Melyik fontosabb a kutyának: a jutalomfalat vagy a dicséret?

A gazdik számára talán nem meglepő a válasz, de már tudományos bizonyíték is van rá.

Az atlantai Emory Egyetem Pszichológiai Tanszékének kutatásából kiderül: ha választásra kerül a sor, a legtöbb kutya számára a dicséret fontosabb, mint egy finom falat. Ez az első tanulmány, amely képalkotó diagnosztika segítségével vizsgálta az állatok preferenciáit.

Étel vs. kapcsolat

A kutyák álltak a kondicionálás legismertebb kísérleteinek középpontjában. Ivan Pavlov az 1900-as évek elején rávilágított, hogy ha a kutyákat arra tanítják, hogy egy bizonyos ingerhez társítsák az ételt, az adott inger puszta jelenlétében is nyáladzva várják a finom falatokat. A pavlovi reflexként elhíresült kutatási eredmény miatt sokáig az ebeket ekként szemlélték: csak az ételt akarják és a gazdák puszta eszközök ennek eléréséhez.

A Gregory Berns által vezetett kutatás azonban ennek ellenkezőjét bizonyította be: a kutyák az emberrel való kapcsolatot többre értékelik – a jutalomfalat csak ráadás, de nem elvárás.

„Megpróbáljuk megérteni a kutya-ember kapcsolat alapjait, és hogy az főként az ételről szól-e, vagy magáról a kapcsolatról” – mondja Berns. „Azt találtuk, hogy a tanulmányban résztvevő kutyák többsége a gazdájuk dicséretét részesítette előnyben az étellel szemben, vagy mindkettőt egyformán kedvelte. Csupán két kutya volt igazi zabagép; ők erős preferenciát mutattak az étel iránt.”

Kutya Projekt

Gregory Berns vezeti az Emory Egyetem Pszichológiai Tanszékén működő Kutya Projektet, amely az ember legjobb és legrégebbi barátjával kapcsolatos evolúciós kérdéseket kutatja. Ez a projekt volt az első, amelyben kutyákat képeztek arra, hogy önként bemenjenek egy funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) gépbe, és nyugodtan feküdjenek a vizsgálat során anélkül, hogy rögzítve vagy altatva lennének. Korábbi kutatásaik során a Kutya Projekt azonosította a kutya agyának azon részét, amely a jutalmazás központjaként szolgál.

A jelenlegi kísérlet során a kutatók azzal kezdtek, hogy megtanították a kutyáknak, hogy három különböző tárgyat társítsanak különböző eredményekhez. Egy játékautó a gazda szóbeli dicséretét jelezte, egy játékló jutalomfalatot, kontrollként egy hajkefe pedig nem jelzett jutalmat.

A kutyákat ezt követően egy fMRI gépben tesztelték, és rögzítették a három tárggyal kapcsolatos agyi aktivitásukat. Minden kutya erősebb agyi aktivitást mutatott a jutalomingerre, mint a jutalom nélküli ingerre, és csupán két kutya reagált következetesen erősebben az ételt jelző ingerre.

A kutyák ezután egy további kísérleten vettek részt. Minden állat megismerkedett egy olyan szobával, amely egy egyszerű Y-alakú labirintust tartalmazott. Az egyik út egy ételes tálhoz, a másik pedig a gazdához vezetett. A kutyákat többször elengedték a szobában, hogy utat válasszanak maguknak. Ha a gazdához mentek, dicséret várta őket, ha a tálhoz, ehettek.

Az állatok első kísérletben adott reakciói egybecsengtek a másodikban adott választásaikkal.

„Megállapítottuk, hogy a kutyák első kísérletben adott válaszaik összefüggtek a második kísérletben tett választásaikkal” – mondja Berns. „Ez mutatja a társas jutalom és a dicséret fontosságát a kutyák számára. Hasonló lehet ahhoz, ahogy mi emberek érezzük magunkat, amikor valaki dicsér minket.”