hirdetés

Norvég elkhund fajtaleírás: az egyik legősibb kutyafajta, aki a vikingekkel vadászott

László Enikő, 2022. február 7 - Képek: Getty Images Hungary

A norvégok nemzeti kutyafajtájáról úgy tartják, már a vikingeknek is hűséges kísérője volt. Az egykor jávorszarvasra vadászó elkhund manapság igen ritka, pedig társként is megállja a helyét.

hirdetés

A norvég elkhundot vagy elghundot (az elg norvégul jávorszarvast, a hund kutyát jelent) az egyik legősibb kutyafajtának tartják. Úgy vélik, ezek az ebek egykor a vikingeket kísérték, és érdekes legendák is szólnak róluk. A bátor vadász, aki akár egy hatalmas jávorszarvast is megállásra kényszerít, következetes nevelést igényel, de emellett kedves és ragaszkodó társ is. A fekete és a szürke változat két külön fajtába sorolandó, előbbi sokáig csak Norvégiában volt megtalálható.

Eredete

A norvég elkhund hosszú történelme során számos különböző feladatot látott el. A vikingek útitársaként, a farmok őrzőjeként, a nyájak pásztoraként, a farkasok és a medvék ellenségeként és félelmet nem ismerő vadászként is megállta a helyét az évezredek során.

A fajta számos skandináv mítoszban is szerepel. Egy több változatban is előforduló legenda szerint valamikor a 10-12. század környékén a norvégok királlyá koronáztak egy kutyát, aki történetesen egy elkhund volt.

Úgy tartják, a norvég elkhundok a vikingek hűséges társai voltak, hiszen több olyan temetkezési helyet is feltártak, ahol egy elkhund és annak gazdája egymás mellé volt eltemetve. Egyes csontok egészen időszámításunk előtt 4-5000-re datálhatók, a szakértők szerint ezek a maradványok az elkhundok őseihez vezethetők vissza. DNS-ük alapján azt is feltételezik, hogy ezek a kutyák a farkassal igen közeli rokonságban állnak.

A fajtát csordák, nyájak és otthonok őrzésére használták; és nagyvadak, például medve és jávorszarvas vadászatára. Ennek során az volt a szerepe, hogy először felkutassa zsákmányát, majd ugatással visszatartsa, amíg a vadász meg nem érkezik puskájával.

Egy legenda szerint az elkhundok farka azért kunkorodik, mert azt egyszer egy száműzetésbe küldött gazda felkötötte hűséges elkhundja hátára, hogy a nagy hóban ne fagyjon meg. Mire tavasz lett, a férfi kioldozta a bőrszíjat, de az eb farka ugyanúgy maradt.

A fajta azután vált ismertebb fajtává, hogy a Norvég Vadászszövetség 1877-ben megtartotta első kutyakiállítását. Nem sokkal ezután a tenyésztők elkezdtek egy egységes fajtastandard létrehozására törekedni.

Az Egyesült Államokban Hoover elnök tette népszerűvé az elkhundokat. A fajta egyik képviselőjét a norvégok ajándékozták neki, hálájuk jeléül, hogy az amerikai elnök segítséget nyújtott az élelmiszerellátási problémákkal küzdő európai államoknak.

Manapság a norvég elkhound csodálatos családi kedvenc, és számos kutyás sportban jól teljesít, beleértve az agilityt, a flyballt, a nyomkövetést, a szánhúzást, valamint a keresést és mentést is. A norvég elkhoundokat még ma is használják vadászkutyának.

Hoover elnök feleségével és elkhundjával.

