Mit tehetsz, ha folyton ugat a kutyád? A szakértő válaszol

Bosszantó lehet, ha állandóan ugat a kutyád, a viselkedés azonban kezelhető, csak tudnod kell, merre indulj a megoldásában.

A híradásokban is sokszor találkozunk olyan történetekkel, amelyek középpontjában egy megállás nélkül csaholó kutya áll. Az ugatás miatt felháborodott szomszédság azonban a kisebbik baj; a nagyobb gondot maga a kutya mentális állapota, illetve a kutya-gazdi közötti nem megfelelő viszony jelenti.

Persze, hogy ugat, hát kutya!

„Az ugatás alapvetően az emberek számára lehet idegesítő, a kutya vonatkozásában viszont kommunikáció; egy jelzés, egy közlés a külvilág felé. A gazdának szeretne valamit kifejezni. Mégis nagyon sokszor az az első reakció, hogy maradj csöndben, hagyd abba, nem szabad. Hát akkor mit csináljon – írja le?! A kutyának ez az egyik kifejezőeszköze, és lehet, hogy ez a kommunikációs eszköz elsőre idegesítő – de csak ha a felszínt nézzük. A felszín alatt azonban mindig ott van a mélyebb tartalom” – mondja Sz. Látó Judit rehabilitációs kutyakiképző és kutya-gazdi mentál tréner.

„Ha a gazda ismeri a kutyáját, akkor pontosan tudja, hogy az ugatás mit jelent. Ez olyan, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Amikor az embernek kisbabája születik, izgul az anyuka, hogy vajon tudja-e majd, miért sír a pici, mit szeretne. Aztán ahogy telnek a napok és megismerik egymást, elkezdi érteni. Ugyanígy van ez a kutyánál is. Ha a gazda az első perctől kezdve ott van a kis kedvencével, figyeli őt, foglalkozik vele és megismerik egymást, akkor elkezdi megérteni, hogy az ugatás minek szól.”

Fontos megérteni, hogy a kutyák soha nem azért ugatnak, mert idegesíteni szeretnék az embert – sőt! Valójában bármit megtennének azért, hogy megfeleljenek a gazdájuknak. Ezt támasztja alá az a tudományos nézet is, mely szerint nem az ember háziasította a kutyát, hanem az állat döntött úgy, hogy az emberek mellé szegődik

A fizikai és szellemi kihívás nélkülözhetetlen

Manapság a háziállatként tartott kutyák terén általában két nagyon élesen elkülönülő gazdi hozzáállást figyelhetünk meg. Még mindig vannak, akik szerint az ebek dolga a házőrzés, amiért cserébe ételt kapnak és fedelet (kutyaházat) a fejük fölé. Mások számára viszont a kutyák már inkább cuki házi kedvencek, családtagok, akik alhatnak a kanapén és nincs más dolguk, mint aranyosnak lenni. Azonban mindkét tartásformának megvannak a hátulütői.

„Gyakori életkép, hogy kertes házak mellett elsétálva a kerítések mögött őrjöngenek a kutyák. Ennek a leggyakoribb oka az unalom, a tétlenség – és nem az, hogy olyan nagyon őrizné a területét. Szerencsétlen kutya ki van rakva a kertbe, nincs mentálisan lefárasztva, nem érik megfelelő ingerek, és tele van frusztrációval. Elege van a világból, ezért a legkisebb ingerre is hevesen és hangosan reagál.”

Hatalmas tévhit (és egyben probléma forrás), hogy a kertben tartott kutyákat nem kell sétáltatni, nem kell lemozgatni – hiszen ott a kert. Egy kinti tartású ebnél könnyen kialakulhatnak folytonos ugatásban megnyilvánuló viselkedésproblémák.

Ezen problémák pedig a lakásban tartott állatokat is fenyegetik. „Szoktuk mondani, hogy a mai kutyák munkanélküliek; nincs feladatuk. Magához vette a család házi kedvencnek, de nem feltétlen gondolták át, hogy valóban meg tudják-e adni a számára a fajtára és az egyedre jellemző elfoglaltságot – akár mozgásban, akár szellemi kihívásban. És ez bizony frusztrációt okoz, mert a kutya unatkozik egész nap. Hiszen mi történik sok esetben? Reggel gyors kaki-pisi, aztán vissza a lakásba és a gazda elmegy dolgozni. A kutyával pedig hosszú órákon keresztül nem történik az égvilágon semmi. Aztán hazaérkezik a gazda – végre kap valamit a kutya a gazdából – jó esetben egy hosszabb, rosszabb esetben egy tízperces sétát, mert az ember fáradt.

És megint csak ott tartunk, hogy ilyen feltételek mellett is a kutyától várjuk el a helyes, csendes viselkedést. Miért viselkedne jól?! Néha úgy érzem, hogy a tökéletest várjuk el a kutyától, miközben mi nem vesszük figyelembe az ő igényeit. Mi is feszültek és frusztráltak lennénk, ha nem tennénk valami értelmeset a hétköznapokban.”

A kulcs a jó kommunikáció

A kutyák tanítása és nevelése kihívásokkal teli feladat, a szakértő azonban felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad elfelejteni: hogy a kutya akkor is kutya marad, ha családtagként kezeljük. Nem várhatunk el tőle olyasmit, ami egyébként a fajtájára és egyedi személyiségére nem jellemző.

„Hogyan kezdi sok gazda? Lábhoz, ne szagold, fujj köpd ki, ne csináld ezt, ne csináld azt. Ha rág, az a baj. Ha morog az a baj. Ha ás, az a baj. Ha ugat, az a baj. Hát akkor mit csináljon? Tulajdonképpen mit akarunk a kutyától?”

A szakértő szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy amikor egy nem kívánatos viselkedésen próbálunk változtatni, a tiltás nem a legcélravezetőbb. Ilyenkor ugyanis csak tüneti kezelés történik azzal, hogy erővel rávesszük az állatot arra, hogy elfojtsa a viselkedést. Ez komoly frusztrációt is okozhat a kutyának, és nem derül fény az ugatás valódi okára.

„Próbáljuk megérteni, miért ugat. Jelez valamit? Fáj valami? Hall valami olyan zajt, amit én nem? Szorong vagy stresszes valami miatt? Figyeljünk rá. Minden megoldható, de ne „erőből sakkozzunk”, ne tiltsunk azonnal, hanem próbáljuk együttműködésre bírni a kutyát. Türelmesen tanítsuk meg neki, mit szeretnénk.

Egy csapatban vagyunk, ahol a kutya a két-három év körüli gyereket testesíti meg. Ha egy ennyi idős gyereket nézünk, ott is mindig a felnőtt mondja meg, mi legyen, de nem mindegy, hogy hogyan mondja. Állandó konfliktusban lenni a kutyáddal nem jó, mert az nem egy boldog élet. És igen, a kutya ugatni fog, mint ahogy a kisgyerek sikítozik meg kiabál.

Az a titok nyitja, hogy ezt hogyan kezeled, milyen módon reagálsz rá; és erre aztán hogyan reagál a kutya. Ha békésen, kedvesen és megértően, de egyértelmű irányt mutatva kommunikálunk a kutyával, nagyon gyorsan megérti, hogy abba kell hagynia az ugatást, amikor kéred.”