hirdetés

Kutyák a karácsonyfa alatt: Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2020. december 3

Akármennyire lerágott csont, akárcsak a fenyőfa, az ajándékként adott kutyák témája is örökzöld.

hirdetés

Pár hét van még karácsonyig. Van, aki már megvette az ajándékok egy részét és van, aki az utolsó pillanatra hagyja. Egyik esetben sem szerencsés, amikor valaki kitalálja, hogy karácsonyi ajándékként egy csaholó négylábút ad egyik szerettének.

Kutyát kismozdony helyett

A kutyák cukik. Ráadásul olyanok, mint egy plüssállat, amibe nem kell elem. Játszik, morog, megnevettet, megnyalja a kezünket. De ettől még nem egy játékról beszélünk, hanem egy állatról, annak minden bonyolultságával. (Kikapcsoló gomb sincs rajta.) Ha az indíttatásunk mögött csupán tényleg csak a cukiságfaktor áll, akkor vegyünk egy játékot. Hiszen a kutyatartás esetében a felhőtlen pillanatok mellé még számos egyéb tennivaló társul, amelyeket nem is biztos, hogy túlságosan szeretnénk.

Nem hinném, hogy az a legbölcsebb szülői taktika, ha az unszolásnak engedünk azon egyetlen okból, hogy utána többet már nem rágja a fülünket a gyerek. A kutyatartás sok átgondolnivalóval jár. Kezdve azzal, egyáltalán alkalmasak vagyunk-e rá, és ami ugyanilyen fontos: milyen eb az, amely a mi életközegünkbe a legkevesebb problémával beilleszthető.

Persze nem csak gyereknek szoktunk ajándékozni kutyát olyan jeles napokon, mint a karácsony vagy a születésnap. Ám általában ez a jellemző. Sokszor elhangzik a kérdés, hogy melyek a gyerekbarát ebek, ilyen-olyan korú kisember mellé milyen fajta illik? A kérdés alapvetően hibás, mivel a dolog az esetek többségében pont fordítva működik.

Az új kisgazdi

Persze a fajta sok mindent meghatároz. De nem csak a szóba jövő egyedeket kell kielemeznünk, hanem magunkat is. A gyermekünket meg végképp, ha miatta mozdulunk el olyan irányba, hogy nekiállunk kedvencet tartani. Hány éves? Volt már kutyája? Tartott már más háziállatot? Milyen szintű önállóságra képes egyébként? Ismernünk kell a saját gyerekünket annyira, hogy eldöntsük, képes lesz-e megbirkózni a feladattal és megfelelően gondozza-e majd az ebet.

Ha pedig kétségeink vannak, jön a következő dilemma: mi magunk fel vagyunk-e készülve a B tervre, miszerint nekünk kell majd a szakadó esőben kutyát sétáltatni?

A kutyákkal szakadó esőben is foglalkozni, sétálni kell. Nem csak akkor, amikor kedvünk tartja.

Összességben elmondhatjuk, hogy gyermekünk személyisége a kulcs, nagymértékben ez fogja meghatározni, mennyire lesz zökkenőmentes a dolog. Aztán amikor eljön a nagy nap, jön a következő kihívás: össze kis kell szoktatni őket. Továbbá ne feledkezzünk meg arról, hogy egy kedvencet nevelni is kell, nem csak simogatni.

Kutyanevelés két bejgli között

A kutya figyeli és tanulja, hogyan kell igazodnia az új környezetéhez. Már az első pillanattól kezdve. Emiatt képes arra, hogy egy másik faj képviselőjeként rendkívül összetett módon létezzen az emberi világban. Ennek módját viszont nekünk kell megmutatni neki.

A karácsonyi időszak nem biztos, hogy erre megfelelő. Egyrészt sok lehet a jövés-menés. Jönnek a vendégek, mi megyünk máshová. Egy kutya érkezésére egy olyan időszak a legmegfelelőbb, amikor a mindennapi rutinunkat látja és tanulhatja. Olybá tűnhet, hogy ez az időszak pont alkalmas erre, hiszen sok időt vagyunk együtt. Ám az sem jó, ha ahhoz szokik hozzá, hogy mindenki otthon van, mindenki vele játszik, foglalkozik. Csak napok kérdése és ez gyökeresen megváltozik.

Karácsony után jellemzően több kutya kerül menhelyre.

Amikor elmúlik a csillogás

Az ünnep fényeit és hangulatát idővel kifakítja a komor januári szürkeség. Lebontjuk a karácsonyfát és a lecsupaszított fenyőt kitesszük a kuka mellé. A kisvonatot – amely túllépve az újdonság varázsán már nem okoz annyi örömet – vissza lehet tenni a dobozába és néhanapján elővenni. Egy kutyával ezt megtenni nem igazán lehet. Ami eddig öröm volt, könnyen válhat unalmassá, sőt, nem kívánt nyűggé is.

Az állattartás nem csak arról szól, hogy amikor akarjuk, boldoggá tesz minket. A karácsony a szeretet ünnepe. Erről szól ez a pár nap. Ne hozzunk egyetlen egy kutyát sem olyan helyzetbe, hogy pár hét után az utcán, jobb esetben egy menhely oltalma alatt találja magát. Csak azért, mert szenteste valakinek meggondolatlanul okoztunk örömet.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon