hirdetés

Viperakereső kutya segíti a nemzeti parkot: Tomi, a kígyók négylábú szakértője

László Enikő, 2021. február 18

Számos alkalommal bizonyították már a kutyák, hogy rendkívül fejlett szimatukkal csodákra képesek. Bemutatjuk Tomit, a Kiskunsági Nemzeti Park rákosi vipera-kereső szakértőjét.

hirdetés

Kutyával keresik a veszélyeztetett rákosi viperát a Kiskunsági Nemzeti Parkban. Tomi, a német juhászkutya kiképzése tavaly ősszel ért véget, így élesben még nem tudta tesztelni tehetségét.

Tomi hatalmas területeket képes átvizsgálni orrával.

Miért kell keresni a rákosi viperát?

A rákosi vipera egy rendkívül ritka mérgeskígyó. Körülbelül ezer példány élhet belőle a Kiskunsági Nemzeti Park területén. Ez az egyik legveszélyeztetettebb állatfaj Magyarországon, ezen pedig az sem segít, hogy sok ragadozó tápláléka. A hüllők védelmével nemcsak őket magukat, de a többi állatfajt is óvják. Különlegessége, hogy kizárólag hazánkban fordul elő (a többi országból már kipusztult), ezért még inkább fontossá válik, hogy megőrizzük. Az első két példányt Herman Ottó vizslái találták a Rákos-patak mentén, 1892-ben.

A rákosi vipera megőrzését szolgáló védelmi program 2004 óta működik. Célja a faj tenyésztése, monitorozása és új élőhelyek létrehozása. A Rákosi vipera védelmi LIFE programot két alkalommal is, 2009-ben és 2015-ben Európa legsikeresebb természetvédelmi programjai közé választották és „Best of the Best” díjjal jutalmazták.

Herman Ottó és kutyája.

Ki a legalkalmasabb a keresésre?

Nem az ember. A sűrű fű között nagyon nehéz feladat ilyen hatalmas területen egy apró viperát megtalálni, aki ritkán dugja ki fejét az aljnövényzetből és rendkívül jól bele is olvad abba. Kitűnően rejtőzködik, így szemmel kutatni kemény vállalkozás. Akár 10-12 órás folyamatos keresésbe is telhet csupán egyetlen élőhely felderítése. Az időigényes munka során felvetődött a kérdés: miért nem kutyával keresik őket?

A Kiskunsági Nemzeti Park harminc négylábú közül választotta ki Tomit, az egykori robbanószer-kereső kutyát. Ő bizonyult a legalkalmasabbnak erre a különleges, egyedülálló feladatra. Különböző korú és nemű viperák azonosítására képes, és rendkívüli szimatát semmi sem verheti át. A rákosi viperát sosem keveri össze más fajokkal, még ha azok emberi szemmel igen hasonlónak is tűnnek. Jelzése pedig igen passzív, hogy ne zavarja meg a kígyókat. Csupán abba az irányba fekszik le, ahol a hüllő található.

Tavasztól indul az éles bevetés

Tomi kiképzése ősszel ért véget, télen pedig nem tudta tesztelni különleges képességét, mert a viperák ilyenkor nem aktívak. De a tréning ekkor sem maradt abba, a kihelyezett mintapéldányokat, vedléseket kivétel nélkül mindig megtalálta és jelezte.

Tavasztól már a tehetséges németjuhász segítségével térképezik fel, hol élnek pontosan a rákosi viperák. Ahol találnak, ott megbeszélik a gazdálkodókkal, hogy ne legeltessék túl az adott területet vagy egy ideig egyáltalán ne legeltessenek rajta. Ezzel segítve a különlegesen ritka rákosi vipera fennmaradását. S hogy miért nem kell tőle félnie senkinek? Mert a rákosi vipera veszélyesen hangzó neve ellenére egyrészt félős, legszívesebben elrejtőzik, másrészt nagyon ritka, harmadrészt olyan gyenge mérget bocsát ki magából, ami marását a méhcsípéssel teszi egyenértékűvé.

(Képek: YouTube)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon