Miért ne kutyát vegyél gyermekednek karácsonyra – és mit adhatsz helyette

Egy kutya hatalmas felelősséggel jár, amit gyakran még a felnőttek sem tudnak teljes mértékben felmérni. Ezek után nem kérdés, hogy egy kisgyermek egyszerűen nincs felkészülve egy kutyával járó felelősségre. De segíthetünk neki!

Egy kutya és egy gyermek kapcsolata igazán különleges. Néha olyan, mintha jobban megértenék egymást, mint ahogyan mi azt felnőtt fejjel el tudjuk képzelni. Akinek volt családi kutyája, és egy négylábú mellett nőtt fel, esetleg a gyermekei nőnek fel kutyus mellett, az tudja, mire gondolunk. Viszont különbség van aközött, hogy hazaviszünk egy új, szőrös családtagot (családi kutyának) éppen karácsonykor, akivel elsősorban a szülők foglalkoznak, de az eb segítségével megtanulják a kicsik is, hogy mit jelent gazdinak lenni, ideális esetben pedig egyre több felelősséget vállalnak. Illetve aközött, hogy veszünk egy kutyát a gyermekünknek, mert már régóta kérte. Persze, ez egy elég szélsőséges példa, és vannak, akik a kettő közé esnek. Nem szeretnénk senki kedvét elvenni a kutyatartástól, hiszen csodálatos élmény és rengeteg tapasztalatot ad. De ezer és egy példánk lehet arra, hogy miért nem jó ajándék a gyermeknek egy kutya karácsonyra. Most csak egyet emelünk ki: az ebbel járó felelősséget.

Egy kutya nemcsak aranyos: felelősséggel is jár

Az nem ok egy eb örökbefogadására, hogy a „gyermekünk szeretett volna egyet, és addig rágta a fülünket, amíg be nem adtuk a derekunkat”, ha a család többi tagja nem vállal érte felelősséget. Hiszen mindenki szeretne egy kutyust, mert aranyosak, cukik, és megnevettetik az embert. De nem csak ennyiből áll egy eb tartása, és erre is gondolni kell. Arról nem is beszélve, hogy a hazavitt négylábú (főleg az elején) nem csak a gyermeké, sőt, nagyon sokáig inkább a szülőké.

Természetesen az, hogy mennyire kell az eb nevelésében részt vennie a szülőknek, nagyban függ a gyermek korától is. Viszont vegyük figyelembe, hogy még akkor is, ha már egy 14 éves fiatalnak viszünk haza kutyust, aktív részvevői leszünk az állat nevelésének. Ezt pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Kutyás ötletek, amikkel előkészíthetjük gyermekünket a felelősségvállalásra

Kinél mennyi ideig tart, hogy a gyermek megunja a babáját, vagy az éppen idei játékot, amit annyira szeretett volna? Természetesen változnak a számok, de legtöbbször elmondható, hogy viszonylag rövid ideig. Lehet, hogy napok, hetek vagy hónapok múlva, de talál egy új, érdekesebb dolgot. Mondhatni, még nehezen köteleződnek el a dolgok mellett hosszútávon. Ez is egy oka annak, hogy nem a legjobb ajándékötlet egy kutya karácsonyra. Hiszen egy eb befogadása jó esetben legalább 10 vagy több évre szól. A gyerekek sokszor el se tudják képzelni, hogy ez mit jelent (hiszen honnan tudnák, ha még nem, vagy csak alig élnek ennyi ideje). Még csak kapiskálják, hogy mivel járhat egy kutya gondozása, és őszintén, egy elég optimista filteren keresztül nézik, hogy mire számíthatnak.

Éppen ezért elsősorban a szülők felelőssége, hogy reálisabb képet fessenek nekik arról, hogy mit jelent egy állat örökbefogadása. Itt nem arra gondolunk, hogy mondjuk el kerek perec az összes nehézséget, amivel szembetalálkozhatnak. Hiszen nem szeretnénk elrontani a kedvét és a lelkesedését, mert ezek jó dolgok. De éreztessük valahogy a helyzet súlyát.

Hoztunk néhány ötletet arra, hogy hogyan lehet felkészíteni a gyerekeket (játékos módon) egy négylábú érkezésére és a vele járó felelősségre. Mindezt anélkül, hogy a fa alá érkezne egy kutya karácsonyra.

Ajándékok és változtatások

Tanuljunk a fajtákról: ha gyermekünket érdeklik az állatok, főleg a kutyák, akkor tanuljunk vele együtt minél többet róluk. Ismertessük meg vele a kutyák sokszínű világát. Melyik fajta honnan származik, milyen célból került az emberek mellé, illetve, milyen igényei vannak. Erre a célra vannak szépen illusztrált könyvek, kutya témájú kirakósok, memóriakártyák, gyűjthető kártyák…

Vezessünk be új rutinokat: ha nagyon elhivatott a gyermekünk, akkor elkezdhetünk vele gyakorolni arra, hogy milyen, amikor kutyával él az ember. Időzítsünk napi sétákat, sőt, ha esetleg van olyan ismerősünk, akinek van kutyája, kísérjük el gyerekünkkel őket a sétáikra. Egy ismerős kutya-gazdi páros tényleg sokat segíthet abban, hogy a kutyakedvelő fiatal jobban lássa, mivel is jár egy eb megfelelő tartása.

Játékos megközelítés: vannak társasjátékok is, amik a kutyatartással járó tevékenységeket mutatják be a gyerekeknek, nagyon mókás, kötetlen módon. Így játszva megtanulják, hogy mikre kell majd figyelniük, ha esetleg a családhoz kerül egy eb.

Elhivatottság mérése: ha még mindig szeretne gyermekünk egy kutyát, és már megtanulta, hogy milyen felelősségekkel jár, tesztelhetjük az elhivatottságát egy kis pénzgyűjtéssel (ha kap zsebpénzt, ha nem, akkor is kitalálhatunk egy rendszert). Ha biztosak vagyunk benne, hogy a családunk elbír még egy négylábút, vezessünk be egy perselyt. Mondjuk, ha 1 éven keresztül konzisztensen töltögeti azt, akkor nagyon valószínű, hogy elég elkötelezett az ügy mellett, és nem fogja megunni az ebet az első hét után.

Ne hagyjuk rá

Természetesen vannak kivételek, és vannak gyermekek, akiknek ösztönösen jön, hogy foglalkozzanak a befogadott állattal. Nincs baj azzal, ha egy kutya karácsonyra érkezik a családhoz (bár nem lesz egyszerű az ünnep fennmaradó része az új jövevénnyel.) De ne várjuk el egy gyermektől (aki még nem is tudja, hogy mit jelent egy kutya gazdájának lenni, csak tetszik neki az ötlet), hogy teljes felelősséget vállaljon egy négylábúért.

Ha egy  család fel van készülve egy új jövevény fogadására, és a szülők hajlandóak időt és energiát beletenni a kutyus nevelésébe és jóllétébe (mindezt úgy, hogy gyermeküket is bevonják, és megtanítják a felelősségvállalásra), akkor semmi akadálya a befogadásnak. A lényeg a következő: elsősorban ne a gyereknek vigyük haza a kutyát, hanem a családnak.