hirdetés

Ír farkaskutya fajtaleírás: a szelíd óriás, aki egykor a nemesi udvarok éke volt

László Enikő, 2021. január 4

Az ír farkaskutyát tartják a világ legnagyobb kutyafajtájának. Hatalmas mérete és különleges megjelenése mindenkit ámulatba ejt, aki csak találkozik vele. Régen a királyi udvarok impozáns vadásza volt, manapság ritka ékesség a családok kanapéján.

hirdetés

Az ír farkaskutya nem csak mérete, hanem természete miatt is különlegesnek mondható. Rendkívül nyugodt, türelmes állat, nehéz kibillenteni lelki egyensúlyából. Jól alkalmazkodik minden élethelyzethez, hűséges és ragaszkodó társ. Amolyan nem sok vizet zavar típus. Ennek ellenére nem szabad azt gondolni, hogy mellette unalmas az élet, hiszen vérbeli vadászkutya!

Eredete

A mai Írország területén élő kelták már 2000 évvel ezelőtt tenyésztettek szálkásszőrű, hatalmas vadászkutyákat. Ezek minden bizonnyal az ír farkaskutya ősei lehettek. Amennyire kevesen ismerik, korábban annyira nagy népszerűségnek örvendett. Az ókori rómaiak elbeszéléseiben, mítoszaiban gyakran említették ezt a különleges ebet. De a görögök, később angolok, perzsák, franciák, dánok, svédek és a spanyolok kedvelt vadászkutyájává is vált. A főrúri udvarokban emellett státuszszimbólumként szolgált, igen nagyra becsült ebnek tartották. Méltóságteljes, erőt sugárzó, gyors és intelligens kutya hírében állt. Ezeket a tulajdonságait a mai napig megőrizte.

1928-as fotó egy 9 hónapos ír farkaskutyáról és gazdájáról.

A kelták és a későbbi írek elsősorban nagyvad elejtésére használták. Főként szarvasra, farkasra, vaddisznóra vadásztak vele. Egy ideig csak a nemesek, főurak tarthattak ír farkaskutyát. Azonban a történelem ezt a fajtát sem kímélte. Az angol megszállás, éhínség, a lőfegyverek elterjedése, a farkasok számának csökkenése mind ahhoz vezettek, hogy ez a csodálatos kutya igen ritkává vált. A 17. században saját hazájában a kihalás fenyegette, máshol egyre népszerűbb lett. A túlzott export is ezt erősítette.

1951-es fotó egy ír farkaskutyáról és egy csivaváról.

A 19. században a nemzeti öntudat felerősödésével az ír farkaskutya állomány is nőtt. G. A. Graham kapitány a fajta egyik legnagyobb rajongója volt akkoriban. Írország minden pontjáról kereste-gyűjtötte a fennmaradt ír farkaskutyákat. Később keresztezte őket skót szarvasagarakkal és egyesek szerint német dogokkal is. Körülbelül húsz évnyi tenyésztői munka után sikerült kialakítania az elképzeléseinek megfelelő példányokat. 1885-ben pedig megalapította az Ír Farkasagár Klubot. A második világháború ismét visszavetette a fajta népszerűségét, ám később újra felfelé ívelt a különleges kutyák csillaga.

Katalin hercegné egy ír farkaskutyával Szent Patrik napon.

Fajtastandard

Az ír farkaskutya az agarak csoportjába sorolandó. Izomzata erős, megjelenése imponáló. Mozgása elegáns és élénk. Szőrzete durva, szálkás. Színe lehet szürke, őzbarna, fehér, csíkos, vörös és fekete. A szukák minimum marmagassága 71 cm, a kanoké 79 cm. Utóbbiak átlagos testsúlya 67 kg, a nőstényeké 56 kg. Feje hosszú, fülei agárszerű rózsefülek. Szemei sötétek. Farka hosszú, enyhén hajlított. Várható élettartama csupán 7-8 év.

Jelleme

Ez az eb – ahogy mondani szokták –  otthon bárány, vadászaton oroszlán. Ez a mondat rendkívül jól megragadja az ír farkaskutya jellemét. Végtelenül türelmes, kedves és barátságos. Igazi úriember vagy úrihölgy. Szeret gazdája közelében lenni. Jelenléte nem zavaró, nyugodt, kiegyensúlyozott társ. Sosem csahol, ugat ok nélkül. Nem követelőző, hűséges és ragaszkodó, egy hatalmas öleb. Szívesen nyúlik el a kanapén és pihen, de a vadászat a mai napig vérében van. Agárversenyeken kiválóan teljesít, rendkívül gyors futó.

Ideális környezet

Hatalmas méretéből adódóan az ír farkaskutya nem egy tipikus panelkutya. Tartása kertes házban ajánlott. Gyermekekkel szemben is kifejezetten szelíd, barátságos, türelmes. Nagy mozgásigénnyel rendelkezik, amit gazdájának ki kell elégíteni. Az agárverseny és a coursing is jó választás erre. Séta közben érdemes mindig pórázon tartani, mert vadászösztöne – mint minden vadászkutyának – bármikor előbukkanhat. Intelligens, de nem az a típusú eb, aki minden parancsszóra azonnal ugrik. Türelmes, de következetes nevelést igényel, hiszen nagyon érzékeny. Főleg arra szükséges megtanítani, hogy ne ugráljon fel, hiszen ez felnőtt korában kellemetlen is lehet, akár fel is boríthatja az embert, csupán szeretetből. Vadászkutya révén macskákkal már kölyökkorában érdemes összeszoktatni.

Coursing.

Ápolás

Bizonyos időközönként szőrét ki kell fésülni. Érdemes évente kétszer, háromszor szakszerűen trimmelni és átnézni, minden rendben van-e vele. Ugyanis a helytelen táplálás megmutatkozik a bőrön, szőrön is. Az ír farkaskutya megfelelő etetése rendkívül fontos, mivel hatalmas ebről van szó. Kölyökkorában hirtelen, sokat nő. Ilyenkor nélkülözhetetlen, hogy minőségi táplálékot fogyasszon, amiben megtalálható minden, számára hasznos vitamin és ásványi anyag. A túlzott mennyiségű étrend-kiegészítőkkel, kalciummal akár árthat is gazda, ezért fő a mértékletesség.

Gyakori egészségügyi problémák

Az ír farkaskutya tenyésztése során rendkívül fontosak a genetikai tesztek. A diszplázia a nagytestű kutyákra jellemző betegség, amit fontos kiszűrni, hiszen rengeteg fájdalmat okozhat egy ekkora állatnak. Szintén genetikai eredetű szívproblémák is kialakulhatnak az olyan egyedeknél, akik nem megfelelő kezekből származnak. Más fajtákhoz képest igen rövid életűek, habár előfordulnak 10 év feletti egyedek, ez sajnos nem gyakori.

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon