hirdetés

Az ország, ahol senki sem akar kutyát, mégis mindenki eteti őket: Törökország és a négylábúak viszonya

Hangai Lilla

2022. november 8 - Képek: Getty Images Hungary

Isztambul: valakinek a Dolly Roll azonos című száma ugrik egyből be, valakinek az a töménytelen mennyiségű kóbor eb, akik még a 21. században is elárasztják az utcákat. Olyannyira, hogy egy, a városba érkező ember figyelmét könnyedén elvonják még a varázslatos mecsetekről és a színes-szagos török kultúráról is.

hirdetés

A 19. századi litográfiákban és az aktuális vírusvideókban is bőségesen dokumentálták, hogy Isztambul utcáinak kutyái türelmesen várakoznak az átkelésre a zöld lámpák mellett, komppal száguldanak át a Boszporuszon, tüntetőkkel vonulnak fel, és a kávézók előtti járdákon korzózva gyűjtik össze a maradék éltelt, a figyelmet, simogatást. Vajon mi okozza a török kultúrában ezt a kutyákhoz fűződő különös hozzáállást?

Elizabeth Lo filmrendező, akinek a Stray (Kóbor) című dokumentumfilmjét 2020-ban mutatták be, a város kutyás csoportjának totális bűvöletébe került. Azt mondja, megdöbbentette, hogy ebben a fejlett, modern városban szabadon kóborolnak az életüket fesztelenül élő kutyák; az emberek pedig polgártársakként, utcáikhoz és közösségeikhez tartozókként tekintenek rájuk.

Becslések szerint Isztambul mintegy 400-600 ezer kóbor kutyának és macskának ad otthont

Csak hogy legyen viszonyítási alapod, az Állatorvostudományi Egyetem által elvégzett kutatás szerint tavaly hazánkban az ebek száma kicsivel meghaladta a 3 milliót, melyből „csak” 200 ezernek nem volt gazdája. Ez még mindig egy nagy szám, de Isztambul esetében egy városon belül a duplája található meg az ilyen hontalan kutyáknak.

Ezeknek a négylábúaknak az eredetét éppoly nehéz meghatározni, mint a pontos számukat. Az egyik történet szerint Isztambulba, amit akkor még Konstantinápolynak hívtak, II. Mehmet oszmán szultán seregével léptek be, aki 1453-ban hódította meg a várost a bizánciaktól. Egy bizánci kikötőváros, Yenikapı feltárásakor több száz kutyakoponyát találtak, amelyek még az előbbi dátumnál is korábbi jelenlétről adnak tanúbizonyságot.

„Az oszmán korból származó történelmi források azt mutatják, hogy a kutyák a környék őrzőiként szolgáltak. Megették a szemetet, mivel nem voltak önkormányzati higiéniai szolgáltatások, és ugatva figyelmeztették az embereket, ha tűz ütött ki, amire korábban gyakran volt példa. – mesélte el Kimberly Hart, a Buffalo State College antropológusa, aki Isztambul utcai állatait a város szellemi kulturális örökségének részeként tanulmányozza.

A modern isztambuli lakosok a város kutyáinak, és a rengeteg kóbor macskának is kihelyeznek házi készítésű menedékeket, ételt és vizet is. Ez a szokás szintén az oszmán birodalomhoz nyúlik vissza, ahol is a mecsetekben ivóvízvályúk voltak kitéve az állatok számára, és jótékonysági alapítványokat hoztak létre, hogy fedezzék az etetésük költségeit. Az utazók beszámoltak arról is, hogy apró szalmakunyhókat láttak a kutyák számára az utcákon.

Száműzetések és tömeggyilkosságok árnyékában

Bár a kutyák évszázadok óta rugalmasan alkalmazkodnak a város körülményeihez, mégis kiszolgáltatottak. Isztambul kutyapopulációjának eltávolítására vagy kiirtására az 1800-as évek eleje óta történtek kísérletek. Ezek az időszakos tömeggyilkosságok egészen a 90-es évekig folytatódtak.

A legkísértetiesebb az volt, amikor 1910-ben 80 000 kutyát száműztek Herceg-szigetek egyikére, Sivriadára. Mivel a sziklás, lakatlan szigeten nem volt élelem vagy víz, a kutyák lassan és fájdalmasan pusztultak el, vonyításuk állítólag a Márvány-tengeren át a szárazföldig hallatszott. A helytörténet szerint sokan isteni büntetést láttak a várost 1911-ben pusztító tűzvészben és az Isztambul elfoglalásába torkolló első világháború kitörésében.

Nem vagyunk benne teljesen biztosak, de Wes Anderson rendezőt valószínűleg megihlette ez a történet, aminek eredményeképpen megrendezte a zseniális, step motion animációval készült, Kutyák szigete című filmet. Ha még nem láttad, meleg szívvel ajánljuk, mi teljesen a hatása alá kerültünk.

2004-ig várni kellett az első állatvédelmi törvényre

A történészek ezeket a kegyetlen selejtezési kampányokat a késői korszak oszmán uralkodóinak azon kísérleteinek tulajdonítják, hogy nyugatiasítsák a várost. Rendet és tisztaságot teremtettek az utcákon, miközben a mindennapi élet a magánházakból a nyilvános terekre költözött. Egyes beszámolók szerint a nyugati diplomaták és látogatók kutyákkal kapcsolatos panaszai ösztönözték ezeket a tetteket.

Az ország első állatvédelmi törvényét 2004-ben fogadták el Törökország akkori aktív, Európai Uniós csatlakozási kísérletének részeként. Bár nem mindig tartják be megfelelően, de tiltja a kóborok megölését, és előírja az önkormányzatoknak, hogy gondoskodjanak róluk. 2012-ben az állatbarátok tömegesen tiltakoztak a módosítások ellen, amelyek lehetővé tették volna az állatok eltávolítását a városközpontokból.

Az ökormányzat által megjelölt fül lehetővé teszi, hogy számontartsák őket és ellátást kapjanak

Ám ahogy a késő oszmán uralkodók nem láttak helyet a kutyáknak modernizálódó városukban, úgy sokan attól tartanak, hogy az Isztambult ma átformáló urbanizációs folyamatok sem hagynak helyet nekik. Vajon ennek milyen következményei lesznek?

állatvédelmi törvény dokumentumfilm Ember és kutya ember és kutya kapcsolat filmek kutyákról Isztambul kóbor kutyák megmentése kóborkutya kutya történelem kutyás történelem pária kutya Törökország történelem vallás

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!