hirdetés

Emberek, akik megoldották a lehetetlent: vakok, akik maguk képzik vakvezető kutyáikat

Szénási Szimonetta

2023. március 1 - Képek: Getty Images Hungary

A látássérülteknek szó szerint a világot jelentik vakvezető kutyáik, így óriási probléma, ha valamilyen okból nem lehet négylábú segítőjük. Például, ha hiány van képzett ebből. Egy szervezet megoldást talált a problémára.

hirdetés

Isabel Holdsworth évek óta napi szinten ingázott Dagenham és London között. A látássérült nőnek ebben a hosszú, sok nehézséget rejtő utazásban vakvezető kutyája jelentette az egyetlen támaszt. Ám egy napon óriási csapás érte az asszonyt: szeretett kutyája hirtelen elhunyt. A veszteség feldolgozása mellett megoldást kellett találnia arra is, onnantól hogyan jusson el a főiskolára, illetve a munkahelyére.

A nagyváros útvesztőjében

A kutyám hirtelen meghalt, és másnap munkába és főiskolára kellett mennem. Két metró, 40 perces séta – mindez kutya nélkül”

– emlékezett vissza az akkor megoldhatatlannak tetsző helyzetre Isabel Holdworth.

Végül kénytelen volt egymaga nekivágni a hosszú, számtalan akadályt és problémás helyzetet rejtő útnak. Fehér botjával felszerelkezve indult el aznap reggel, de sajnos nem volt zökkenőmentes az utazás. Mint mesélte, a Liverpool Street állomáson majdnem elesett a metró előtt. Ekkor úgy érezte, képtelen ezt ilyen formában csinálni.

Kutyakiképzés „házilag”

Mivel az asszony tisztában volt vele, hogy a fennálló képzett kutyákból való hiány miatt valószínűleg csak nagysokára juthat új segítőhöz, így mentő ötlete támadt: mi lenne, ha maga képezné ki leendő társát?

Isabel biztos volt abban, hogy képes lenne megtanítani egy kutyát minden fontos tudnivalóra, így elkezdett kutatni a témában, s felvette a kapcsolatot olyan sorstársakkal, akik már végigjárták ezt az utat, és saját ebet képeztek.

Ezt a nem szokványos módszert a gyakorlatban már évek óta alkalmazzák, sok látássérült maga képzi ki saját vakvezető kutyáját. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb kérdés az, hogy így az állatokat megilletik-e ugyanazok a jogok, mint amik egy szervezet által akkreditált képzés keretében szerzik meg a minősítést?

Lucy, a labrador

A kutatómunka sikerre vezetett: Isabel az egyik mentőközpontban rátalált Lucyra, az egyéves labradorra. Bár a kutya, múltját tekintve, nem volt hibátlan – kevéssé szocializálták, és a családi életben sem volt sok tapasztalata –, a nő mégis úgy érezte, megtalálta a tökéletes társat.

Miután hazavitte Lucyt, azonnal vásárolt egy klikkert és némi jutalomfalatot, majd kivett egy hét szabadságot a munkahelyén, hogy mihamarabb elkezdhesse a kutya képzését.

Sokan vannak hasonló helyzetben

Abigail Hughes, PAWtected CIC nevű szervezet társalapítója elmondása szerint abszolút megérti Isabel törekvéseit, hiszen munkája során ő maga évente mintegy 80 emberrel dolgozik együtt, akik mind maguk képzik segítőkutyájukat. Mint mesélte, akkor kezdett online és személyes tanfolyamokat kínálni, amikor rádöbbent, hogy a segítségre szoruló emberek számára nem minden esetben állnak rendelkezésre speciális kutyák. Szervezete eddig több száz embernek segített már, s mint Hughes elmondta, az alapok megtanítása egyáltalán nem bonyolult.

Ilyen alapvető feladat lehet a zokni levétele:

Azzal kezdjük, hogy kötélhúzós játékot játszunk a zoknival. Ezután a gazda felveszi a zoknit a lábára, a végén egy kis csücsköt hagyva, ezzel ösztönözve a kutyát a további játékra. Ez egy nagyon szórakoztató folyamat”

– avatott be a részletekbe a kiképző.

Az első szárnypróbálgatások

Isabel az alapfelszerelés részeként még egy hámot vásárolt Lucynak, majd egyik kezében a pórázzal, másikban fehér botjával kimerészkedtek a lakáshoz közeli utcába, az első sétára.

Az egyik első feladat az volt, hogy megtanítsa Lucyt kikerülni az akadályokat. Isabel tudta, hogy van egy lámpaoszlop az úton. Mikor odaért, nekitámaszkodott, majd „nekicsapódott, és hátraugrott”, miközben hangosan felüvöltött a „fájdalomtól”. Direkt túljátszotta a helyzetet, főként a fájdalom kifejezését, hogy ezzel nyomatékosítsa Lucyban, milyen rossz volt számára az adott helyzet.

A következő próbálkozásnál az okos kutya már nagy ívben kikerülte a szóban forgó oszlopot. Innentől kezdve Isabelnek nem igazán volt gondja az akadályokkal.

Nem ez a szokványos út

Azt tudni kell, hogy a segítőkutyák tanításának nem ez a szokványos útja! Rengeteg gyakorlással és pozitív megerősítéssel, jutalomfalatokkal nevelik őket. Ám a rendhagyó helyzet rendhagyó módszereket kívánt a páros esetében.

Az utakon való átkelés sarkalatos pontja a látássérült emberek biztonságos közlekedésének. Ennek kapcsán Lucynak azt kellett megtanulnia, hogy nem feltétlenül kell követnie gazdája utasításait, hiszen azok bizonyos helyzetekben akár veszélyesek is lehetnek. Ezt intelligens engedetlenségnek nevezik. Ilyen, mikor Isabel hiába kéri, hogy induljanak át a forgalmas úttesten, Lucy megálljt parancsol az autók láttán.

Lucy bizonyított

Mivel Isabel nem lát, így hatványozottan nehéz volt számára kitanulnia az útvonalakat. A gyakorlás előtt meg kellett győződnie arról, hogy valóban jól mérte-e fel az út elhelyezkedését, valamint azt, hol bukkanhatnak fel járművek. Ahogy emlékszik, körülbelül négy hónapot vett igénybe, mire maximális bizalmat érzett kutyája iránt.

A rengeteg gyakorlás azonban megtérült: egy éles helyzetben Isabel nem hallotta meg a nesztelenül suhanó elektromos autót, ám Lucy résen volt, és azonnal megállította gazdáját.

A munkába való visszatérés nehézségei

Az asszony célja az volt, hogy a kutyának hála ismét gond nélkül ingázhasson, a munkába való visszatérés mégsem ment zökkenőmentesen. Bár a környékükön már egy hét képzés után is bátran elindult Lucyval, az irodában jócskán akadtak problémák.

Az első napon, amikor bementünk az irodába, Lucy ledöntötte az irodákat elválasztó falakat, elrágta a főnök telefonvezetékét és a hálózati kábeleket is”

– emlékezett vissza Isabel a kellemetlenségekre. Szerencsére a vállalat megértő volt a helyzettel szemben.

2 év tréning

Lucynak körülbelül két év kellett, míg teljesen beletanult a segítőkutya-szerepbe. Ez megközelítőleg annyi, mint az Egyesült Királyság legnagyobb kiképző szervezetének, a Guide Dogsnak a képzési ideje.

Az említett szervezetnek a koronavírus-járvány óta okoz problémát a megfelelő számú négylábú képzése. A pandémia idején ugyanis öt hónapig szünetelt a tenyésztés, a képzés és a szocializációs folyamatok is. A kevesebb számú kutya mellett a megfelelő jószágok aránya is csökkent, 65 százalékról 50 százalékra, ami évtizedek óta a legalacsonyabb statisztika – számolt be róla a BBC január elején. Így a vakvezető kutyára való átlagos várakozási idő 18 hónapra emelkedett, ami nagyon hosszú idő egy látássérült ember számára.

A szervezet éves jelentésében mindezeket lesújtóként jellemezte.

90 éves fennállásunk alatt még soha nem volt két olyan viharos és kihívásokkal teli évünk, mint 2020 és 2021″

– írták.

Rengeteg munka

Isabel több száz munkaórát fektetett kutyája képzésébe. Ezen felül a kutyatartással járó kiadásokat – mint a rendszeres állatorvosi vizitek, a kisállat-biztosítás – is bele kell kalkulálni a döntésbe.

Kiváló társ

Sajnálatos módon Lucy 2022 végén elhunyt. Mint Isabel fogalmazott, ő volt az eddigi legjobb vakvezető kutyája.

képzés kiképzés kutya és ember kutya és ember kapcsolata segítőkutya vakvezető kutya vakvezető kutya kiképzés

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!