Három kopóval két keréken: így telnek egy megszállott városi kutyás mindennapjai

Kedvencei olyan különlegesek, hogy minden séta alkalmával megállítják őket. Maga a csapat is elég nagy látványosság: Bödők Gergely kerékpáron hordja sétálni három kan erdélyi kopóját. Hogy miként rabolta el a történész szívét a fajta, és azóta milyenek a hétköznapjaik a fővárosi lakásukban, amit három kisfiú is élettel tölt meg, arra is választ kaptunk a beszélgetés során.

Már a bemutatkozás is igen emlékezetesre sikeredett, hiszen az üvegajtón keresztül először két impozáns jószág sziluettje rajzolódott ki. Gergelyt ugyanis legidősebb és legfiatalabb kopója, Dongó és Zete is elkísérte – a szerkesztőség legnagyobb örömére. A két csodálatos kiállású erdélyi kopó mindenkit elvarázsolt, és az új környezet ellenére a fotózást is remekül viselték.

Igazi látványosság

Ami elsőre feltűnt, hogy az ifjú Zete igencsak megtermett kutya. Mint gazdájától megtudtuk, a többszörös kiállításgyőztes eb külleme a bírákat is lenyűgözi. Nem csoda, hogy az utcán is rendszerint megállítják őket, amiben közrejátszik, hogy a történész – mint említettük –, kerékpáron vezeti a kis falkát.

Ahogy Gergely elmondta, mindig van egy, de néha több ember is, aki megszólítja őket, érdeklődve a kutyák felől. Még régebben ritkaságszámba ment, hogy valaki felismerte a fajtájukat – többnyire dobermannra, rottweilerre tippeltek –, mára egyre többen örvendenek az erdélyi kopóknak. Ebben pedig közrejátszik Bödők Gergely munkája is, aki immár 6 éve rajongója és pártfogója a fajtának, és a Magyarországi Erdélyi Kopó Klub elkötelezett tagjaként, valamint történészként is azon munkálkodik, hogy minél többekkel megismertesse ezeket a mára kuriózumnak számító vadászkutyákat.

Mindennek dacára

Természetesen kíváncsiak voltunk, meddig nyúlik vissza ez a – a gazda saját szavát idézve – szerelem a kopók iránt. Meglepetésünkre nem családi hagyományról vagy kutatói érdeklődésből fakadó fellángolásról hallottunk, hanem egy váratlan, de sorsszerű döntésről. Hat évvel ezelőtt ugyanis Gergelyben megfogalmazódott az igény, hogy szeretne maga mellé egy kutyát társnak.

Az ekkor még homályos gondolat ismerősi és családi körében sem talált támogatókra: barátai egyöntetűen lebeszélték róla, mondván, összeegyeztethetetlen a történészi munkájával és az ezzel járó rendszertelen életvitelével. Családtagjai, és akkor még leendő felesége sem pártolták az ötletet, hasonló okokból. Ám Gergely érezte, hogy ez nemcsak múló hóbort, hanem mélyről fakadó vágy.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy a párja is mellé álljon, épp az ellenérvek mentén okoskodva: egy kutya minden bizonnyal rendszert visz majd az életükbe.

Ekkor még mindig nem döntöttek a kutya fajtája felől, de az biztos volt, hogy a magyar fajták közül fognak választani. Gergely nem szeretett volna se túl kistestű, se túl nagy négylábút, ez szűkítette a kört. Míg végül eljutott az erdélyi kopóig – és érezte, hogy megtalálta a számára tökéletes ebet. A fekete jószágok ugyanis egyenesen megbabonázták.

„Mindennel szembemegy, ami ma van”

Az elkötelezett kutyatartó hangsúlyozza, számára a kopózás nem hobbi, hanem életforma. Ami azonnal érthető, amint belekezd a hétköznapok taglalásába. Gergely a kutyákkal reggel és este is körülbelül 1,5-1,5 órát sétál. Ez abszolút meghatározza a család mindennapjainak ritmusát. Mint mondja, ez elengedhetetlen is, hiszen a nem kielégítő mozgásmennyiséget megsínylenék az állatok. Így azonban napközben teljesen nyugodtan elhevernek a lakásban. Tudják, hogy amint megérkezik a gazdi, ők kerülnek sorra.

Ezen túl az erdélyi kopók, tágabban véve pedig egy kutya tartása teljesen ellentmond a mai kor sokak számára visszás és nem követendő értékrendszerének. Egyfajta lázadás a mai kor ellen.

Egy négylábú ugyanis megköveteli a következetességet, a hűséget, a kitartást, megtanítja az embernek, hogy van, amikor rajta kívül egy másik élőlény igényei sokkal fontosabbak. Állatot tartani tartós elköteleződés, egy jószág nem eldobható, nem csereszabatos – ami kevés mai tárgyunkról mondható el.

A rengeteg úgymond áldozat, illetve felelősségvállalás mellett anyagilag is fel kell készülni egy házi kedvenc érkezésére. A kopók esetében Gergelyéknek ez évi mintegy 500 ezer forintot jelent kutyánként. És ebbe nincs belekalkulálva egy esetleges sérülés – bár szerencsére a rendszeresen vadászó kanok közül eddig még egyikőjük sem sérült meg –, illetve a benzinköltség sem, ami a különféle programokra való utazásokkal jár. Innen nézve Gergely „luxusnak” tartja a kopózást, és csak annak javasolja, aki ezt megengedheti magának.

Kinek való az erdélyi kopó?

Ennél a pontnál érdemes összegezni, a tapasztalt gazda kinek javasolja a fajtát. Az már kiviláglott, hogy sok időt kell szánni a kutya lemozgatására. Ez egyébiránt akkor is igaz, ha valaki nem városban, hanem kertes házban él, hiszen a kopó igényli a célzott foglalkozást; nem elég, ha csak kiengedik. Mivel megszabja az élet folyását, így inkább megállapodott, a rutintól és monotonitástól nem ódzkodó személyek válasszák a tanács szerint.

Hatalmas pozitívum, hogy az erdélyi kopó igen nyugodt, családcentrikus kutya, aki remekül kijön a gyerekekkel is. Ezt abszolút elhihetjük a háromgyermekes édesapának, aki sokat tud mesélni arról, milyen békésen tűrik kedvencei a kisfiúk pajtáskodó közeledéseit. Agresszivitást soha nem tapasztaltak a kutyák részéről, ha nagyon elfáradnak, egyszerűen arrébb sétálnak.

Munkakutyák

Végezetül ne felejtsük el, amit már említettük is a beszélgetés elején: az erdélyi kopó vadászkutya. Munkára termett, és igénye is van rá. A történész a dolgos hétköznapok mellett a novembertől január végéig tartó vaddisznóhajtó vadászidényben rendszeresen jár hajtó- és terelővadászatokra kutyáival. Akik igen jól teljesítenek ezen a téren is. Mindhárom kopója, így a fiatal Zete is idén hat sikeres vadászatot tudhat a háta mögött, és külön öröm, hogy sérülés nélkül teljesítették az idényt. Így aki kopót szeretne, ezt az igényt is vegye számításba.