hirdetés

Így hozza össze egy kiskutya az embereket karácsonykor: megható történet egy kóbor terrierről

László Enikő, 2021. december 17 - Forrás: Melody Carlson / Képek: Getty Images Hungary, Lazi Kiadó

Egy bájos kutya szinte bármire képes. Többek között arra is, hogy összehozza a kibékíthetetlennek tűnő ellentéteket.

hirdetés

Melody Carlson: A karácsonyi kutya című könyvében megismerhetjük Bettyt, aki magányosan él otthonában. Férje meghalt, gyermekei messze laknak tőle, és új szomszédját, Jacket sem szívleli, aki az idős hölgy egykori barátainak házába költözött. Betty egyáltalán nem lelkesedik a közelgő karácsonyért, és undok szomszédja miatt is gyakran bosszankodik. Hát még, amikor megpillantja kertjében a csapzott kutyát, aki felvetése szerint nem is lehet másé, mint a férfié. A hölgyhöz azonban váratlanul beállít unokája, aki amikor megpillantja az ebet, azonnal megszereti. A kiskutyának hála azonban végül mindenki megbékél, és kalandos módon ő is szerető otthonra talál. Az alábbi idézetből megtudhatod, hogyan bonyolódik a helyzet, amikor rájönnek, ez a terrier nem tartozik egyikőjükhöz sem.

„– Nagymama – szólt Avery a nappaliból. – Valaki van az ajtónál. Akarod, hogy kinyissam?
– Jövök. – Betty levette a kötényét, és elindult, hogy megnézze, ki az. Majdnem hat óra volt, a rendes emberek ilyenkor a vacsoraasztalnál ülnek.

– Ó! – csodálkozott el Avery. Szélesre tárta a bejárati ajtót, hogy Betty is láthassa, ki érkezett. Jack állt ott. Az arcán komor kifejezés ült, a kezében pedig egy ismerősnek tűnő szatyrot tartott. A kutya ott állt a lábánál, és csóválta a farkát. Úgy bámult befelé a házba, mint aki azt várja, hogy vacsorával kínálják.
– Mit akarsz? – Avery a csípőjére tette a kezét, és ellenségesen nézett Jackre.
Jack egy pillanat erejéig szemügyre vette Averyt, majd Betty felé fordult.
– Nem tudom, miféle játékot játszik, de én nem tartok igényt erre a kutyára.
Avery előrelépett, és Jack arcába bámult.
– Erre korábban kellett volna gondolnod.
– Mi? – Jack összeráncolta a homlokát. – Te meg ki vagy?
– Az unokám, Avery – válaszolta Betty. — Avery, szeretném, ha megismerkednél a szomszédommal, Jackkel.
– Már sokat hallottam rólad, Jack – vetette oda Avery. – Jelenteni akartalak az állatvédőknél, de a nagymamám nem hagyta.

– Hogy mi?
Avery a kutyára mutatott.
– Felnőtt ember vagy. Ennél azért jobban is bánhatnál ezzel az állattal. Kedves kutya, de te teljesen elhanyagolod…
– Te megőrültél – felelte Jack. – Ez nem az én kutyám.
– Mocskos volt, fázott, és éhezett és…
– És nem az én kutyám – fejezte be Jack a mondatot. Ismét Bettyre nézett. – Azt hittem, hogy a maga kutyája. Láttam a kertjében.

– Én is láttam a maga kertjében tette hozzá Betty. – Úgy gondoltam, magához tartozik.
– Úgy tűnik, mindketten rosszul hittük. Jack ledobta a szatyrot a ház elé. – Tessék.
– Hogy érti azt, hogy „tessék”? – kérdezte Betty.
– Maga vette neki a cuccokat. – Jack Bettyre meredt. – Ez pedig azt jelenti, hogy a kutya a magáé.
– A kutya nem az enyém. – Betty közelebb lépett, és mélyen a férfi szemébe nézett.
– Pedig nekem nagyon úgy tűnik, hogy maga a gazdája. Vett neki nyakörvet és pórázt
– De akkor sem az én kutyám. Csak azért vettem neki ezeket a dolgokat, mert azt hittem, hogy maga…
– Szóval akkor elismeri, hogy maga vette a kutyának ezeket a dolgokat?
– Sajnáltam a kutyát.
– Úgy tartják, hogy közös lónak túrós a háta, nemde?

Betty nem tudta, mit feleljen erre.
Jack belerúgott a csizmája orrával a szatyorba.
– Úgyhogy ez a maga kutyaágya, ami azt jelenti, hogy a kutya is a magáé.
– De én nem akarok…
– És nagyra értékelném, ha nem hordaná át hozzám a kutyáját. – Összeszűkült szemmel nézett Bettyre. – Ha még egyszer megteszi, akkor feljelentem az állatvédőknél. Megértette?

Betty túl dühös volt ahhoz, hogy válaszoljon.
– Megértettük – csattant fel Avery. – Megértettük, hogy önző, goromba fickó vagy, és nem érdemelsz ilyen kutyát. – Avery lehajolt, felvette az ebet, és védelmezőn a karjában tartotta. – Micsoda szerencse, hogy megmenekült tőled.
– Látod, ebben igazad van! – Jack megfordult, és bevágta maga mögött az ajtót.
– Micsoda szörnyeteg! – mondta Avery.
– Csakhogy megszabadultunk tőle – sóhajtott fel Betty.
– Szegény kutyus – Avery az ebet dédelgette. – Le merném fogadni, hogy éhes vagy.

Betty csak bámulta az unokáját és a kutyát. Minden kétséget kizáróan közölni akarta Averyvel, hogy a kutya nem maradhat a házában, de annyira boldognak és reménytelinek látta a lányt, hogy nem tudta rávenni magát, hogy elmondja neki a tényállást. Még nem. Mellesleg pedig nem volt mit tenni. A menhelyen ilyen későn már biztosan nem fogadnák őket. És Betty amúgy sem szeretett autóba ülni sötétedés után. Majd holnap kitalálja, hogy mi legyen a kutyával.”

Ha érdekel, mi lett a kutyus sorsa, és hogyan oldódik meg az acsarkodó szomszédok konfliktusa, ez az ajánló neked szól.

Melody Carlson: A karácsonyi kutya

Közeleg a karácsony, ám Betty Kowalski szívét nem tölti el az ünnepi várakozás. Természetesen, szokása szerint ellátogat majd a templomba, de ugyan ki miatt vegye elő a karácsonyi díszeket és kinek készítsen finomságokat?

Férje évekkel ezelőtt eltávozott, gyermekei messze élnek tőle, az unokája, Avery hiába felnőtt nő már, mégis még mindig folyton zűrös helyzetekbe keveredik, régi jó szomszédjai helyére pedig egy kiállhatatlan új lakó érkezik. A férfi lakásfelújítás címszó alatt ádáz rombolásba kezd, és a portájukat elválasztó kerítés miatt kipattant vitájuk csak tovább rontja Betty kedélyét. És ha mindez még mindig nem lenne elég, egy csapzott kiskutya is pont az ő kertjében ver tanyát…

Betty úgy érzi, ez már igazán több a soknál, és nem is sejti, hogy talán éppen ennek a kiskutyának a felbukkanása lesz az, ami által a karácsony mégiscsak teljes lehet, nemcsak az ő, de az unokája és a szomszédja számára is…

 

Kiadó: Lazi
Ár: 2 790,- forint

A könyvet itt rendelheted meg.

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon