hirdetés

Magyar tenyésztő a világ kutyás szenzációi közt: „Az a nap egy érzelmi sokk volt!”

Zöldhelyi Adrienn, 2022. július 6 - Képek: Sólyom Tímea, Szalánczi Gábor, Facebook, Getty Images Hungary

A kutyás világ éves szenzációja a Crufts. Ez a kiállítók mekkája. A leghíresebb, a legrangosabb, a legnagyobb, a legrégebb óta folyamatosan futó és a legkiemelkedőbb presztízzsel bíró kutyakiállítás. Az eseményt 1891 óta rendezik meg, az angliai Birminghamben, átlagban 20 ezer kutya részvételével. A külföldi kiállítók ennek kb. 8%-át teszik ki.

hirdetés

Ilyen hatalmas és minőségi mezőnyben (különösen angol fajtával) nagyon nehéz kimagasló eredményt elérni. Ezért is olyan különleges az idei év egyik legnagyobb győzelme. Sólyom Tímea, magyar kutyatenyésztő 17 hónapos border collie szukája, Lenor csoportgyőztes lett. Így bekerült a négynapos kiállítás hét legszebb kutyája közé, a több mint 16 ezer nevezett ebből. A tenyésztővel készült interjúban megismerhetjük őt, a tenyészetét, kutyáit, a győztes Lenort, valamint a Crufts győzelem kulisszatitkait és annak utóhatásait.

Sólyom Tímea első border collie-ja, CH. HWT. Csóványospataki Elixir "Whisky" /Fotó: Sólyom Tímea

– Mesélj kicsit magadról, és arról hogyan csöppentél a kutyázás, kutyatenyésztés világába?

31 éves vagyok, a hétköznapokban fodrászként dolgozom. Van egy kis szalonom a Balatonnál, ahol élek. Innen jött a kennelnevem is, „By The Lake” vagyis tóparti. Ebédidőmben mindig hazamegyek, és elviszem a kutyákat sétálni, már ha nincs ilyen nagy meleg, akkor inkább este. Rendszeresen viszem őket a Balatonba úszni, fürdeni. Ez nagyon jót tesz az izomzatuknak, és élvezik is.

A szüleim akkoriban vettek egy kutyát, amikor én megszülettem, vele nőttem fel. Ő egy törzskönyves dark sable hosszúszőrű collie (skót juhászkutya) kan volt, Bátorkői Boss. Innen indult a kutyaszeretetem. Bossi 14 és fél éves koráig volt velünk. Elvesztése után a testvéremmel nagyon szerettünk volna egy másik kutyát. Nem skótjuhászt, hogy ne Bossi jusson róla az eszünkbe, de valami hasonlót. A tévében láttuk meg a border collie-t mint fajtát, és teljesen beleszerettünk. Így került hozzánk 2003-ban egy fekete-fehér border collie kan, Whisky, azaz Csóványospataki Elixir. Whiskyt eredetileg családi kutyának vettük, nem voltak vele kiállítási vagy tenyésztési tervek.

A kis Sólyom Timi és a család első kutyája, Bátorkői Boss. /Fotó: Sólyom Tímea

2004-ben végül mégis úgy döntöttünk, hogy elvisszük egy kiállításra családi program keretein belül. Bár első alkalommal nagyon izgultam, és nem is úgy sikerült a dolog, ahogy szerettem volna, további megmérettetésekre is beneveztük. Miután még csak 14 éves voltam, a szüleim segítettek mindenben. Nem sokkal később ismerkedtem meg Kökényesi Hajnalkával (Flower of Old Hill border collie kennel), akinek rengeteget köszönhetek, ő vezetett be a birkaterelés rejtelmeibe is. Ezután vele mentem kiállításokra, terelőversenyekre. 2007-ben Whisky országos terelőbajnok és az év terelőkutyája lett. A kiállítások mellett azóta is nagyon szeretek dolgozni a kutyákkal. Whisky végül sikeres kiállítási kutya és felkapott fedezőkan lett. Az egyik fedezéséből kértem vissza egy szukát, 4 Legs Good 2 Legs Bad Butterfly Iris-t. Ő lett a kennelem alapító szukája, tőle született az első almom 2010-ben.

A "By The Lake" kennel alapító szukája, 4 Legs Good 2 Legs Bad Butterfly "Iris" /Fotó: Sólyom Tímea

– Hány kutyát tartasz jelenleg és mik a számodra legfontosabb tenyésztési szempontok?

Jelenleg hat kutyám van. Az édesapám nagyon sokat segít, ha elutazok, rábízom a kutyákat. A hat kutyából kettő (Kendra és Lenor) nála él, négy pedig nálam. Pár percre lakunk egymástól, minden nap találkozunk, együtt sétálunk. A tenyésztésben számomra a legfontosabb az egészség, a karakter, a jellem, a munkaképesség és a küllem. Olyan kutyákat igyekszem tenyészteni, akik nemcsak szépek, hanem egészségesek is, és munkában sem maradnak alul. Nekem a tenyésztés egy alkotás. Mindig jobb kutyát tenyészteni az előzőnél. 19 éve tartok border collie-t és összesen 5 alom született nálam. Azért is csak ennyi, mert engem a kiállítások és a munka jobban érdekel.

Terelés közben. /Fotó: Sólyom Tímea

– Hogyan készítesz fel egy kutyát kiállításra?

A kiállítási felkészülés tulajdonképpen már a kutya kölyökkorában elkezdődik. Egész fiatalon kezdem szocializálni. A kiállításokra való gyakorlást szintén, nagyon odafigyelve arra, hogy „ne toljam túl”, soha ne legyen túl sok a kutyának. Napi 1-2 percet gyakorolunk. Beállítom, figyeltetem, végigsimítom, és ennyi.

– Mit kell tudni Lenorról?

Lenor, azaz „Etched In Sand By The Lake” az első border collie-m dédunokája, 2020 októberében született. Lenornak már az anyukája – Kendra „Breaking Dawn By The Lake” – is nálam született, ő is nagyon sikeres kiállítási kutya, Európa- és Világgyőztes. Szerettem volna Kendrától megtartani egy hozzá hasonlóan sikeres kutyát, és hát összejött. Lenor 2021-ben Fiatal Európagyőztes és Fiatal Világgyőztes lett. Egyébként a kiállítások mellett teljesen hétköznapi életet él. Nagyokat sétál, úszik a Balatonban, élvezi az életet. Nagyon jó terelőösztönnel rendelkezik, ezért szeretnék vele a közeljövőben kicsit jobban ráfeküdni a terelésre.

Breaking Dawn By The Lake "Kendra" /Fotó: Sólyom Tímea

– Mikor és milyen volt az első Crufts élményed?

2008-ban voltam kint először nézőként, Kökényesi Hajni barátnőmmel. Szerettük volna látni, hogy néz ki a Crufts élőben. Soha nem láttam még annyi border collie-t, mint ott. Nagyon jól éreztük magunkat, nagy élmény volt. Akkor és ott fogalmazódott meg bennem, hogy erre a kiállításra szeretnék saját kutyával visszajönni egyszer. 2016-ban azután beneveztem Lenor anyukáját, Kendrát. Előző évben Kendra Milánóban Világgyőztes lett, ott szerezte meg az ehhez szükséges Crufts kvalifikációt. Különösebb eredményt nem értünk el, de rendkívül jól éreztük magunkat, és szereztem némi Crufts-os tapasztalatot.

– Hogyan készültél az idei Crufts-ra?

Minden nagyobb kiállítás – Európa, Világ vagy Crufts – extra előkészületekkel jár. Babonából minden ilyen kiállítás előtt veszek egy új kosztümöt, és készíttetek egy hozzá illő felvezető pórázt a kutyának. Ez az én maximalizmusom, hogy tényleg minden klappoljon. Egy ekkora kiállításra megpróbálom a legjobb formámat, és a kutya legjobb formáját hozni. Az ilyen kaliberű megmérettetésekre a kutyát kozmetikailag két barátnőm: Kökényesi Hajni és Horn Mercédesz készíti fel. Gyakorolni én szoktam vele, hiszen én magam vezetem fel.

Etched In Sand By The Lake “Lenor” gyakorlás közben /Fotó: Sólyom Tímea

– Mire számítottál?

Hát erre nem. Mondanám, hogy egy valóra vált álom, de nem lenne igaz, mert ilyet álmodni se mertem. Azt sejtettem, hogy a Crufts-on bíráló angol fajtaspecialista bírónak (Mr. Peter Simmons) tetszik Lenor, mivel klubkiállításon korábban már bírálta, és ott 50 border collie-ból Fajtagyőztes címet adott neki. Ezen felbuzdulva neveztem be hozzá a Crufts-ra. Azt mondjuk nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszik neki.

Sose indulhatsz úgy egy kiállításon, hogy „az esélytelenek teljes nyugalmával.” De úgy sem, hogy biztos te fogsz győzni, akármit nyert korábban a kutya. Mert akkor kapod a legnagyobb pofont. Nagyon fontos, hogy az ember helyén tudja kezelni ezeket a dolgokat és megfelelő alázattal rendelkezzen. Mindig úgy próbálok odaállni a ringbe, hogy a tőlem telhető legjobbat kihozzam a kutyából és magamból. A nagyobb kiállításokon van bennem egy kis lámpalázas idegesség, de ezt az évek alatt megtanultam kezelni, illetve leplezni.

Lenor Fajtagyőztes győzelme után a bírókkal. /Fotó: Szalánczi Gábor

– Milyen volt a fajtabírálat napja?

Valamivel több, mint 250 border collie volt nevezve. Idén még a Covid miatt kevesebben voltak a szokásosnál. Lenort junior osztályba neveztem, ahol 22 kutya volt. Édesapámmal mentem ki, mivel Lenor az ő „kislánya”.

Lenornak kell egy kis idő, hogy feloldódjon. Először minden új neki, meg kell ismerkednie a dolgokkal, utána már teljes magabiztossággal áll oda. Imádja ezt az egészet, de kell neki pár kör, mire a rendes valóját mutatja. Már osztályban is nagyon jól mutatta magát, és hihetetlen volt, hogy 22 gyönyörű kutyából osztályt tudtunk nyerni a Crufts-on. Fel sem fogtam, hogy nyert, de volt bennem olyan érzés, hogy még nem ez a kutya maximális teljesítménye. Tudtam, hogy ettől még tud jobb lenni mozgásban, futásban. Azt éreztem, hogy körről-körre jobb lett. A fajtagyőztes összevetésnél volt a legjobb. Ekkor már két bíró bírálta az esélyeseket, de nem tudtak megegyezni, ezért hívtak egy harmadikat. Amikor azt megnyertük, annyira megható volt az egész, hogy a szukákat bíráló ítésznek is könnyes lett a szeme. A végén egymás nyakába ugrottunk.

Az alábbi videóban látható az emlékezetes pillanat:

Nagyon jó érzés volt, hogy az emberek – sokan teljesen ismeretlenül – szurkoltak nekem és őszintén örültek a sikeremnek. Amikor fajtagyőztes lett a kutya, olyan embertömeg özönlött oda kezet rázni meg fotózni, hogy a saját apukám kb. fél óra múlva tudott gratulálni. Leírhatatlan érzés volt. Ott már elpityeredtem, bár még mindig nem fogtam fel. Magamon kívül voltam.

A csoportbírálatra való rövid felkészülésben nagyon sokat segített Schlosser Attila. Főleg lelkileg, érzelmileg, meg a saját tapasztalataival. Persze voltak profi koordinátorok, de olyan gyorsan történtek az események, hogy nélküle elég nagy bajban lettem volna. Próbáltam csak arra koncentrálni, hogy a kutya legjobb formáját hozzam. Sokan nem is tudják, mekkora munka és mennyi türelem kell ehhez.

Abba a ringbe beállni, ami minden kiállító legnagyobb vágya, annyira jó érzés volt, hogy elmondani nem tudom. Ráadásul Lenor a csoportbírálaton nagyon jól viselkedett. Ott zárult az ő felfelé ívelő teljesítménye, egészen elképesztő volt. Végig azt csinálta, amit kértem tőle, és nem hibázott. Nagyon ügyes volt. Látszott, hogy nagyon jól érzi magát. Ő erre született. Ettől függetlenül legbelül azt gondoltam, hogy ott nem rúghat labdába. Még azt sem, hogy az első háromba beválogatnak. Amikor elindult felém a bíró, és bemondták, hogy a border collie nyert, teljes sokkban voltam. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.

A csoportgyőzelem pillanata. /Fotó: Szalánczi Gábor

Ezután rögtön az arcomba toltak egy mikrofont, hogy nyilatkozzak. Még magyarul is alig bírtam volna megszólalni, nemhogy angolul. Valamit végül sikerült kinyögnöm. Kicsivel később kellett adnom egy interjút, akkora már sikerült valamennyire összeszednem a gondolataimat, de nem volt egyszerű. Az a nap egy érzelmi sokk volt! Még soha nem éreztem magam ilyen érzelmi hullámvasúton. Életem legszebb napja volt.

Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni a kedves szavakat, a szurkolást, nagyon jól esett! Ez adott nekem még több erőt.

– Mi történt utána?

Napokig sírtam. A következő időszakban elképesztő mennyiségű üzenetre kellett válaszolnom. Na ott kezdődött az igazi sírás. Olyan üzeneteket kaptam a világ minden tájáról, hogy folyamatosan előtört belőlem. Ráadásul iszonyú fáradtak voltunk apukámmal, de alig tudtunk aludni. Próbáltunk kicsit pihenni, sétálni, várost nézni, „kijózanodni”, de elég nehezen ment. Meg persze próbáltunk felkészülni a Best In show-ra.

A Best In Show-ra érzelmileg már teljesen összerogytam, és rettenetesen elfáradtunk. Nem is gondolná az ember, hogy milyen megterheléssel jár ez az egész, már a szó pozitív értelmében. A BIS-be egyébként furcsa volt úgy bemenni, hogy sötét volt és csak a kutyát világították meg. Ez jól láthatóan kicsit minden ebet megzavart. A speciális füves szőnyegen már korábban az előkészítőben gyakoroltunk. El sem hittem, hogy ott állunk a 7 legjobb kutya között. Több mint 16 ezerből! Bár nem nyertünk, ennél a pontnál csalódottságról egyáltalán nem beszélhetünk.

Azon viszont meglepődtem, hogy mennyien meg akarták venni Lenort. Amerikából meg mindenhonnan. Olyan összegeket mondtak, hogy csak lestünk. Természetesen a kutya nem eladó, nálunk ő családtag. Nem eladó semennyiért sem. Ezután más opciókat ajánlgattak, de egyiket sem fogadtam el. A tenyésztésben engem a pénz egyáltalán nem motivál.

Hazaérve megünnepeltük a győzelmet. Kaptam tortát, megállítottak a városban az utcán, elképesztő mennyiségű gratuláció érkezett. Végtelenül jól esett. Azt éreztem, mindenki büszke ránk.

Jun.WW’21. Jun.EW’21. JCH. Etched In Sand By The Lake “Lenor” CRUFT 2022: CC szuka, Fajtagyőztes, Pastoral Group winner, tenyésztőjével és tulajdonosával: Sólyom Tímeával. /Fotó: Szalánczi Gábor

Lenor a Crufts-on egészen extra tapasztalatokat szerzett. Nagyon jól viselte az ott lévő sürgés-forgást, zsongást, tömeget. Csodálatos volt, annyira büszke voltam rá, hogy hihetetlen. Ez az élmény egyébként rengeteget segített. Most kezd a kutya még jobb, még tudatosabb lenni. Sokszor nézem vissza a rólunk készült videókat, hogy minél inkább tökéletesítsem a teljesítményünket. Maximalista vagyok és nagyon kritikus, de ez visz előre.

– Változott valami azóta?

Az emberek hozzáállása felém. Jobban tisztelnek. Szakmai berkekben pedig híres lett a kutya. Magyar border collie még nem ért el ilyen eredményt. Ez hihetetlen büszkévé tesz. A gratulációk azóta is érkeznek, és nagyon megnőtt az ismerőseim száma a közösségi médiában. Mostanra talán már leülepedett az élmény, bár még mindig nem tudok sírás nélkül beszélni róla.

– Mik a terveid Lenorral a jövőben?

Rengetegen várnak tőle kölyökre, de nekem most nem a tenyésztés az elsődleges szempont. Szeretnék vele visszamenni Angliába angol championt csinálni. Már ha tudok.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon