hirdetés

Ezzel a módszerrel szoktathatod le a kutyust a harapdálásról

Molnár Enikő

2024. január 7 - Képek: Getty Images Hungary

Nincs is aranyosabb, mint egy kiskutya, aki éppen felfedezi a világot, vagy játékra hívja gazdáját. De már ebben a korban is fontos, hogy kedvencünk megtanulja, hogy mit szabad, és mit nem.

hirdetés

A kiskutyák harapdálnak. Ez egy olyan tény, amit mindenki ismer, aki találkozott már egy kölyökkutyussal. Nem azért rágcsálnak meg mindent, ami a szájuk ügyébe kerül, mert gonoszok, vagy, mert fájdalmat akarnak okozni, egyszerűen ez is egy módja a környezetük felfedezésének. Így ismerik meg a világot, ez is része a fejlődésüknek. Még akkor is, ha általában a külvilág számára ez nem éppen kellemes. Ennek ellenére vannak, akik cukinak találják, amikor a kiskutyák gazdájuk kezét rágcsálva játszanak. Hiszen nem tudnak még akkora kárt tenni az emberben, és aranyos az elkötelezettségük. De, ha nem tanítjuk meg nekik elég korán a határokat, és hagyjuk, hogy rágcsálják (például) a kezünket, akkor később problémánk lehet a viselkedéssel. Egy felnőtt kutyánál a játékos harapás már nem olyan aranyos, mint a kölyköknél, ezért hoztunk egy kis iránymutatást arra, hogy hogyan előzhetjük meg a kellemetlen viselkedést. Hozzátennénk, hogy a következő technikák első sorban kölyökkutyák tanítására vonatkoznak. Felnőtteknél már kicsit más a helyzet, és valószínű, hogy ilyenkor már elkél egy szakember segítsége.

A kölyökkutyák számos viselkedése őrületbe kergetheti a gazdit, de fontos, hogy türelmesek legyünk.

Az ember bőre sérülékeny, de ezt a kölyök még nem tudja

Fontos, hogy ne úgy álljunk hozzá a kutyákhoz, hogy elvárunk tőlük olyan dolgokat, amiket még nem is tanítottunk meg nekik. Egy kisgyermek is csak akkor tudja, hogy amit csinál, az rossz, ha a szülei kommunikálnak vele, és megtanítják, mit csináljon helyette. Valahogy így érdemes elképzelni az ebeket is. Ahogyan nőnek, szükségük van iránymutatásra és szabályokra, hogy felnőttként tudják, hogy mit várnak el tőlük, és milyen az elfogadható viselkedés. Ergo nekünk, gazdiknak kell segíteni a választott kedvencünknek, hogy elsajátítsa az emberrel együttélés alapjait. És ami a legjobb, hogy ehhez nem kell erőszakos módszerekhez folyamodnunk, egyszerűen következetesnek kell lennünk, és magunkban is fel kell állítani a szabályokat.

Valószínűleg már egészen kiskoruktól kezdve tanulják a határokat.

A korai szocializáció része, hogy megtanulják az ebek kontrollálni a harapásuk erősségét. Amikor testvéreikkel játszanak, megtapasztalják a saját bőrükön is, hogy még a játékos harapás is sok lehet néha, ezt pedig jelzik is a másiknak. A harapott fél ilyenkor felnyüszít, megszakítja a játékot, vagy akár el is vonul a másiktól. Ennek példájára sokan azt ajánlják, hogy amíg még csak néhány hetes a kutyus, valamennyire hagyjuk neki, hogy játék közben harapdáljon, és szépen lassan szoktassuk le róla. Ha túl nagyot harap, vokalizáljuk, hogy fájdalmat okozott, mondjuk egy szigorú „áu”-val. Ha nem hagyja abba, vegyük el a kezünket, és hagyjuk abba egy kicsit a játékot. Ezután visszatérhetünk a szórakozáshoz, és folytatódhat a kontroll tanítása. Ha nagyon durvul a kutyus, akkor akár ott is hagyhatjuk, jelezve neki, hogy ez nem megfelelő. Konzisztens gyakorlás mellett a kölyök hamar megtanulja gátolni a harapását. Ez a stádium nem tart sokáig, sokan pedig ki is hagyják, és már az elejétől kezdve azon dolgoznak, hogy kedvencük egyáltalán ne is harapjon.

Következő lépés: játékos harapás megszüntetése

Tehát az előző technikával rávezettük a kutyust arra, hogy mi számít túl erős harapásnak, és mi az, amivel már fájdalmat okoz. A következő lépésben arra tanítjuk meg, hogy lehetőleg egyáltalán ne is harapjon, még játék közben sem.

Ahogy előbb említettük, van, aki rögtön ezzel kezdi a kutyus leszoktatását. Tehát, ha játék közben harapdál az eb, akkor abbahagyjuk a játékot, jelezve neki, hogy ez a viselkedés nem vezet semmire. Ilyenkor felállunk vagy elfordulunk, esetleg a vokálisan is feljajdulunk. Érdemes figyelembe venni, hogy ez a viselkedés természetes a kutyáknál. Ezért sokan azt ajánlják, hogy amikor megpróbál rágcsálni az eb, inkább helyettesítsük a kezünket egy játékkal. Ha még ezek után is visszatér a végtagunkhoz, akkor hagyjuk abba a játékot.

A másik technika az, hogy megtanítjuk a kutyusnak a „hagyd” jelentését, ezt pedig bevezetjük, ha játékos harapás ér minket. A hagyd parancs megtanításáról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.

Figyeljünk a kutyus jelzéseire. Lehet, hogy azért kezd túlpörögni az eb, mert nagyon elfáradt. Mindig észben kell tartani, hogy elegendő pihenést biztosítsunk neki. Ha úgy látjuk, hogy fáradt, hagyjuk abba a játékot, és vigyük a helyére, vagy rakjuk kennelbe. Kezdeményezzünk egy kis pihenést. Az is lehet, hogy van némi levezetésre váró energiája, ezért, ha erre gyanakszunk, mozgassuk meg egy kicsit, esetleg vigyük ki a kertbe (ha van) egy kicsit szimatolni.

Ha éppen azért olvastad ezt a cikkünket, mert kiskutya érkezik a családba, és nem tudod, hogy hogyan készülj fel rá, akkor ezt az írásunkat ajánljuk.

harapós kutya játékos harapás kiskutya harapdál kölyökkutya tanítása kutya harapás leszoktatás

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!