hirdetés

Sátán, az I. világháború háromlábú hős kutyája: élete árán is eljuttatta a reményt nyújtó üzenetet a katonáknak

Ferenczi Deborah, 2022. szeptember 15 - Képek: Getty Images Hungary

Az első, illetve a második világháború során a kutyák is jelentős mértékben kivették a részüket a harcokból. Azonban ez sokuknak az életébe került. Az egyik leghíresebb kutya Sátán, aki futárszolgálatával lelket öntött az utolsó reményüket is elvesztett katonákba.

hirdetés

Egyes becslések szerint az angolok és szövetségeseik összesen mintegy 20 ezer kutyát vetettek be az első világháború alatt. Ezek a félelmet nem ismerő ebek számos feladatot képesek voltak ellátni. Többek között alkalmazták őket olyan létfontosságú helyeken, mint a mentőcsapat, ahol a sebesült katonák megtalálása volt a feladatuk, továbbá géppuskát vontattak, részt vettek az őrjáratokon, és szerves részei voltak a kommunikációs vonalak kialakításának. Azon belül is a futárszolgálat legkiemelkedőbb tagjai közé tartoztak.

A verduni csata

A kelet-franciaországi Verdun kisvárosát megszállták a németek, így 1916 február 21.-én megkezdődött az első világháború egyik legfontosabb csatája. A német és francia csapatok között közel 10 hónapig zajlott a harc, így a világ leghosszabb ütközeteként szerepel a tankönyvekben. A hosszú harc 700 ezer halottat, és félmillió sebesültet eredményezett. A németek célja az volt, hogy a francia tüzérség összeomoljon, és megnyíljon az út Párizs felé. Azonban annak ellenére, hogy a váratlan támadás igencsak megszorongatta a franciákat, hősiesen kitartottak, és védték földjüket.

A csata nehézségei

A franciák azonban nem voltak felkészülve a támadásra, így a segítségükre is csak igen nehezen tudtak sietni. Annak ellenére, hogy hosszú napokon keresztül sikeresen verték vissza a németek támadását, mégis egyre reménytelenebb helyzetbe kerültek. Ugyanis a telefon- és a távíró-összeköttetés megszakadt, és postagalambjuk sem volt, amivel üzenni tudtak volna, hogy bajban vannak. A parancsnok a helyzet drasztikus voltát tekintve próbálta életben tartani a katonái hitét, és biztatta őket, hogy nemsokára eljön a segítség.

A hős megmentő

Segélykérő üzenetet azért volt ilyen nehéz küldeni, mert a lövészárkon túli terület életveszélyes volt az ellenséges tűz miatt. Aki csak megpróbált átjutni, életét vesztette. Aztán hirtelen minden megváltozott. Ugyanis amikor a katonák kissé kiemelkedtek a lövészárokból, megdöbbenten vették tudomásul, hogy egy nagytestű, fekete állat rohan feléjük, félelmet nem ismerő bátorsággal. Messziről nem lehetett beazonosítani, csak annyit láttak, hogy gázmaszk van rajta, és két oldalán valami kosárszerű dolog lóg. Ahogyan egyre közelebb merészkedett, hirtelen az egyik katona ráismert saját kutyusára, a futárszolgálatot végző Sátánra. Elkezdte szólongatni, amitől az eb csak még gyorsabban kezdett loholni, a legendák szerint szinte repült.

Azonban a németek mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy az üzenet ne érjen célba. Golyózáporral árasztották el, ennek köszönhetően pedig találat is érte az ebet. Lábát törve a földre zuhant. Gazdája látva, hogy a kutya felismerte, kimászott az árokból, hogy segítségére siessen, és elkezdte hívni, azonban ez a végzetét jelentette. Néhány másodperc múlva már holtan feküdt. Azonban gazdája utolsó hangját hallva a bátor eb nem adta fel, feltápászkodott és három lábon kezdett el a lövészárok felé futni. A sérülése ellenére elérte azt.

Az életmentő üzenet

A katonák kitörő örömmel fogadták a hős kutyát, és a nyaka köré tekert csőből kiemelték az üzenetet, amelyen a következő volt olvasható: “Az isten szerelmére, tartsatok ki. Holnap küldjük a csapatokat”. A kutya oldalán pedig egy-egy kosárka volt, benne két postagalambbal. A galambok lábaira egy-egy fémcsövet kötöttek, amelyekbe leírták a németek állásait. Ahogyan felrepültek, az egyiket lelőtték, azonban a másik elrepült, és vitte az életmentő üzenetet a felmentő csapatoknak. Hamarosan francia fegyverek ropogását lehetett hallani, innen tudták a katonák, hogy a galamb célba ért.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon