hirdetés

Kutyák a festményeken: miért épp ezek a fajták álltak gyakran modellt?

László Enikő, 2021. szeptember 20

Egyes fajták jóval többször szerepeltek művészeti alkotásokon, mint mások. Minek köszönhető ez? Miért pont ezeket a kutyákat örökítették meg újra és újra?

hirdetés

Az ember legjobb barátjának ábrázolása már az őskorban is jelen volt. Vadászó ebeket festettek a barlangok falaira, ám az idők során már nem csak a zsákmányszerzésre alkalmas kutyákat örökítették meg. Melyek voltak azok a fajták, akiket a művészek sokszor ábrázoltak?

A tacskókat ma is sokszor örökítik meg a művészek.

A vadászkutyák

A vadászkutyákat mindig is szívesen festette meg az ember, ugyanis rendkívül fontos jelentéssel bírtak. Az ebek segédkeztek az ember túlélésében, és mindkét faj kölcsönösen profitált az együttműködésből. Ez alapozta meg leginkább a kutyákkal való barátságunkat.

Az ebekkel történő vadászat azonban idővel nemesi kiváltság lett. Nem tarthatott akárki ilyen kutyákat és nem is feltétlen engedhette volna meg magának. A legnépszerűbb vadászokat gyakran örökítették meg művészeti alkotásokon is. Ezeken legtöbbször kopók, pointerek szoktak szerepelni.

Pocelánkopók.

Tacskó

A tacskó a világ egyik legnépszerűbb kutyafajtája. De a művészetekben is igen nagy sikere van, hiszen sok alkotáson szerepel. Nemcsak elbűvölő, öntudatos jellemük miatt kedvelik őket, hanem vadászati tehetségük miatt is. Többek között Carl Reichert, L. Riedler, Giacomo Balla, Pierre Bonnard és Edwin Henry Landseer is megörökítette a hosszú testű kiskutyákat.

Agarak

Az agarak szinte tökéletes modellek egy művész számára. Kecses, elegáns testfelépítésüket öröm nézni. Emellett rendkívül jó vadászok, hiszen hihetetlen gyorsan képesek utolérni a vadat. Éppen ezért gyakran örökítették meg őket, és a modern művészek is sokszor ábrázolják őket.

William Henry Davis, Greyhounds Excercising.

A festő, akiről fajtát neveztek el

Edwin Landseer angol festő rengeteg kutyát ábrázolt művein, ettől vált a 19. század egyik leghíresebb festőjévé. Munkásságáért Viktória királynő lovaggá is ütötte. A landseert (ami az újfundlandi egy változata) róla is nevezték el. Művein gyakran ábrázolja a fekete-fehér, hősies vízimentőt. Leghíresebb képe, a Saved címet viselő alkotásán egy landseer látható, amint egy gyermeket mentett ki a vízből. Másik ismert műve az A Distinguished Member of the Humane Society, ami egy impozáns kutyát, Bobot örökített meg. Bobra Anglia partjainál, egy hajótörés után találtak rá. A kutya London vízpartjainál 14 év alatt 23 ember életét mentette meg. Hőstetteiért a Royal Human Society tagjává választották. Nemcsak egy érem volt a jutalma, hanem élete végéig ellátták élelemmel is.

Sir Edwin Landseer, A Distinguished Member of The Humane Society (1838).

A kicsi ölebek

A kicsi, fehér ölebeknek rengeteg rajongója akadt a történelem során. Habár nem mindig a fehér színű ebekért rajongtak, lásd pekingi palotakutya vagy mopsz, de mégis a fehér bundájú egyedekből vált szinte szállóige. Számos festményen megtalálhatók. Többek között II. Fülöp spanyol király, illetve Maria-José, Olaszország utolsó királynője is tartott ilyen ebeket. A havannai pincs nagy rajongója volt Viktória királynő, illetve Charles Dickens is.

A Cavalier King Charles spánielek is rendkívül kedvelt ebek voltak a királyi udvarokban. I. és II. Károly is tartott ilyen ebeket, számos festményen szerepelnek kedvenceikkel együtt. A négylábúak hatalmas népszerűségnek örvendtek az angol királyi udvarban és a nemesi körökben. A korabeli, 17. századi festményekről sugárzik a spánielek ember- és gyerekszerető természete.

II. Fülöp király és bolognai pincse.

A King Charles fajtát a 19. században jegyezték be hivatalosan, azonban orra rövidülni kezdett, hogy jobban hasonlítson az akkoriban divatos mopszokra. Ennek politikai okai is voltak, ugyanis az uralkodóház bukása után II. Mária és III. Vilmos a királyi udvar kutyájaként a mopszot preferálta. Ami szép lassan keveredett a spánielekkel, illetve utóbbiak fokozatosan kezdtek szinte teljesen eltűnni, azonban egy lelkes üzletembernek köszönhetően megmenekültek. A cavalier szó egyébként herceget, lovagot jelent, utalva nemesi múltjára, amikor még a királyi udvarok ágymelegítőjeként szolgált. A King Charles pedig Károly királyra utal.

Édouard Manet, A King Charles Spaniel (1866).

Az ölebek egyfajta státuszszimbólumok voltak, hiszen csak a tehetős emberek engedhették meg maguknak, hogy egy olyan állatot tartsanak, akinek a társaságon kívül nincs funkciója. Nem vadászik, nem őrzi a területét és nem tereli a nyájat. Csupán a gazdag feleségeknek, úrihölgyeknek, gyerekeknek nyújt társaságot. Ezeknek a kutyáknak nagy előnye, hogy mivel társasági, kísérő kutyáknak lettek kitenyésztve, könnyen beilleszkednek az emberek hétköznapjaiba, nem kihívás a velük való együttélés.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon