Kutyák, akiket királlyá koronáztak: valós események vagy csak legendák?

Több északi legenda is született arról, hogy valaha kutyákat koronázták királlyá. A következőkben ezeket az érdekes történeteket vesszük sorra.

Érdekes módon, a skandináv legendák közül többen is találkozhatunk azzal a furcsasággal, hogy egyes népek felett egy ideig kutyák uralkodtak. Az ebek trónra kerülése azonban nem azért történt, mert olyannyira tisztelték volna őket, hanem sokkal inkább ezzel az embereket akarták megalázni. A kutyák többsége pedig legtöbbször szívszorító sorsra jutott, pedig a kétlábú uralkodókkal szemben egyikőjük sem volt gonosz vagy kegyetlen.

Az északi történelemből három különálló kutyakirály történetét vette sorra John Lindow, a UC Berkeley skandináv professzora. Ezek Svédországból, Norvégiából és Dániából származnak. Ennek a háromnak közös története van. „Mindhármat egy király helyezte a helyére, hogy egy olyan nép felett uralkodjon, amelyet éppen meghódított, és általában sértésnek szánta az eb kinevezését” – mondja Lindow. A professzor Saurr, Rakke és egy névtelen norvég kutya történetét veszi sorra, de rajtuk kívül is íródtak legendák híres kutyakirályokról.

Saur, a leghíresebb kutyakirály

Øystein Oppland királya volt. Egyesek hatalmasnak, míg mások gonosznak nevezték, miután feldúlta Trondheimet, és leigázta Øynafylke és Sparbyggjafylke megyét. Fiát nevezte ki uralkodónak, azonban a meghódított nép ellene fordult, és megölte. Øystein ezért újabb hadjáratot indított, győzelme után pedig megkérdezte az embereket, hogy kit akarnak királyuknak: a rabszolgáját, Faksét vagy Saur nevű kutyáját. Trondheim lakói úgy vélték, ha az ebet választják, maguk kormányozhatnak, hiszen könnyen eltüntethetik a kutyát az útból. Így az ebet 1020-ban királlyá koronázták. Saurba azonban három ember eszét és bölcsességét bűvölték, valamint minden harmadik ugatása szavakat formált. Aranyból és ezüstből készült drágaköves nyakörvet viselt, esőben pedig királyi testőrök cipelték, hogy nehogy sáros legyen. Egy dombon volt a trónja, birtokát pedig Saur dombjának nevezték.

Saur nemcsak király volt, hanem egy királyi szarvasmarha akol pásztora is. Egyik éjszaka azonban farkasok támadtak jószágaira, testőrei pedig felhergelték, hogy védje meg tulajdonát. Saur azonnal rohant is megvédeni állatait, azonban a farkasok azonnal széttépték, így véget ért a kutyakirály uralkodása.

Egyes források szerint Saur ír farkaskutya volt, de valószínűbb, hogy norvég elkhund volt a híres kutyakirály.

A Heimskringla, az óskandináv királyok mondáinak gyűjteménye Saur történetének modern változatát tartalmazza, bár hasonló történetek több más svéd és norvég eredetű történelmi kötetben is megtalálhatók. Saur nem az egyetlen figyelemre méltó kutyakirály a skandináv történelemben…

Rakke, a dánok kutyakirálya

Lindow professzor azt mondja, hogy egy dán szöveg Rakke történetét meséli el (a rakke egy régi dán szó a kutyára). A történet egy kutyakirályról szól, akit Adils svéd király nevezett ki, hogy uralkodjon a dánokon. A legenda szerint Rakke király egy napon egy falka kutyát látott verekedni, és megpróbált beavatkozni. Saurhoz hasonlóan a dán kutyakirályt is darabokra tépte a viszálykodó falka, és ezt egyből le is jegyezték, hogy fennmaradjon az utókornak.

A névtelen kutyakirály

A dán szövegek egy újabb történetet mesélnek el egy kutyakirályról – akinek a neve idővel elveszett –, ismét Norvégiában. Azt írják, hogy Gunnerus svéd király tette meg a névtelen kutyát királlyá, hogy megalázza a norvég népet. Nem tudni, meddig szolgált ez a titokzatos uralkodó. (Bár feltehetően végül ő is a fentiek sorsára jutott.)

A kutya meghalt

A Chronicon Lethrense-ben és az Annals of Lundban található szöveg szerint Halga 6. századi dán király halálakor Eadgils svéd király egy kicsi kutyát küldött a dánokhoz, hogy vegyék királyuknak. De figyelmeztetett, hogy aki kimondja, hogy a kutya meghalt, az maga is el fog hunyni. Egy nap, amikor nagyobb kutyák verekedtek, a kicsi eb közéjük vetette magát, és életét vesztette. Aztán Læ, Læsø óriása tanácsot adott az ügyben pásztorának, Snow-nak. Snow a svéd király udvarába ment, és egy cseles találós kérdés segítségével végül maga a király mondta ki, hogy a kutya meghalt. Snow-t ezután Dánia királyává nevezték ki a kutya helyére. Snow gonosz, elnyomó és becstelen király volt, majd maga is kegyetlen sorsra jutott.

Tiszteld a kutyát

A Gesta Danorum 7. könyvében Saxo Grammaticus egy Gunnarról ír, „a svédek legbátrabbjáról”, aki megszállta Norvégiát, és inkább az ölést élvezte, mint a fosztogatást. Hogy megalázza a norvégokat az idős Ragnald királyuk elleni győzelme után, egy kutyát nevezett ki uralkodójuknak. Ezután kormányzókat nevezett ki az államügyek intézésére a kutya nevében, és több rangú nemeseket, hogy vigyázzanak rá. Azt is megparancsolta, hogy ha valaki nem mutat tiszteletet a kutyával szemben, azt csonkítsák meg.

Mi a közös ezen mitikus kutyakirályok legtöbbjében? Hogy sértésként ültették őket a trónra. És, bár nem kérdés, hogy ezek valós események leírásai-e, vagy csupán legendák (gondoljunk csak a félig beszélő Saurra), rendkívül érdekes olvasni efféle mitikus történeteket.

(Felhasznált irodalom: Tor Åge Bringsvaerd: Vau)