Fajtastandard

A norvég elkhund egy spicc típusú kutya. Teste tömör, aránylag rövid, bundája vastag, bőséges. Feje mérsékelten hosszú, a füleknél széles. Állkapcsa erős, ajkai feszesek. A fülei magasan tűzöttek, felfelé állnak. Szemei nem kidülledőek, sötétek, barnás árnyalatúak. Tekintete bátor, büszke és barátságos. Nyaka jól tartott, közepesen hosszú, izmos. Háta széles, egyenes, mellkasa mély és szintén széles. Mellső végtagjai függőlegesek, a hátsók párhuzamosak, farkaskörömmel rendelkeznek. Mancsa tömör, ovális, ujjai zártak. Farka magasan tűzött, a hátra kunkorodik, vastag szőrrel fedett. Bundája vastag, sűrű, durva, jól ellenáll az időjárásnak. A fejen és a végtagok elülső részén rövidebb. Színe a szürke különböző árnyalatai lehetnek, a leghosszabb szőrszálak vége sötét. A mellkasnál, végtagoknál és a hason jellemzően világosabb. Marmagassága nemtől függően 49-52 cm, testtömege 20-23 kg. Várható élettartama 12-15 év.

Jelleme

A merész, energikus és védelmező norvég elkhund kiváló jelzőkutya, sokak szerint az egyik legvokálisabb fajta. Ezért az ugatásról érdemes már kölyökként leszoktatni. Jellegzetessége, hogy más-más hanggal jelez különböző dolgokat, ezek jelentését pedig gazdája idővel könnyen megtanulja. Az elkhund igen szeretetteljes családjával. Alkalmazkodó és ragaszkodó, aki következetes, ám egyáltalán nem durva nevelést igényel. Fontos, hogy sok testmozgást biztosítsanak számára, hiszen igen nagy a mozgásigénye. Szeret sok időt a szabadban tölteni, így nagyszerű kirándulótárs.

A fajta több kutyás sportban, például agilityben is kiválóan teljesít, hiszen atletikus, mozgékony. Az elkhund megbízható barát, aki nagyon hűséges. Erős, független és önálló személyiség, aki egyben igen érzékeny is. Amerikában nemcsak szarvasra, de más, különböző állatokra is vadásznak elkunddal. Olykor terápiás ebnek vagy keresőkutyának is használják őket, hiszen intelligensek és igen jó nyomkövetők.

A különlegesen szép elkhund olyan, mintha csak rajzolták volna.

Ideális környezet

Dús bundája révén az elkhund inkább a hidegebb éghajlatot kedveli. Szereti a havat, a vizet, az úszást is. Leginkább kertes házban ajánlott tartani, de képes alkalmazkodni a városi élethez is. Azonban nagyon fontos, hogy ha lakásban lakik, akkor is elég időt tölthessen a szabadban. Ha nincs eléggé lefárasztva, destruktívvá válhat viselkedése. Önálló fajta, nem az a típus, aki szereti trükkökkel lehengerelni a közönséget. Aminek nem látja értelmét, nem feltétlen csinálja meg, de ennek ellenére okos, intelligens eb, aki az alapvető vezényszavakat gyorsan elsajátítja. Kertes házban nagy és biztonságos kerítés szükséges számára, hogy ne iramodjon egy vad nyomába. Gyerekekkel szemben az elkhund kedves, nem agresszív, idegenekkel eleinte kissé távolságtartó, de hamar megbarátkozik velük.

Ápolás

A norvég elkhund igen sokat vedlik dús szőrzetéből. Dupla rétegű bundája jól szigetel, de különösen tavasszal és ősszel igen nagy szőrmennyiséget képes elhullajtani. Napi egyszer érdemes átfésülni, hogy a bunda minél szebb és egészségesebb legyen. Fürdetni csak igen ritka esetekben szükséges. Szemeit és füleit mindig tisztán kell tartani, karmait vágni, ha azok túl hosszúra nőnének.

Gyakori egészségügyi problémák

Mivel igen ősi fajta, és meglehetősen szívós is, a norvég elkhundot szerencsére kevés genetikai eredetű probléma veszélyezteti. Leginkább szembetegségek, illetve csípőízületi diszplázia fordulhat elő nála. Néhány egyednél veseproblémák, szívbetegség, valamint daganatos megbetegedések alakulhatnak ki.

(Felhasznált irodalom: Dr. Király Klára: Versek, legendák és bölcsességek Kutyabarátoknak, Tor Åge Bringsvaerd: Vau, Paul McGreevy: Kutyák, David Alderton: Kutyák)

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon