Ősi örökség: ezek a kutyafajták mintha még mindig farkasok lennének
Bodri Melissza
2021. április 7
Bodri Melissza
2021. április 7
A farkasok és kutyák hasonlóságával számos tanulmány és kutatás foglalkozik. Ám napjainkban szép számmal akadnak ebek, melyek látszólag köszönőviszonyban sincsenek az ordasokkal, ilyen például a pekingi palotapincsi. Ugyanakkor vannak fajták, melyek majdnem a megszólalásig úgy néznek ki, mint vadon élő rokonaik.
Házi kedvenceink és a farkasok múltja összefonódik, számos fajta még ma is magán viseli az ősi jegyeket, tulajdonságokat. Bizony előfordulhat, hogy egy avatatlan szem összekeveri a csehszlovák farkaskutyát a szabadban élő rokonaival. Ám mi az, ami a két fajt még mindig összeköti?
Nagyon sok elmélet látott napvilágot a kutyák és a farkasok közös múltjával kapcsolatban. Például egy nemzetközi kutatócsoport arra következtetett, hogy a kutyák szürke farkasokból való háziasítása feltehetőleg 20 vagy 40 ezer évvel ezelőtt történhetett meg. Arra a kérdésre, hogy pontosak kik és hogyan szelídítették meg az ordasokat, még mindig nem lehet pontos választ adni, és nagyon sok elmélet kering ehhez kötődően.
Még egy laikus is kijelentheti, hogy a farkasok és a kutyák bizony hasonlítanak egymásra. Azon túl, hogy kutatók bebizonyították, hogy a farkaskölykök is rávehetők a labdával való játékra, csakúgy, mint a kiskutyák, számos egyezést lehet felmutatni.
A kutyafélék (canidae) családjába tartozó két faj kommunikációs eszköze hasonló (csaholás, vonyítás, morgás stb.) emellett olyan fejlett érzéken osztoznak, mint a kiváló látás, hallás, szaglás. A farkasok falkában élnek, míg az ebeknek is szüksége van az ember vagy más kutyák társaságára.
Bár hasonlóak, mégsem ugyanolyanok. A kutyák szeretik az emberek közelségét, és a domesztikáció óta szoros a kapcsolatuk. Az ebek főként ugatással kommunikálnak – ezzel szemben a vadonbeli rokonaik ritkán ugatnak, ám annál gyakrabban vonyítanak. Fizikailag is eltérnek, mely nem csupán abban nyilvánul meg, hogy a kutyák koponyája kisebb a farkasénál, hanem abban is, hogy a négylábú kedvenceink szemszíne, testfelépítése, magassága, bundája, fogazata jelentősen különbözhet vadon élő társaiktól. Ám léteznek olyan fajták, melyek még mindig úgy néznek ki, mintha farkasok lennének.
Az alábbi kutyafajták nem csupán külsőségekben hasonlítanak az ordasokhoz, hiszen hordoznak olyan viselkedésbeli sajátosságokat, mint az erős falkamentalitás, szívósság vagy a zsákmányszerző hajlam. Emiatt ezeket az ebeket kitartásuk és fizikai rátermettségük miatt vadászatra és szánhúzásra használták.
A vastag bundájú husky nem csak farkasszerű arcmintázattal rendelkezik, hanem a viselkedése is jellegzetes: szeret falkához tartozni, nem ugat, ám annál ismertebb különleges vonyításáról. A farkashoz hasonlóan ez a fajta sem rendelkezik olyan arcizomzattal, amely segíti a „kiskutya szemekkel” való nézésben.
Ez a hatalmas, ordast idéző eb egyesek szerint a farkasok egyenesági leszármazottja. Csakúgy, mint a husky, ő sem ugat, inkább vonyít. A malamut független fajta, a kisebb háziállatokat ösztönösen üldözheti, megtámadhatja.
Ez a viszonylag fiatal fajta a németjuhászok és a Kárpátok farkasainak kereszteződéséből született. A tenyésztésnél az volt a cél, hogy az eb mindkét faj tulajdonságait örökölje, mint például az ordasok ereje és állóképessége. Emellett megjelenése is vadon élő társait idézi (alkat, szőrzet, szín).
Ez a dús szőrzetű, erős fajta régi múltra tekint vissza. A tudósok azt is megállapították, hogy egy 2011-ben felfedezett, közel 33 ezer éves őskutya-lelet genetikailag a szamojédhoz áll legközelebb. A jellegzetes mosolyú eb külsőségekben nagyon hasonlít a fehér farkasra: jól mintázza ezt vastag, sűrű bundája és hegyes fülei.
Az inuitok által kitenyésztett ebet annak idején a szánhúzás mellett még jegesmedve vadászatra is használták. A kanadai eszkimókutya manapság nagyon ritkának számít, mely erőteljes, atletikus felépítése által nagyon hasonlít vad rokonához.
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek