hirdetés

Dr. Kajó Cecília: Kiskutya vagy plazmatévé – az élő állat dologkénti és sértettkénti kezelése jogi eljárásokban

Dr. Kajó Cecília, 2022. november 4 - Képek: Getty Images Hungary

Évek óta visszatérő felvetés állatvédő szervezetek részéről, hogy az állatokkal kapcsolatos jogi eljárások fő problémája, hogy az élő állat a jog szempontjából dolog, és mennyire más lenne minden, ha nem az lenne. Példákat is szoktak hozni, hogy egyes esőerdőket speciális jogalanyokként kezelnek külföldön, vagy pl. az USA-ban voltak törekvések a főemlősök jogi státuszának emberhez való közelítésében.

hirdetés

Azt rögtön hozzá kell tenni, hogy ha az esőerdő vagy a gorilla nem dolog, hanem valamilyen természetes személyhez nagyon közeli jogi státuszban van, attól még az esőerdőknek és a gorilláknak kell valaki, aki eljár helyettük és képviseli őket. Hiszen a jogképességgel együtt cselekvőképességük nem lett, nem tudnak magukról gondoskodni, érdekeiket érvényesíteni. Így adódhatnak azok a rendkívül érdekes kérdésfelvetések, hogy ki tudja, mit akar, vagy mi áll érdekében egy esőerdőnek vagy egy gorillának? Adott egyedi esetben azt felülírhatja-e egy annál fontosabb jog vagy érdek? Ki van arra felhatalmazva, hogy eldöntse a „fontos” és a „fontosabb” közötti különbséget?

A kutya dolog vagy élőlény?

Hogyan alakultak ki az emberi alapjogok?

Ismerjük a történelmet, sokáig teljesen egyértelműnek tűnt, hogy társadalmi státusz vagy vélt faji, származási különbözőségek miatt például az arisztokráciának az alárendelt társadalmi rétegek felett, vagy a „fejlett kultúrát” fehér emberként a más bőrszínűek lakta elmaradottnak titulált térségekbe elvivőknek milyen felsőbbrendűség-tudata volt. Ezekhez az az elképzelés is hozzátapadt, hogy jogaik elsősorban csak nekik lehetnek. Ennek a jogtörténeti folyamatnak a vége többek között, hogy például az emberi élethez fűződő jog mindenkit megillet, egyenlő és korlátozhatatlan, de pl. a gyülekezéshez való jogunk más fontosabb közérdekkel szemben korlátozható. Rendkívül érdekes kérdés lenne tehát, hogy egy jogi képviselővel „megjelenő” esőerdő vagy gorilla mellett és ellen mi szólna, ha mondjuk fakitermelésre vagy élőhely-felszámolásra kerülne sor várhatóan azért, mert a kiirtott területen mondjuk szójatermelésbe fogna egy globális nagyvállalat? Ez nyilván létező probléma, csak eddig ilyen formán nem jutott el soha semmilyen nemzeti vagy nemzetközi bíróság elé.

Milyen jogi státusszal rendelkezik egy állat?

Közkeletű tévedés egyébként, hogy a magyar polgári jog szerint az élő állat dolog lenne, „csak” a dolgokra vonatkozó szabályokat kell rájuk alkalmazni kiegészítve az állatvédelmi szabályokkal.

Mit jelent ez? Annál jóval többet mint aminek elsőre tűnik: ez nem pusztán játék a szavakkal. A megunt kanapé tulajdonjogával fel lehet hagyni és lomtalanításkor ki lehet tenni a ház elé. A büntetőjog az állat tulajdonjogával való ilyen felhagyást tilalmazza és állatkínzásnak (azon belül az esettől függően: állatelhagyásnak, elűzésnek vagy kitételnek) minősíti. Saját élettelen dolgát, használati tárgyait mindenki nyugodtan megrongálhatja, maximum furán néznek rá. Élő állatot „rongálni” olyan indokolatlan bántalmazásnak vagy bánásmódnak számít, ami alkalmas állatkínzás bűncselekmény megállapítására. Ha eltoljuk az eleve nem a dolog pontja felett közvetlenül álló csúszkát a jogi egyenesünkön a másik oldal felé, a természetes személyek felé, az élő állat jogi státuszának megváltoztatása érdekében, hasonlóan érdekes dilemmák merülnek fel, mint amelyeket korábban említettem.

Kinek áll érdekében például az ivartalanítás?

A vadállat genetikai programja biztosan az utódok létrehozatala. A háziasított állatfajtáknál ez hogyan alakul? Vagy a háziasítással egy adott faj elvesztette az összes korábbi programját? Ha igen, el kell-e tolnunk azon a képzeletbeli jogi egyenesen a státuszát dologtól természetes személyt megközelítő helyzetbe, vagy a háziasítás már önmagában teljes hatalom, uralom alá hajtást jelentett?

Tenyészthető-e egy kutyafajta?

A tenyésztést mint adott fajtát nemesítő, tökéletesítő eljárás kinek a szempontjából legyen tökéletesítés? Önmagában az esztétikai megalapozottsággal rendelkező fajtákra akkor ezentúl nincsen szükség, hiszen az az állat saját öncélját, létezését nem támogatja, maradjanak inkább csak a munkakutyás, családi kutyás, segítőkutyás fajták? Adható, vehető-e egy természetes személy jogi státuszához már jóval közelebb álló élő állat, vagy a csúszka tologatásával az egyenesen ettől a lehetőségtől is elzártuk magunkat? Vagy azért legyenek is jogai az állatnak, de képmutató módon azért meg is vásárolhassuk és el is adhassuk saját kényünk-kedvünk szerint? Kis túlzással mennyiben tér el ez akkor egy rabszolga eladásától-megvételétől, ahogy arra az ókori Rómában minden nap sor került, de sajnos a mai napig ismerünk ilyen eseteket világszerte?

Ki lehet alkalmas arra, hogy élő állatot képviseljen egy jogi eljárásban?

Egyáltalán jogász legyen, vagy inkább valamely más tudomány képviselője, például etológus, biológus, viselkedés-kutató? Talán sehol máshol nem jelennek meg jobban az élő állat dolgokra hasonlító jellemzői, mint olyan jogi ügyletek kapcsán, ahol például adásvételről van szó. Az azzal kapcsolatos hibás teljesítésnél vagy rejtett hibánál, amikor az egészségesen vásárolt kiskutya megbetegszik, esetleg el is pusztul. Hiszen itt eladó és vevő viszonyában olyan fontos részletkérdéseket kell (és már a szerződésben előzetesen kellett!) tisztázni, mint például többek között a jótállás és a szavatossági igények érvényesítése. De hangsúlyosan jelenik meg például a dolgokhoz képest más megítélés az élő állat fölötti közös tulajdon és annak megszüntetése esetén, hiszen élő állatot viszonylag ritkán lehet természetben úgy megosztani (ami a közös tulajdon-megszüntetés főszabálya), hogy azt túlélje.

Idén több egyetemi mesterképzésben, tudományos diákkörben illetve kutyatenyésztőknek szóló webináriumon is megfuttattam már ezeket az érdekes kérdéseket. Az állatvédelem megítélése kapcsán mindig túltengenek a büntetőjogi és a közigazgatási jogi fókuszok és igények. Lehetőleg minden állatkínzó minél hamarabb kerüljön börtönbe, nyerje el méltó büntetését, de kevés szó esik a polgári jogi oldalról. Például a szaporítás elleni harcban az olcsó kiskutyát vásárlók felelősségéről, vagy arról, hogy az állatorvosok hibáztatása kapcsán mennyire ítéljük meg reálisan a saját felelősségünket egy félrement kezelés, egy tragikusan végződő műtét után (akár azzal, hogy nem tájékoztattuk a kutya korábbi egészségügyi státuszáról, korábbi beavatkozásokról, krónikus betegségekre szedett gyógyszerekről stb. az orvost, melyek tudvalevőleg mind-mind befolyásolják például az altatás kockázatát).

A polgárjogi nézőpont

A büntetőjogi oldalon ugyanakkor valamiért sokkal kevesebb szó esik arról, hogy miért nem sértett az állat a büntetőeljárásban, mint arról, hogy miért dolog a polgári jog szemüvegén át. A legegyszerűbb válasz szerint egyébként azért nem sértett, mert a jogalkotó nem így fogalmazta meg az állatkínzás tényállását. Ha így fogalmazta volna meg, akkor viszont mindazon dilemmák, amelyekről eddig írtam, felmerültek volna itt is. Vagyis hogy a jogképesség mellett cselekvőképessége nincs az állatnak, tehát szüksége van valamifajta állatjogi képviselőre, annak összes érdekes részletkérdésével. Az állati sértett fogalom létrehozásával automatikusan együtt jár-e az állatjogi képviselő-kötelezettség? Minden állatkínzásban mindig kötelezően részt vegyen-e ez a képviselő, mint ahogyan egyes súlyos bűncselekményekben is kötelező ügyvéd, ha pedig nincs, kirendelnek hivatalból valakit (ott persze a vádlott oldalán)?

Ki képviselhetné az állatot?

A hatályos büntetőeljárási kódex, amely megmondja, hogy mi a feladata a nyomozó hatóságoknak, ügyészségnek, bíróságnak, hogyan folyjék le egy tárgyalás, mit tartalmazzon egy ítélet, kinek van az ellen panasztételi joga stb. egyébként ismeri azt az esetet, amikor a sértett helyett nemcsak ügyvéd járhat el, hanem meghatalmazott képviselőként a sértettek egyes csoportjainak érdekképviseletére létrehozott közhasznú szervezetek. Ezek jellemzően olyan emberi jogi kérdésekkel foglalkozó civil szervezetek, mint pl. a TASZ, de bevonásukra azért van lehetőség, mert a védelem alá vett témakör a jogtörténet során kimunkált: olyan alapjogok, melyek több évszázad alatt csiszolódtak ki és amelyek megsértése esetén sértettek egyes csoportjait is (tehát nagyobb számú embert) védeni kell.

Ha az élő állat az állatkínzás bűncselekmény megfogalmazásában sértettként szerepelne, képviselhetné akár meghatalmazottként a büntetőeljárásban közhasznú állatvédelmi szervezet is. De ehhez az kéne többek között, hogy egyrészt a képviseletre indokot adó jogképességet olyan letisztult és lecsiszolt tartalom töltse ki, mint ahogyan például az emberi alapjogokat, illetve legyen erre a képviseletre alkalmas állatvédő szervezet. Akkor akár olyan izgalmas részletkérdéseken is el lehet majd vitatkozni, hogy az állatkínzás áldozatául esett állatnak jár-e kártérítés vagy sérelemdíj, ahhoz hogyan juthat hozzá, ki kezeli helyette és mire fordíthatja…

Dr. Kajó Cecília, a Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegély-szolgálat Egyesület titkára

Dr. Kajó Cecília igazgatásszervező, jogász, 25 éve dolgozik közigazgatásban. Szakterülete a közigazgatási jogon belül elsősorban a birtokvédelem, állatvédelem és a hatósági eljárásjog.

Több évig dolgozott állatvédelmi hatósági feladatkörben, ahol minél több állatvédő szervezetet próbált megismerni és velük jó kapcsolatot kialakítani, hogy ne csak az állattartó szankcionálása és a papírmunka történjen meg, hanem az állatok sorsának gyakorlati megváltoztatására is sor kerülhessen.

A Bojtár Telefonos Állatvédelmi Jogsegélyszolgálat Egyesület titkáraként tanácsot elsősorban állatkínzással, valamint birtokvédelmi-szomszédjogi jogvitákkal kapcsolatban tud adni.

Kövess minket a közösségi oldalainkon is!
hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon