hirdetés

Egy segítő társ elvesztése: a látássérült Zoltán nehéz döntés előtt állt vakvezető kutyája halála után

László Enikő, 2021. október 8 - Forrás: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

Hű társa elvesztése után nehéz döntés előtt állt Zoltán. Igényeljen vakvezető kutyát vagy túl korai lenne még? A vakvezető kutyák olyan szorosan a részévé válnak gazdáik életének, hogy a döntést nem lehetett sokáig halogatni. A Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola az október 8-ai látás világnapja alkalmából szeretné megmutatni kutyái és gazdáik különleges kapcsolatát.

hirdetés

Vida Zoltán idén júniusban vesztette el tragikusan váratlanul vakvezető kutyáját. Mindent megtett azért, hogy megmentse, de Fannin nem tudtak segíteni az orvosok sem. A miskolci fiatalembert megtanította az élet, hogy megoldja az elé tornyosuló problémákat, alkatánál fogva megállja a helyét, ezért nehezen emészti meg a tehetetlenséget, hogy másokra kellett bíznia hűséges társa életét. „Amikor úgy érzem, hogy már el tudom fogadni, hogy Fanni elment, utána mindig hullámvölgybe kerülök. Csak négy hónap telt el, nem vagyok még teljesen túl a gyászidőszakon” – mondta Zoltán.

Zoli és Rizling. /Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

Zoltán hosszú évek óta a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola munkatársa Miskolcon. Látássérült sorstársainak segít informatikai területen, és részt vesz a vakvezető kutyák közlekedésbiztonsági vizsgára előkészítésében. Naponta több mint egy órát utazik tömött buszokon és villamosokon, mire munkahelyére ér.

Zoltán augusztusban még hallani sem akart arról, hogy újból kutyája legyen: „Visszatartott, hogy mit gondolna Fanni arról, hogy ilyen hamar új kutyám lesz.” Végül őszre győztek a racionális érvek: „Mindarra szükségem van, amit egy vakvezető kutya adni tud. Hozzászoktam az önálló élethez, hogy nem vagyok mások terhére a munkába járás, ügyek intézése során. Megszoktam, hogy szabadon élek, anélkül nem lennék boldog.”

Elhatározta, hogy csak akkor érkezhet új kutya az életébe, miután rendbe tette magában a következőket. Az új kutya nem lehet Fanni-pótlék. Új fejezet kezdődik, amihez le kell zárni az előzőt. Természetes, hogy az új kutyáját nem fogja azonnal annyira szeretni, mint Fannit, de törekedni fog rá, hogy minél hamarabb közel kerüljön hozzá.

Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

Annak örült volna, hogy ha kutyája más személyiség lesz, mint Fanni, hogy ne emlékeztesse rá. El sem tudta képzelni, hogy kan kutyája legyen, mert addigi vakvezető kutyái szukák voltak. Zolinak a lágy, kedves viselkedés jön be, ami gyakoribb a szukák esetében. Szakemberként persze tisztában volt vele, hogy ha ezek a vágyai nem teljesülnek be mind, akkor is kaphat egy számára tökéletes kutyát, akivel összeillenek.

Rizling érkezése

Azóta kiderült, hogy mi lett abból, amit eltervezett és beteljesült-e, amire vágyott. Ugyanis Zoltán és Rizling már együtt gyakorolják a közlekedést és az együttélést a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola segítségével.

„Egy hónapja építgetjük a kapcsolatunkat, a sok közös munka közben mindent meg tudtunk oldani együtt. Imád dolgozni, jó értelemben munkamániás, akkor is odahozza a hámot, amikor nem kap rá utasítást. Így jelzi, hogy menjünk már, gazdi! Sokat foglalkozom vele, sétáltatom, labdázunk. Már biztos, hogy nem lesz Fanni-pótlék, tényleg új fejezetet nyit az életemben” – mondta Zoltán.

Fotó: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola

Abban is a kezére játszott a sors, hogy a két kutya személyisége teljesen más. Fanni nyugodt volt, jó értelemben értett az energia tartalékolásához. Rizling pörgős, játékos, lelkes, minden érdekli. A különbségben benne van az is, hogy míg Fanni hét éves volt, Rizling még nincs két éves.

Azért nem történt minden úgy, ahogy Zoltán elképzelte. Rizling ugyanis kan kutya: „Amikor már kiderült, hogy ő a nekem való segítőtárs, akkor felébredtek bennem a kételyek, hogy nekem mégsem kell egy kan, aki lehet, hogy keményebb, jobban beleáll a helyzetekbe. Én nem szeretek fegyelmezni, hiszen ő nekem dolgozik, távol áll tőlem még a hangos szó is. De szerencsére nem lett igazam, mert Rizling egy emberszerető, lágy kutya, mint Fanni. Szerencsémre pont annyira hasonlítanak egymásra, amennyire különböznek. Annak is örülök, hogy a színük más, ami furcsa lehet elsőre, hiszen nem látok, akkor miért számít a szín? A válasz egyszerű: attól még tudom, hogy Fanni fekete volt, Rizling meg sárga, és ez is segít abban, hogy új történetet kezdhessek Rizlinggel.”

Zoltánnak olykor eszébe jut, hogy milyen fiatalon halt meg Fanni, és mi lesz akkor, ha megismétlődik minden. Rizling szerencsére mindig elkergeti a rossz gondolatokat. „Csodálom, hogy milyen erős a megfelelési vágy benne. Nem tántorítja el semmi: a múltkor négyen estek rá a villamoson egy vészfékezéskor, máskor ráléptek az orrára. Miközben vezet engem, érzem, hogy boldog, amikor célhoz érünk, mindig nagyon örül. Ennek én is örülök. Úgy érzem, jó páros lesz belőlünk” – mondta Zoltán.

(Képek: Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon