hirdetés

A közepes méretű kopók N-S-ig: párjukat ritkító ősi fajták

Hangai Lilla

2024. április 4 - Képek: Getty Images Hungary

Az FCI VI. fajtacsoportjának, a kopók és rokon fajtáknak az 1. csoportjában sorakoztatják fel a kopókat, melynek az 1.2-es alosztályában találhatók a közepes méretű kopók.

hirdetés

Mai cikkünkben a közepes méretű kopók (N-től S-ig) történelmét és jellemét tárgyaljuk.

Olasz kopó

1.) Nivernais-i griffon

Elképzelhető, hogy a nivernais-i griffon a gall kopóknak, valamint a Saint Louis kutyáknak a leszármazottja. Egészen XI. Lajos koráig nagyon népszerű volt, majd fehér kopók vették át a helyét I. Ferenc francia király idejében. Ennek ellenére mégis voltak olyan nemesek, akik megőrizték a fajtát, amelyre a francia forradalom mérte az utolsó csapást. Úgy hitték, hogy kihalt, azonban egy évszázaddal később mégis úgy tűnt, hogy a fajta új életre kel olyan példányok által, akiket a régióban sikeresen megőriztek. A 19. század végén és a 20. század elején keresztülment egy vérfrissítésen, amihez vendée-i griffont, rókakopót és vidravadász kopót használtak.

Igen lelkes vadászkutya, aki nagyon élvezi, ha nehéz terepen bonyolult feladatokat oldhat meg. A nivernais-i griffon nagyon bátor eb, akit szinte semmi sem képes megrettenteni. Ezen tulajdonsága rendkívül hasznos, tekintve, hogy általában kisebb falkákban vadásznak vele vaddisznóra. Önálló kutya, amit a nevelésénél szem előtt kell tartani, különben hamar a gazda fejére nőhet.

Nivernais-i griffon falka

2.) Olasz kopó

Az olasz kopó talán nem olyan meglepő módon egy szintén rendkívül ősi fajta, akiről úgy tartják, hogy egyiptomi kopók leszármazottja lehet. Eredetileg vaddisznó vadászatához használták. Noha pontos eredetüket rejtély övezi, számos lelet bizonyítja, hogy a régióban már a római kor előtt is élhettek hasonló ebek. Sajnos ahogy a vaddisznóállomány csökkent, úgy a fajta népszerűsége is visszaesett, a kihalás szélére került, ám az elhivatott tenyésztőknek köszönhetően mára az egyik legnépszerűbb fajtává nőtte ki magát szülőhazájában. Ma már leginkább nyúlra és apróvadra vadásznak vele falkában és önállóan is.

Remek orrának köszönhetően igen ritkán fordul elő csak vele, hogy nem a szándékolt vad nyomát követi, így nem is csoda, hogy nagyra értékelik. Hihetetlen kitartásának és teherbírásának köszönhetően fáradhatatlan eb, aki intelligenciájának és gyengédségének köszönhetően akár kedvencként is tartható. Természetesen kizárólag abban az esetben, ha a gazda érti egy vadászkutya szükségleteit, és a rengeteg mozgás mellett mentális stimulációt is bőven biztosít számára.

3.) Osztrák kopó

Az osztrák kopó a már kihalt, igen jó hírű Keltenbracke, vagyis a kelta kopó leszármazottja. Ennél többet azonban nem igazán lehet tudni, ugyanis esetében is fennáll az a probléma, ami sok más, ősi származással rendelkező fajtánál, hogy a 19. század előttről nem sok forrás maradt fenn róla. Ennek következtében addig a pontig a tenyésztése ellenőrizetlen.

Szülőhazájában megbecsült jószág az osztrák kopó. Nehéz körülmények között is jól teljesít; nem számít neki, hogy magas hegyekről vagy sík terepről van szó. Kellemes és készséges természete okán igen könnyű vele együtt dolgozni, nyúlra vetik be a leggyakrabban.

Osztrák kopó

Tudj meg mindent hamarabb a kutyás élet szakértőitől! Az én kutyám YouTube-csatornájának előfizetőjeként már szerdánként meghallgathatod a DOGZ Podcast legfrissebb epizódjait.

4.) Porcelánkopó

Úgy tartják, hogy a porcelánkopó – már a nevét is imádjuk – a legrégebbi szagazonosító kutya Franciaországban; már az 1700-as évekből is vannak róla feljegyzések. Kitenyésztéséhez valószínűleg a nyulászkopót, a Laufhundot, a Montaimboeuföt és a Talbotot használhatták fel. Még ma is rendszeresen használják eredeti rendeltetésének megfelelően, vagyis nyúl-, szarvas- és vaddisznóvadászatra. A francia forradalom idején ő is majdnem kihalt, ám azóta az eltökélt rajongóinak köszönhetően sikerült rehabilitálni más francia kopók bevonásával. Ezeknek a keresztezéseknek köszönhetően mérete nagyobb lett, robusztusabbá és szívósabbá vált. Nehéz terepen is remekül teljesít, hosszabb távon sem veszít a lendületéből, erejéből.

Személyében egy igen elegáns és energikus kutyát ismerhetünk meg, aki a terepen bátor és elszánt. Családi körben rendkívül gyengéd, mélyen kötődik a gazdájához, a családjához. A gyerekeket kifejezetten szereti, fajtársaival is nagyon jól kijön. Könnyű képezhetősége, intelligenciája és érzékenysége, valamint a fentebb említett tulajdonságai miatt házi kedvencként és terápiás kutyaként is könnyen tartható abban az esetben, ha felismerjük, hogy egy vadászkutyáról van szó, akinek szüksége van a rendszeres mozgásra, valamint a mentális stimulációra is. A porcelánkopó prédahajtási ösztöne a mai napig is fejlett, amire szintén kiemelt figyelmet kell fordítani.

Porcelánkopó

5.) Schiller-kopó

Svéd nevén a schillerstövare. Az 1886-os első svéd kutyakiállításon 189 kopó képviseltette magát, ezek között volt egy testvérpár is, Tamburini és Ralla 1. Ezek az ebek Per Schiller gazda tulajdonában voltak, és a híres Kaflås-birtok vadászkutyáitól származtak, akiknek ősei feltehetőleg német felmenőkkel rendelkeztek. Őket tartják a fajta alapítóinak. A kezdeti lépések után igen gyorsan homogénné vált az állomány, 1907-ben a Svéd Kennel Klub is elismerte. Valószínűleg számos kopónak szerepe volt a tökéletesítésében, amit a legtöbb helyen kiemelnek, az a harrier, vagyis a nyulászkopó.

A Schiller-kopó tele van élettel és munkakedvvel. Foglalkozását tekintve nagyon figyelmes, lesi a gazda minden szavát és mozdulatát. Azon kevés kopók egyike, akit nem falkában alkalmaznak, hanem egyedül vadászik. Nyúlra és rókára vetik be.

Schiller-kopó

6.) Smålandi kopó

Svédország Småland tartományában a 19. században számos szagazonosító kutyafajta létezett. Olyan ősi, német, lengyel és balti származású ebek voltak, akik már a nagy északi háborúban is hűségesen követték gazdáikat. Ezek a kutyák a helyi spicc típusú farmkutyákkal, valamint angol kopókkal keveredve alkották a ma ismert fajta alapját. Akkoriban ezek a négylábúak külső megjelenésük tekintetében igen eltérőek voltak, a 20. században azonban nagy erőfeszítések árán sikerült homogenizálni a Smålandi kopó állományát. Eredetileg róka, nyúl és kisebb vadak vadászatára használták.

Keménykötésű, szívós és változatosan felhasználható fajta a Smålandsstövare. Robusztus megjelenése ellenére mégis eleganciát sugároz. Érdekesség, hogy a farka lehet hosszú vagy bobtail, vagyis rövid is. A standard szerint nyugodt és barátságos kutya, lelkes természettel.

7.) Spanyol kopó

Már a késő középkorban is létezett a spanyol kopó felmenője, melyre írásos bizonyítékok is vannak legkorábbról a 14. századból. Általában apróvad vadászatára használták és használják, de nagyvadra is bevethető. Híresen jól követi a vércsapát az utóbbi esetében.

Egy rendkívül nyugodt és ragaszkodó kutya a spanyol kopó, azonban amikor a terepen dolgozik, elképesztő bátorságról és állhatatosságról tesz tanúbizonyságot. Semmitől sem retten meg, akár még olyan volumenű nagyvaddal is szembeszáll, mint a medve.

8.) Stájeri drótszőrű kopó

A stájeri drótszőrű kopó tenyésztését Carl Peitinger kezdte meg 1870-ben Stájerországban egy Hela 1 nevű hannoveri véreb szuka és egy drótszőrű isztriai kopó kannal. Az alom legkiválóbb kölykeivel indult meg a szelektív tenyésztés. A fajta feladata nem merült ki annyiban, hogy vonyítva kövesse a szagot, hanem a vércsapát is tudnia kellett követni még nehézkes, hegyvidékei területen is.

Munkájában igen szenvedélyes, drótos bundájának, kitartásának és masszív felépítésének köszönhetően szerfelett eredményes vadász. A stájeri drótszőrű kopó komoly állat, de sosem agresszív vagy mogorva.

9.) Svájci kopó

A svájci kopó egy archaikus fajta. Egy Avenchesben felfedezett mozaikon – a város a római kori birodalomban Helvécia területén feküdt – olyan kutyákat ábrázoltak falkában, melyek rendkívüli hasonlóságot mutatnak a mai, modern fajtával. A 15. században az olaszok előnyben részesítették a fajtát, a 18. században pedig a franciák figyeltek fel rá remek képességei miatt. Emiatt nem is csoda, hogy az alakulása során számos francia kopó hatással volt rá. Elsősorban nyúlvadászathoz használják, de remekül bevethető őzre, rókára és még vadkanra is. Négy változatát ismerik el, melyek jellemzőit egy standard taglalja. Az eltérések a bunda színében és mintájában figyelhetők meg. A bernese fehér alapon fekete foltos, a pofán cser jegyekkel; a jura fekete-cser színű; a lucerne kék, amely árnyalat fekete és fehér erőteljesen pettyes bunda eredményeképpen jön létre; míg a schwyz fehér alapon narancs foltos.

A terepen elképesztő energiával és szenvedéllyel veti bele magát a munkájába. Élénk és kedves eb, aki ezenfelül érzékeny is, a gazdához nagyon ragaszkodik. Vadászati stílusát tekintve önálló.

A svájci kopó jura változata

Fontos!

Az FCI-fajtacsoportok szerinti jellemzéseink célja, hogy megismertessünk a hivatalosan is elismert kutyafajtákkal. Igyekszünk a hely szűkössége ellenére, amennyire csak lehet, részletesen beszámolni róluk, de sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy mindent megosszunk veletek az adott fajtákról. A fajtaválasztás előtt mindig tájékozódj többféle releváns forrásból is, és ami még fontosabb, több tenyésztőtől! Egy felelős szakember tájékoztatni fog arról, hogy az adott fajtának mik lehetnek az esetleges hátulütői, és azt is el fogja őszintén mondani, hogy az életviteled és lehetőségeid alapján alkalmasnak ítél-e meg a fajta tartására.

Ide kattintva megismerkedhetsz közelebbről is a falkavadász kutyák által hallatott speciális vonyítással.

nivernais-i griffon olasz kopó osztrák kopó porcelánkopó schiller-kopó smålandi kopó spanyol kopó stájeri drótszőrű kopó svájci kopó

Kapcsolódó cikkek

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!