a Cambridge-i Egyetem Állatorvosi Tanszékének munkatársa, a tanulmány első szerzője.

Strakova hozzátette: „Szerintünk ennek az az oka, hogy a kan kutyák a szuka nemi szervét gyakrabban szaglásszák, mint fordítva. A női nemi szervek daganatai is könnyebben hozzáférhetők a szagolgatáshoz és a nyalogatáshoz, mint a hím nemi szervek daganatai.”

A CTVT először több ezer évvel ezelőtt keletkezett egyetlen kutya sejtjéből. Figyelemre méltó, hogy a rák túlélte az ősi kutya halálát, és átterjedt a modern kutyákra. Ez a fertőző rák ma már világszerte megtalálható kutyapopulációkban, és ez a természetben ismert legrégebbi és legtermékenyebb rákfaj.

Egyre jobban terjed

A CTVT nem gyakori a trópusi és szubtrópusi területeken kívül, bár az esetek száma nőtt az elmúlt évtizedben. Feltételezik, hogy ez összefüggésbe hozható a külföldről érkező kutyák behozatalával. A betegség világszerte előfordul, de leginkább azokhoz az országokhoz kötődik, ahol szabadon kóborló kutyapopuláció található.

Nehéz felismerni a tüneteket

Bár a kutyák fertőző rákja meglehetősen könnyen diagnosztizálható és kezelhető, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a legtöbb állatorvos nem ismeri a tüneteit, mivel igen ritka.

Strakova hozzátette: „Fontosnak tartjuk, hogy a CTVT-t a kutyák száj-orrdaganatainak lehetséges diagnózisának tekintsük. A kezelés nagyon hatékony vinkrisztin kemoterápia alkalmazásával, és a kutyák túlnyomó többsége meggyógyul.”

A rák száj-nazális formájának leggyakoribb tünete a tüsszögés, a horkolás, a légzési nehézség, az orr deformációja, vagy az orrból vagy a szájból eredő véres és egyéb váladékozás.

A CTVT genitális esetei nagyjából egyenlő számban fordulnak elő hím és nőstény kutyáknál. A fertőző rákos megbetegedések megtalálhatók a tasmán ördögökben és a tengeri kagylókban is. A kutatók szerint ennek a szokatlan, hosszú életű rákbetegségnek a tanulmányozása az emberi rákok működésének megértésében is hasznos lehet.