hirdetés

És akkor az EU-s kutyáknak hamarosan jobb lesz – Márton Attila különvélemény

Márton Attila

2024. február 22 - képek: Az Én Kutyám

Mit tegyünk azokkal az állatjólléti problémákkal, amelyek eredete más országokra vezethetők vissza? Elkezdődnek az egyikben, érintenek egy másikat, majd egy harmadikban testet öltve meghozzák nem kívánt eredményüket. Egyszerű: olyan szabályozás kell, amely mindegyik országban érvényes. Erre készül most az Európai Unió.

hirdetés

Régóta váratott magára egy közös, EU szintű szabályozás állatjóllét terén. Évek óta rendkívül sok a probléma, leginkább a határokon átnyúló illegális kutyakereskedelem miatt. A probléma kezelésére 2023 végén megszületett a kutyák és macskák állatjóllétéről és nyomon követhetőségéről szóló EU-s rendelet tervezete.

Sok kutya, nagy biznisz

Aki azt várta, hogy az EU majd szabályozza a szomszéd kutyájának jóllétét, egészségét, valószínűleg most csalódott. De ezt – fel nem róhatóan – köszönje saját magának.
Az EU rendelkezések, mondjuk úgy, alapértékeket raknak le, amelyek beteljesítése a tagországok feladata. Az EU nem fog és nem is tud foglalkozni a szomszédnéni kutyájával. Nem ez a dolga.

A mostani rendelkezésre tényleg nagy szükség van. Az illegális kutyakereskedelem egy rendkívül jövedelmező üzlet, köszönhetően annak, hogy kutyát tartani nagy divat és bizonyos jellegűeket horror áron el lehet adni. Sok érv szól ellene, állatjóllét szempontjából pedig hosszú felsorolni, hogy mely problémákat termeli ki ez az iparág.

A rendelet filozófiája szerint fontos, hogy egy kutya milyen körülmények között született meg és hogyan tartották, amíg a végső családjára várt. Ebből adódóan nem csak a tenyésztőket, hanem az állatkereskedéseket (van olyan ország, ahol még mindig lehet kutyát árulni ilyen helyeken) és a menhelyeket is szabályozza.
A rendelet az állatjóllét legelemibb meglétét írja elő. Emellett pedig létrehoz egy közös adatbázist, amelyben bárhol, bármikor ellenőrizhető, hogy egy kutya honnan származik, valamint külön figyelmet szentel az online meghirdetett kutyákra. Mindenképp érdemes tudni még, hogy az új közösségi jogszabály a „sima” állattartókkal, az ő nem megfelelő kutyatartási gyakorlatukkal, valamint az ebből származó problémákkal nem foglalkozik. Viszont a megfelelő tartásra vonatkozó felvilágosító munkát a kutyát odaadó nyakába varrja.

Mi lesz ebből?

Jogszabállyal megoldani dolgokat nem úgy működik, hogy valamit papírra vetünk, kihirdetjük, aztán valamilyen nem e világi, megfoghatatlan módon valóra válik. A jogszabályok nem írott varázsigék, amelyeket fel sem kell olvasni. A leírt szavak megfelelő cselekvés nélkül semmit sem érnek.
Leginkább az EU tagállamaitól függ, hogy a célkitűzésekből mi lesz, mennyire hatékonyan lesz képes kezelni a problémákat.
Ez a rendeletet egyrészt leteszi egy közös regisztrációs rendszer alapjait és előírja, hogy mindehhez mi szükséges. Másrészt meghatároz egy nagyon alap keretrendszert, amelynek betartása nem fogja elhozni az állatok teljes körű jóllétét.
A rendeletet megalkotó EU közvetlenül nem fogja mindezt számonkérni az állattartó lakosságon és a közösen elérhető adatbázis információnak helyességét sem fogja ellenőrizni.
Erre vannak a tagországok, amelyeknek meg kell alkotniuk azon szabályzókat, amelyek életbeléptetésével az új elvárások teljesülnek. A nemzeti szintű jogszabályokra is úgyszintén igaz, hogy nem varázsigék. Azokat végre is kell hajtani.

Nem elég mondani, csinálni is kell

Alapjelenség, hogy egyrészt átkozzuk a törvényhozót, amiért nem szigorítja jobban az állatvédelmi törvényt. Aztán ha megnézzük az állattartást meghatározó jogszabályokat, felmerül a kérdés, hogy mit akarunk még szigorítani? Főleg úgy, hogy ami évtizedek óta kötelező, azt sem tartjuk be, sőt, nagyon jó kis indokaink vannak a jogszerűtlen magatartás megindoklására. Például, hogy miért nem szedjük fel kutyánk után az ürülékét.

Színtiszta magánvélemény, de nagyon sokszor az az érzésem, hogy a társadalmi problémák megoldása úgy zajlik, hogy megszületik egy jogszabály, ami a kezelést célozza, aztán a dolog itt meg is áll vagy nem tud kiteljesedni. Van jogszabály, le van írva. Aztán csodálkozunk, ha semmi sem lesz jobb.
Az elméleti elgondolások és a törvénybe iktatott szavak mellé szükséges a megfelelően működtetett hatóság, ellenőrzések, megfelelő szakemberek, anyagi fedezet és a törvény által felvázolt koncepció racionális végrehajtása.

Nem akarok senkit se ijesztegetni, de ha arra gondolunk, hogy a kutyák kötelező mikrochippezését nem tudtuk gatyába rázni másfél évtized alatt, hogyan fog teljesülni a most megálmodott rendszer, amely a kutyák nyomon követhetőségét hivatott szolgálni? (És akkor ne is beszéljünk a potenciális kiskapukról, amelyeket egy megfelelően végiggondolt és kivitelezett nemzeti jogszabály tudna kezelni.)
Nem az EU rendelet fogja megoldani az állatjólléti problémákat, de elengedhetetlen eszköze annak, hogy végre elinduljon egy olyan folyamat, amely valamikor komoly eredményeket produkálhat.
Ez az első lépés és reméljük, hogy továbbiak fogják követni, az egyhelyben toporgás helyett.

állatjólét állatv állatvédelem európai unió jogszabályok Márton Attila

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!