600-ból 1 kutya alkalmas erre a különleges feladatra-mutatjuk mit tudnak

A kutyák szaglása a miénknél akár százezerszer is jobb lehet, így egyre több helyen segítenek ki bennünket ezen szervük segítségével. Támogatják a kutató- és mentőcsapatokat természeti katasztrófák vagy eltűnt emberek keresésében, robbanóanyagokra és ellenségekre figyelmeztetnek, katonai műveletekben nyújtanak szolgálatot. De vannak olyan ebek is, akik csempészáru után kutatnak, kiberbűnözőket azonosítanak vagy orvvadászok felkutatásában nyújtanak segítséget. Sőt, azonosítják a Parkinson-kórt, a cukorbetegséget, az epilepsziás rohamok közeledését és a különböző típusú rákos megbetegedéseket is. Napestig sorolhatnánk még, milyen területeken számíthatunk rájuk.

A közel nyolcmilliárdra duzzadt emberpopuláció hatalmas nyomást helyez a vadvilágra és a vadon élő állatok élőhelyére. Egyes jóslatok szerint a Föld fajainak egyharmada, vagy még több is eltűnhet az évszázad vége előtt. Ez azért problémás, mert mind az ökoszisztéma részei, melyektől mi is és minden más élőlény is függ. Így nem is húzzuk tovább az időt, lássuk, hogyan dolgozik az a számos, kivételes tehetségű szagazonosító kutya, akik a vadvilág megmentésén fáradoznak!

600 kutyából 1, ha alkalmas lesz

A kutyák ilyen jellegű kiképzése nem túl bonyolult, de a folyamat hosszú és rengeteg türelmet, valamint empátiát igényel, ami miatt túlzás nélkül mondhatjuk, hogy művészetté teszi a tréninget. A kiképzők általában állatmenhelyekre látogatnak, hogy onnan toborozzanak kutyákat a felderítési munkákhoz. Magas energiaszintű példányokat keresnek, akik számára a munka élmény és jutalom. Az ilyen ebek gyakran kerülnek menhelyekre, mert amikor kiválasztják őket az alomból, felhívják magukra a figyelmet kicsattanó egészségükkel, kíváncsiságukkal, játékosságukkal. Később azonban túlnőnek a családon, és menhelyen kötnek ki.

A tréner szerint ellenben egy éber kutyának, aki kimagaslóan érdeklődik a játékok iránt, remek kilátásai vannak. Ugyanakkor az is igaz, hogy 600 kutyából körülbelül 1 lesz az, aki folyamatosan meg tud majd felelni az állóképességi, önbizalmi és kompatibilitási kihívásokon és szagazonosító kutya lehet.

Egy puhatestű nyomában

Eurázsiából, valószínűleg teherhajók fenékvizén megpattanó vándorkagyló az 1980-as években telepedett meg Észak-Amerikában, a Nagy-tavak régiójában. Invazív faj, ami elfoglalta a partokat és a fenéken lévő élőhelyeket, beszennyezve és eltömítve az erőművek hűtőrendszereit is. Ráadásul a planktonok nagy részét is bekebelezik, amik fontos részét képzik a vízivilág táplálékláncának. Egy nőstény vándorkagyló egy év alatt egymillió csemetével gazdagítja a vizeket, így ez a betolakodó igen gyorsan terjed. A kár, amit okoztak, már most több mint 5 milliárd dollárra rúg.

Szerencsére azonban úgy tűnik, hogy egy kiképzett kutya erre a problémára is megoldást jelenthet, akit a Conservation K9 nevű programban oktattak. Míg az átlagos kifejlett vándorkagyló körülbelül köröm nagyságú, a mákmag méretű fiatal egyedek könnyen észrevétlenek maradnak az emberi szem számára. A szagukat azonban nem tudják elrejteni a kutyák elől. Az ebek speciális, rendkívül érzékeny berendezése, vagyis az orra még a gyakorlatilag áttetsző, mikroszkopikus létformákat is képes azonosítani víz alatt. A kiképzett ebek már 2 lárvát is képesek kiszagolni 12 liter vízben.

Egy kék szépség területét is védi egy szagazonosító kutya

Az oregoni Willamette-völgyben található préri több mint 99%-át mezőgazdasági területté alakították át, vagy egyéb fejlesztéseknek ad helyet. A mérések szerint rengeteg, egykor nagy számban előforduló növény és állat ma már vészesen alacsony számban található itt meg. A legritkábbak közé tartozik a csillagfürt (Lupinus sulphureus), ami egyedüli tápnövénye egy nála is ritkább lénynek, a Icaricia icarioides fenderi nevű pillangónak. Ez a pillangó csak a csillagfürt leveleire rakja le a petéit, amik a lárvafázisban a növényből táplálkoznak.

Mindkét veszélyeztetett életforma védelme érdekében David Vesely, az Oregon Wildlife Institute vadvédelmi tanácsadója szerint az lenne az első lépés, ha azonosítanák azokat a területeket, ahol a legtöbb csillagfürt található. Ám igen időigényes lenne más rokon fajoktól megkülönböztetni őket, így megkérte a Working Dogs for Conservation (WDC4) alapító tagjait, hogy a csillagfürt illatának azonosítására képezzenek ki kutyákat. Az ebek pedig bizonyították, hogy képesek felismerni a növényt bármely életciklusában a kihajtástól egészen a bomlásig. Egy év alatt több mint 30 helyszínt térképeztek fel; nekik köszönhetően rátérhetnek a következő lépésre, vagyis a helyek védelmére.

Itt ér össze a globális felmelegedés és a vadon élő fajok

2009-ben bejelentették a Topaz Solar Farm megépítését, ami a legnagyobb napelemes létesítmény lett volna a világon a maga 9 millió paneljével 24,6 km²-en, a Carrizo-síkságon, ami a kitróka természetes élőhelye is. Ez az apró faj 1967-ben felkerült a veszélyeztetett fajok listájára, populációja jelenleg körülbelül 7000 egyedből áll. Életterét elfoglalta a mezőgazdaság, élelmét rovarirtó szerek és rágcsálómérgek szennyezik, amely vegyszerek a rókák testében pusztító szintre kezdtek emelkedni. Ahhoz, hogy megmentsék a fajt, pontos összeírásra és adatgyűjtésre volt szükség, amire nem volt módszertan. A kutyák azonban ebben a feladatkörben is remekül teljesítettek. Kiképzett négylábúakkal járőröztek a területen, hogy azonosítsák a kitróka ürülékét. Nehezítette a feladatot, hogy számos hasonló faj él a térségben.

A napelemfarm kiépítése alatt és után is folytatták a munkát, és azt vették észre, hogy a kitrókák száma nem csökken. A félsivatagos területen a napelemek árnyéka megakadályozta, hogy az alatta lévő talaj olyan gyorsan kiszáradjon, mint nyílt területeken. Ez az extra nedvesség pedig ösztönözte a pázsitfüvek és más növények növekedését, ami vonzotta a róka zsákmányállatait. Mivel a panelek magasan helyezkedtek el, így lehetőséget nyújtottak a rókák eredményes vadászatához is, és a születő kölykök neveléséhez. Ezt pedig csak azért tudják és csak azért bízhatnak a tudósok újra, mert a kutyák lehetőséget adtak erre.