hirdetés

A szánhúzó kutyák lebilincselő genetikai fejlődése: nem kereszteződtek a farkasokkal az elmúlt 9500 évben, ellentétben más fajtákkal

Hangai Lilla

2023. január 3 - Képek: Getty Images Hungary

A grönlandi szánhúzó kutyák vastag bundájú, kunkori farkú ebek, amelyek a zord sarkvidéki tundrában őshonosak, és egy új tanulmány szerint, amely mélyrehatóan vizsgálta genetikai történetüket, valószínűleg a legrégebbi fajták egyike. A különféle huskykat és malamutokat magába foglaló családfa szánhúzó ága körülbelül 9500 évvel ezelőtt szakadt el a többi kutyától, szemben az olyan fajtákkal, mint a labradoodle, amelyet csak 1989-ben ismertek el.

hirdetés

A tanulmány szerint a szánhúzó kutyák elképesztő hatékonyan és gyorsan alkalmazkodtak a zord életmódjukhoz; például a magas zsírtartalmú étrendet úgy képesek hasznosítani, ahogyan egyetlen más fajta sem. A jelenlegi kutatások szerint ezek az ebek valószínűleg az eurázsiai farkasokból fejlődtek ki, de hogy ez az átalakulás pontosan mikor és hol történt, az továbbra is nagy rejtély. A szánhúzó kutyák genetikájának és a világban elfoglalt helyüknek jobb megértése érdekében a tudósok a szibériai Zhokhov régészeti lelőhelyről származó kutya genomját szekvenálták. Arra számítottak, hogy valamilyen formában a háziasított kutya előhírnökére bukkannak, ehelyett a mai szánhúzók ősére leltek. Ez pedig csak egyet jelent; mégpedig, hogy a kutyáknak valószínűleg korábban kellett elkülönülniük, mint azt eddig gondoltuk.

A bálnazsírhoz hibátlanul alkalmazkodva

Az elemzés, amely az ősi és a modern kutyaszános kutyák génjeit más fajták génjeivel hasonlította össze, mindenféle lenyűgöző és egyedi adatot tárt fel. A sarkvidéki élethez alkalmazkodva például ezek a kutyák rendkívül hatékonyan tartják fent magukat a magas zsírtartalmú étrendben. Egy átlagos kutyának ártalmas lehet egy ilyen diéta; magas fehérjetartalmú eleségre van szükségük.

„Az egyik legnagyobb különbség a barnamedve és a jegesmedve között az, hogy a jegesmedvének sajátos genetikai adaptációja jött létre ahhoz, hogy sok zsírt ehessen. És szinte pontosan ugyanazt a megoldást látjuk a szánhúzó kutyáknál is.” – mondta el a National Geographic-nak a kutatás vezető szerzője, Mikkel-Holger Sinding, paleogenetikus és Ph.D. hallgató a Koppenhágai Egyetemen.

Ez logikus, hiszen az Északi-sarkvidék inuit és thule népei, valamint munkakutyáik évezredek óta élnek a zsírban gazdag tengeri emlősök, például fókák és bálnák nyújtotta tápanyagokon.

A farkas és a kutya hibridjeit az őslakosok valamilyen rejtélyes oknál fogva nem tenyésztették tovább

A tudósok összehasonlították a Zhokhov kutya DNS-ét egy még ősibb fajtával, egy szibériai pleisztocén farkassal, amely körülbelül 33 000 évvel ezelőtt élt. A modern farkasok és háziasított kutyák genomjaival együtt a csapat feltárta, hogy figyelemreméltó módon a szánhúzó kutyák az elmúlt 9500 évben nem keveredtek szürke farkasokkal, ellentétben más fajtákkal.

Ez különösen furcsa, tekintve, hogy az őslakos népek dokumentálták a kutya-farkas párosítását. Az a tény, hogy a farkasgenetika nyomai nem mutatkoznak meg a grönlandi szánhúzó kutyák genomjában, arra utal, hogy a hibridek vagy nem sikerültek túl jól, vagy valami más oka volt annak, hogy az emberek nem tenyésztették tovább őket.

A kutatás arra is fényt derített, hogy a szánhúzó kutyák genomja a hideg környezethez kapcsolódó mutációkat tartalmaz, például alacsony oxigéntartalmú körülmények között futnak és húznak szánokat.

Egy másik mutáció lehetővé teszi ezeknek az ebeknek, hogy nagymértékben szabályozzák a saját testhőmérsékletüket. Ez nemcsak a hidegben való túléléshez, hanem a megerőltetés utáni lehűléshez is szükséges. Ez a „technika” feltűnően hasonlít a gyapjas mamut genetikai mutációjához.

Ezek a tulajdonságok a mai napig jelen vannak a szánhúzókban, és nem szabad őket figyelmen kívül hagynunk

Érdekes módon a fentebb említett genetikai mutációk még mindig jelen vannak a mai kutyákban is, ami hasznos útmutatást adhat a szánhúzót tartó gazdik számára.

„Minden földrajzi és evolúciós kapcsolaton kívül, amely a tanulmányban felszínre került, nagyon fontos felismernünk az összefüggést a jelenlegi házi kedvenceink gondozásával kapcsolatban is.” – emelte ki Elaine Ostrander, a National Institutes of Health genetikusa, aki a kutya genomját tanulmányozza, de nem vett részt a kutatásban.

Például az állatok génjei alapján Mikkel-Holger Sinding azt tanácsolja a szánhúzó tulajdonosoknak, hogy kerüljék a keményítő- és szénhidráttartalmú étrendet, és adjanak egyszerűen a kutyáknak magas fehérje- és zsírtartamú eleséget. A másik fontos dolog, amit fel kell ismerni, hogy ezek az ebek mozgásra és munkára fejlődtek ki, a vérükben van a magas szintű aktivitás iránti vágy; egész nap a lakásban ülve, feladatok nélkül nem biztosítunk nekik ideális környezetet.

A tulajdonosoknak érdemes az éghajlatot is figyelembe venni, mielőtt fajtát választanak. A szánhúzó kutyák könnyen túlmelegednek és letargikussá válhatnak forró vagy párás környezetben

alaszkai malamut étrend farkas és kutya fehérje genetika genomvizsgálat háziasítás hideg hideg és kutya hidegtűrő kutya husky kutatás kutya hidegben kutyatenyésztés mozgáshiány mozgásigény munkakutya munkakutya sport szánhúzás szánhúzó kutya tartása szánhúzó kutyák tanulmány zsír

Kapcsolódó cikkek

További cikkeink

A macskák is a kedvenceid?
Látogass el az Az én macskám oldalunkra is!