hirdetés

Írók, akik imádták a kutyákat: Jack Londonról állatvédő klubot neveztek el

László Enikő, 2022. február 10 - Képek: Getty Images Hungary

A népszerű írók közül sokan nagyon kedvelték a kutyákat, akik hűséges társaik voltak - vagy éppen műveik megsemmisítői. De egyeseket utóbbi sem tántorította el az ebek szeretetétől.

hirdetés

Az íróknak is jól jön egy hűséges társ, aki nyugodtan pihen, amíg a gazda dolgozik. A szerzők közül többen is megemlítik kedvenceiket műveikben, de előfordult már olyan is, hogy egy könyvet egy rakoncátlan eb cincált darabokra. Ha magyar íróink kedvenceire is kíváncsi vagy, róluk ebben a cikkben olvashatsz részletesen.

„Minél jobban megismerem az embereket, annál jobban szeretem a kutyámat.” – Mark Twain

Mark Twain, a kutyás idézetek atyja

Mark Twain elsősorban macskabarátnak számított, hiszen 19 cicája volt. De a kutyákat is szerette, ezt pedig sok tőle származó, híressé vált idézet és mű is bizonyítja. Fia halála után annak kedvencét, egy Fix nevű németjuhászt Twain magához is vette, és közösen gyászolták az elhunytat. Az író élete során számos kutyás történetet is írt, ezzel is bizonyítva, hogy szoros kapcsolat fűzte az állatokhoz. Egy betörés után egy üzenetet tett ki a lépcsőházba, a papíron pedig az állt, hogy nincs több ezüst étkészlet a házban, de ha mégis újra betörnének, ne zavarják harapós kutyáját, aki az értéktárgyak mellett alszik.

Jack London és a Jack London Klub

Jack London író viszonylag gyakran említette meg műveiben a kutyákat, és ezzel másokat is inspirált. Szeretett németjuhászáról például több karakterét is mintázta. Egyszer egy Brown nevű ebet kapott ajándékba, ugyanis annak gazdája meghalt. London befogadta az állatot és örült az új jövevénynek. De az kevésbé. Folyton el akart szökni, hiába próbálta magát új gazdája megszerettetni vele. Így hát London nem állt az útjába, és elengedte Brownt. A kutya visszament régi otthonába, de látta, hogy ott már nem vár rá senki. Így hát végül visszatért Londonhoz, és attól kezdve nagyon ragaszkodott hozzá, hűséges, szerető társ vált belőle. Állítólag csak két alkalommal ugatott, mindkétszer akkor, amikor Londont egy ló le akarta vetni a hátáról.

Jack London gyerekként.

Az éneklő kutya című regény megjelenése után lelkes állatbarátok megalapították a Jack London Klubot. Az egylet célja az volt, hogy tiltakozzanak az állatok cirkuszi és egyéb rendezvényeken való szerepeltetése ellen. A belépés ingyenes volt, viszont ezzel a tagok kötelezték magukat arra, hogy ha ilyesmit látnak, felállnak, és tüntetőlegesen kivonulnak az előadásról.

John Steinbeck: Egerek és szetterek

John Steinbeck nagyon szerette az uszkárját, Charleyt. A Csatangolások Charleyval című könyve arról szól, hogy ő és Charley kirándulni indul. De szettere, Toby is külön említést érdemel, mivel Toby megette az Egerek és emberek első vázlatát, vagyis Steinbecknek művét teljesen elölről kellett kezdenie: „Kisebb tragédia történt. (…) Az én kölyök szetterem az egyik este egyedül maradt otthon. A kézirataim feléből konfettit készített. Két hónapnyi munkának kezdhettem neki újra. Nem volt más vázlat belőle. Eléggé mérges voltam, de lehet, hogy szegény fickó csak kritikusan viselkedett.”

John Steinbeck Charley nevű kedvencével.

Émile Goudeau, a juhász

Egy történet szerint Émile Goudeau francia írónak volt egy kutyája, akit a hatóságok luxuskutyának minősítettek. Emiatt nyolc frank adót vetettek ki a szerzőre. Goudeau csodálkozva kérdezte, hogy nem látják-e, hogy ez egy juhászkutya? Az adóhivatalnok azzal érvelt, hogy az eb egyáltalán nem mutatja a juhászkutyák küllemi jegyeit, mellesleg a Goudeau maga sem juhász. Az író visszakérdezett, hogy ezt miből gondolja? A hivatalnok mondta, hogy nem úgy öltözködik, mint egy juhász, mellesleg jószágai sincsenek. Goudeau azt felelte, nem hozta magával azokat, hiszen nem tudta, hogy kelleni fognak. Emellett megkérdezte, hány juhot kell egy ebnek őriznie ahhoz, hogy juhászkutyának számítson. A hivatalnok nem talált sehol sem erre vonatkozó rendelkezést. A történtek után az írót gyakran lehetett látni az utcán egy spárgán vezetett bárány és egy őt fontoskodóan kísérő kiskutya társaságában.

(Felhasznált irodalom: Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak)

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon