Lhasa apso és si-cu: sokan keverik őket, pedig nagyon mások

Mindkét fajta hosszú szőrű, apró termetű és elképesztően aranyos. A hasonlóságok azonban körülbelül itt véget is érnek.

Fajtákat összehasonlító sorozatunk következő részében két olyan ebet helyezünk a nagyító alá, akik megjelenésüket tekintve akár plüssállatok is lehetnének. Egyetlen fotó láttán nem egyszerű megkülönböztetni őket, de egy alaposabb vizsgálattal könnyedén felfedezhetjük a lhasa apso és si-cu közötti eltéréseket.

Eredetük

Nem véletlen, hogy a két fajta ennyire hasonlít egymásra, a si-cut ugyanis a lhasa apsóból tenyészették ki. Ez utóbbi eredetileg Tibetből származik és egy nagyon ősi fajta, amely története egészen az i. e. 800-as évekre nyúlik vissza. A tibetiek nagy becsben tartották ezeket a kutyákat, akik társállatként és őrkutyaként éltek a buddhista templomokban.

A si-cut a kínai császári paloták társasági kutyájaként fejleszették ki. Feljegyzések és műtárgyak már a Tang-dinasztika korából (i. e. 618-907) utalnak egy si-cura emlékeztető kutya létezésére, a modern si-cu kialakulása azonban valószínűsíthetően inkább a 16-17. századra tehető. Ekkor Tibetből lhasa apsókat hoztak a kínai udvarba, ahol pekingi palotakutyákkal keresztezve őket megszületett a si-cu.

Megjelenésük

A lhasa apso és si-cu megjelenésbeli különbségei is kialakulásuk történetére vezethető vissza. Bár mindkét fajta sűrű, dupla szőrzettel rendelkezik, a lhasa bundája vastag, egyenes és kemény, míg a si-cu-é selymes és ragyogó. Ennek oka, hogy a lhasa apso külseje a zordabb tibeti időjáráshoz igazodott, a si-cu küllemét pedig erősen befolyásolta a pekingi palotakutya vérvonal.

Ebből fakadóan a kutyák testfelépítésében is felfedezhetünk különbségeket. A lhasa apso egy igazi túlélő, aki alkalmazkodott a durvább körülményekhez. Robosztusabb, de keskenyebb testalkatú, orra hosszabb és kerekebb, szemei mandula alakúak, lábai pedig rövidek ugyan, de erősek. A si-cu egy törékenyebb kutya kisebb állóképességgel. Koponyája szélesebb, szemei nagyok és kerekek.

Egy felnőtt lhasa 25-28 centiméter magas, súlya 5-7 kilogramm között mozog. A si-cu 23-28 centiméter és 4-8 kilogramm.

A lhasa standard színei a vörös, sárga/arany, barna fehér és fekete. Egy si-cu ezzel szemben igen változatos színekben fellelhető, és még brindle mintázatban is előfordulhat.

Jellemük

A két fajta közötti legnagyobb különbséget a viselkedésükben figyelhetjük meg – igaz, ahhoz, hogy ezek nyilvánvalóvá váljanak, személyesen kell találkoznunk a kiskutyákkal. A fajtastandard szerint a si-cu egyetlen funkciója az, hogy társ legyen, ezért barátságos, extrovertált és szeretetteljes. A standard alapján a lhasa is vidám és határozott kutya, de az idegenekkel szemben sokkal tartózkodóbb. Ez a viselkedés őrkutya szerepe miatt alakult ki.

Eredeti funkcióik jellemük egyéb területére is hatással voltak. A lhasa jobban bírja az egyedüllétet, mint fajtársa, mozgásigénye pedig valamivel magasabb. Egy si-cu akkor érzi magát a legjobban, ha a gazdija térdén ülve pompázhat.