Több százan köszönhetik nekik életüket: interjú Demi, a nyomkövető kutya gazdájával
2021. február 16
2021. február 16
Demi kifinomult szaglásának és gazdája, Kovács Tímea elszántságának köszönhetően több száz eltűntnek hitt ember és háziállat jutott haza épségben. Tímeát arról kérdeztük, milyen az élet Demivel és hogyan zajlik munkájuk.
Demi kivételesen tehetséges keresőkutya. Gazdája, Kovács Tímea már kölyökkorában felfigyelt arra, hogy kedvence mennyire gyorsan és ügyesen tanul. Az évek során Demi több száz embert és állatot talált meg kifinomult szaglásával és éles eszével. Tímeával rendszeresen gyakorolnak, saját módszer alapján tréningeznek. Emellett hetente több alkalommal indulnak bevetésre, hogy eltűnt személyeket, háziállatokat juttassanak haza.
Tímeát, a Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány kurátorát kérdeztük, hogyan zajlik a munka Demivel.
Demi egy törzskönyves, fajtatiszta svájci fehér juhászkutya, az Ice Wine kennelből. Én választottam a fajtát, a tenyésztőt és őt is, vártam is az alomra! A választás előtt alaposan körbejártam a lehetőségeket. Végül Magyar Kata mellett döntöttem, mert egy ritka lelkiismeretes tenyésztőt ismertem meg a személyében, aki imádja az összes kutyáját. Azokat is, akik kikerültek tőle, ő is válogatott a jelentkezők közül, mert neki sem mindegy, kihez kerülnek a kutyusai. Így van ez a mai napig, bármivel fordulhatunk hozzá, mindenben próbál segíteni.
Demi születésekor lerágtam a körmeimet izgalmamban, a tenyésztő közvetítette az eseményeket, én pedig virrasztottam a számítógép előtt 2013. május 1-én, a munka ünnepén. Olyan lehettem, mint a gyerekek születéskor az apukák a szülőszoba előtt. Sohasem fogom elfelejteni azt a napot! Már születésekor a lila színnel jelölt kis szuka kutyus nyerte el a szívem, majd a látogatásaimkor is ő volt az, akit a szívembe zártam. Az alomban ő volt a legkisebb és a legleleményesebb is, már ami az étkezéseket és a vágtázásokat illette. Egyebekben pedig már akkor sem igényelte, hogy babusgassák. A lábamhoz ült, és várt. Szerintem tudta már akkor is, hogy úgyis őt választom, minek nyomuljon! Nagyon vártam őt, 3 hónapos kora óta velem él. Ő a társam, azóta minden napunkat együtt töltjük. Már az első órában a hazajövetele után elterült az ágyon, és teljes nyugalomban aludt. Én még akkor bizonytalankodtam, hogy mi lesz velünk, hogy ketten lettünk, de ő láthatólag már akkor is tudta, hogy hazaért.
Demi igazából egy labdamániás zabagép, aki köszöni szépen, a simogatástól nem esik hasra, sőt, ő dolgozni szeret és enni, meg persze labdázni. „Szóval ne érj hozzám; adjál kaját, bármit; dobjad a labdát; ja és menjünk dolgozni!” Viszonylag türelmetlen típus, kissé hiperaktív. A munka terén pedig teljesen elvakult. Előtte is voltak kutyáim, akikkel szintén foglalkoztam, de ő az első, akivel ilyen komoly munkakutya képzésbe fogtam.
Amikor hazajött velem, a következő naptól igényelte a feladatokat. Mivel még nem vihettem ki az utcára, – mert a kötelező oltási programja még zajlott – otthon kellett lefárasztani. Ez pedig nagyon nagy kihívást jelentett. Mire kimehettünk az utcára, addigra Demi már szépen sétált pórázon. Az ül, fekszik, marad és behívás feladatokat napok alatt pipáltuk ki.
Minden nap tanulni akart valami újat, csak úgy szívta magába a tudást. Láttam rajta, hogy vele gondban leszek, mert az a tudásbázis, ami az előző kutyáimnál elégnek bizonyult, nála édeskevés lesz. Így már kicsinek rögtön néztem magunknak egy olyan iskolát, ahol picit a munkakutyás vonal irányába tudunk majd elindulni. Láttam rajta, hogy ő feladatot, munkát akar, szinte folyamatosan. A kutyaiskola vezetőjének örökké hálás leszek, mert ő oltott be engem is azzal a „munkamániával” és morállal, ami Demiben már benne volt, és ami egy munkakutya képzéséhez elengedhetetlen. Kitartás előtte is volt bennem és elszántság is, de az a látásmód, hozzáállás mindenképpen nagyon megalapozta azt, ahová jutottunk azóta.
Ahogy kijutottunk a szabadba, Demi orra első perctől a földön volt. A kutyaiskolának az ovi részlegébe kerültünk, ahol egy alkalom után feljebb is léphettünk, mert egész egyszerűen Demi már túl volt azokon a dolgokon, amit az ő korosztályában lévő kutyusok tanultak. Így megkezdődött Demi munkakutya alapképzése, ekkor 5-6 hónap körül lehetett. Már akkor oktatóknak is feltűnt, hogy Demi jó kis nyomos kutya lehetne, mert a fejét egy percre sem akarta felemelni a földről. Emiatt számos nehézségbe is ütköztem a képzése elején. Jó sok balettmutatványunk lett ebből!
Ha valaki azt gondolja a munkánk kapcsán, hogy ez a kutya így született, nagyon téved! Sok-sok kudarc, nehézség áll az előtt, aki munkakutya képzésbe fog. De nagyon sok vidámsággal és örömmel is jár! A sikerekért nagyon keményen meg kell küzdeni. Bele kell tenni nagyon sok munkát, időt, energiát. Persze jó, ha van egy jó adottságú, jól motiválható kutyánk, de ez még nagyon kevés a sikerhez. Nagyon-nagyon kevés!
Addig nem is foglalkoztam a nyomkövetés gondolatával, míg egy hosszú séta alkalmával, ahol bebarangoltunk erdőt, mezőt, ránk sötétedett, így haza indultunk. Demi ekkor egy éves volt. Hazaérve tapasztaltam, hogy a mobiltelefonomat bizony elhagytam. Nem volt mit tenni, elindultunk vissza a sötét éjszakában, remélve, hogy még megtalálhatjuk. Nem fűztem hozzá sok reményt, hiszen néhol derékig érő fűben sétáltunk. De úgy gondoltam, teszek egy próbát, és megkértem Demit, hogy keresse meg a telefont. Sem a telefon (mobil) szót, sem pedig a keresd vezényszót ekkor még nem ismerte. De úgy gondoltam, nincs vesztenivalónk. Demi ekkor elindult vissza, pontosan azon az útvonalon ahol sétáltunk, keresztül mindenen, és egyszer csak megállt. Tekintve, hogy jelezni sem tanult még, így nem tudtam, hogy miért áll meg, de a hatalmas fű alján, ott ahol megállt, bizony ott volt a telefonom! Ez volt az a pillanat, hogy tudtam, nekünk ezzel komolyabban kellene foglalkozni.
Próbáltam utánanézni, hogy hol és hogyan lehet a nyomkövetést elsajátítani, de mivel erre nem volt külön iskola, ezért magam kezdtem foglalkozni a kiképzésével. A sportkutyás (IGP) nyomkövetés nem fogott meg annyira, mert véleményem szerint inkább egy betanított feladat. Éles nyomkövetéses helyzetben nem feltétlenül alkalmazható és engem az érdekelt. Ezért magamra maradtam a képzési módszerek elsajátításával, majd pedig ennek alapján képeztem a kutyámat is. Egészen odáig jutottam, hogy mire megvolt a munkavizsgánk, Demi már idegen nyomon tudott nyomot követni.
A nyomkövetés egy összetett és bonyolult ágazat. Nem csak azért, mert önmagában is sok buktatója lehet a képzési folyamatnak, és mert ez egy magányos sport. Azért is, mert nagyon sok külső tényező is befolyásolhat egy sikeres nyomkövetést. Az időjárás, a keresési helyszín területe, az eltűnés után eltelt idő, stb. A lényeg az, hogy ha egy házat fel akarunk építeni, nem kezdhetünk a tetőtől, mondván, hogy az a látványos. Cölöpökre persze gyorsan fel lehet húzni egy tetőt és mutogathatjuk, hogy milyen szép a házunk. De az első nagyobb szél el fogja fújni, az első nagyobb eső el fogja mosni, az első nagyobb hó alatt összerogy az építmény. Így van ez a nyomkövetéssel is, ha nincs megalapozva a tudás, az első akadálynál össze fog dőlni a látszat tudás.
Aki komoly eredményt akar, annak bele kell fektetni a megfelelő időt, energiát, meg kell alapozni a kutya tudását fixen, hogy aztán arra építkezni lehessen. Fontos, hogy elsőként megtanuljon a kutya professzionálisan nyomot követni, hogy később legyen mihez visszanyúlnia, ha egy nehezebb szituációban találja magát. A légszimat egy friss nyomnál még elegendő, de egy régebbi nyomon már nem elégséges. Tapasztalataim alapján az a kutya lesz sikeres nyomkövető, amelyik megfelelően tudja használni mindkét technikát a nyom követése során. Nem magától tanul meg nyomot követni, léteznek technikák, amikkel fejleszteni lehet a tudását.
A kiképzés hétvégenként zajlik, különböző helyszíneken, hiszen nem csak nyomkövetést tanulunk, hanem más ágazatok is vannak, romkutatás, területkutatás. Persze nem feledkezünk meg az engedelmességi munkáról sem, hiszen évenként vizsgák vannak. Ezek nemzetközi éles bevethetőségi vizsgák, melyek az éles kereséshez kellenek. Tehát aki erre adja a fejét, annak mindenek előtt meg kell szereznie egy nemzetközi rendszerű (IRO) alkalmassági vizsgát (ezek külföldi bíró előtt zajlanak, nemzetközi szabályrendszer alapján, sokszor külföldön), mely még nem jogosít arra, hogy dolgozzon az ember. Csak azt hivatott megvizsgálni, hogy alkalmas-e a kutya mentőkutyának, keresőkutyának. Ezután a következő vizsga az éles bevethetőségi vizsga, aki azon átmegy, bevetheti kutyáját. Ezekre a vizsgákra folyik a kutyák és vezetőik felkészítése nálunk. Sajnos jelenleg még kicsi a csapatunk (kb. 10 fővel és kutyával), de igyekszünk bővülni, szóval aki szeretne hozzánk jelentkezni, érzi magában az energiát és a kihívást, szeretettel várjuk!
A keresés az eltűnthöz tartozó szagminta alapján történik. De az embereken és állatokon kívül tárgyakat is tudunk keresni. Az egy másik fajta technika, de segítettünk már kulcscsomók vagy más egyéb elhagyott dolgok megtalálásában is az évek során.
Emberi nyom követésével kezdtünk. Az első éles helyzet lelkileg volt megterhelő, azt mondhatom mindkettőnk számára. Állatok keresését egy véletlen kapcsán kezdtük el. Egy ismerősöm kutyusa tűnt el. Ő kért meg, hogy segítsünk neki Demivel, mert tudta, hogy ügyes nyomkövető. Kicsit szkeptikus voltam a témával kapcsolatban, mert a mentőkutyás berkeken belül az a hamis tézis terjedt el, hogy állatot nem lehet kutyával keresni. Voltak néhányan, akik ugyan elképzelhetőnek tartják/tartották, de ember-keresés mellett egyáltalán nem, hisz vagy ez, vagy az. Ezt szerencsére sikerült azóta számos alkalommal cáfolni munkánk során. Több mint ezer éles bevetésen vettünk részt az elmúlt években, és pontos számot nem is tudok, de több száz állat került haza a segítségünkkel. Nagyon sok sikersztorink olvasható részletesen is weboldalunkon.
Nagyon sok emlékezetes keresésünk volt. Számomra mindegyik aktuálisan a kedvencemmé válik, másképp azt hiszem nem is lehet ezt csinálni. Az állatok sokkal nagyobb túlélők, mint az emberek, így szerencsére sok a sikersztori, és ők is sokszor nagyon hálásak. Van olyan gazdi, akivel a keresés után is megmarad egyfajta kapcsolattartás. Nehéz kiemelni egyet a sok közül, mert mind más és más és másért marad számomra emlékezetes. Talán kiemelhetném az eddigi leghosszabb nyomkövetési munkánkat, mely 3,5 hónapig tartott vagy a legrövidebbet, ami kb. 10 mp-ig. Azokat a cicákat, akik odamentek Demihez megköszönni a munkát, szintén kiemelhetném. Vagy mikor a kutya már szagról megismer minket, mikor végre befogjuk. Mivel ő is érezte a szagunkat a nyomkövetéseinkkor, hisz több esetben kerülünk a közelébe.
Szeretem látni az örömöt, a boldogságot a gazdik szemében, és az állatok megnyugvását, mikor felismerik végre őket. Azt a változást, ami azután kezdődik, amikor hazakerülnek. A legbüszkébb sokszor nem is biztos, hogy egy látványos nyomkövetésre vagyok, hanem ami szakmailag erős kihívást jelent. Amikor egy több napos nyomon haladunk, ami később igazolható akár bejelentések, akár kameraképek által. Vagy akkor, amikor a keresésünk miatt éli túl a sérült kutya, mert odaérünk az utolsó pillanatban. Vagy amikor egy olyan pici részeredményünk van nyomkövetéskor, ami csupán számomra jelent örömöt szakmailag, mert tudom mennyi munkánk van abban, hogy azt a pici részeredményt elérhettük. A nyomkövetés nagyon nehéz munka, úgy fizikailag, mind lelkileg is megterhelő. Egy igazán felkészült munkához több év nagyon komoly munkabefektetés szükségeltetik, és fontos, hogy a kutya és a kutyavezető is rutint szerezzen.
Nagyon sok a megkeresésünk, sajnos mindenhová nem tudunk kimenni. Főleg a budapesti vagy Budapest környéki címeket tudjuk vállalni. Figyelembe kell vennem azt is, hogy hol tudunk leginkább nyomkövetéssel segíteni. Sok esetben már az előzetes esetátbeszélés kapcsán kiderül, hogy a kutyával való keresés sikerének esélye nagyon csekély. Ekkor más módszereket, lehetőségeket beszélek át a gazdival. Akkor is próbálok segíteni, amikor fizikailag nem tudunk ott lenni. Ötleteket, tanácsokat adok, hisz az évek során nagyon nagy rutint szereztem akár a befogásban, akár a keresési módszerekben. Próbálom ezeket az eseteket is utókövetni, hogy tudjam, hogy az általam javasolt módszer, tipp beválik-e. Szerencsére ebben is nagyon nagy százalékban beszélhetünk sikerekről, így tudom segíteni később a többi gazdit is. Tehát aki elfogadja tőlünk ezt a fajta segítséget is, nagy eredménnyel kerül vissza így is az állata.
Emberi eltűnéseknél is fontos az időintervallum és egyéb más körülmények is. Sajnos ott sem mindig megoldás a kutyás keresés. Ahol tudunk segíteni, oda mielőbb igyekszünk kiérni. Természetesen az emberi eltűnések mindig prioritást élveznek. A hétvégéinken pedig folyamatosan tréningezünk, mert a képzés, továbbképzés nem áll meg. Így hét közben szoktunk tudni leginkább segíteni keresésekkel. Természetesen a kutyának is pihennie kell, és azt sem szeretném, ha „kiégne”. Ezért mindig én döntöm el, – a kutyám állapotának függvényében – hogy mennyi munkát tudunk vállalni hetente. Átlagosan három-négy helyszínre szoktunk tudni kijutni.
A civil munkámmal eddig nagyon nehezen és egyre nehezebben tudtam összeegyeztetni, hisz napközben dolgoztam. Így csak a késő esti órákban tudtunk nyomokat követni, de a vírus a mi életünkre is hatással volt. Most több időnk lett. Emiatt tudunk vállalni napközben is keresést, persze ha a keresési helyszín körülményei is lehetővé teszik azt.
Demivel egyéves kora óta segítjük az ELTE kutatócsoportjait a kísérletekben való részvételeink által. Természetesen azok a legfontosabbak, amik hosszú kiképzést kívánnak, ilyen pl. az fMRI. Ott a kutyáknak a hangos fMRI gépben kell mozdulatlanul feküdniük (értsd a mozdulatlanság valódi mozdulatlanság, 1-2 mm-t sem mozdulhat meg a fejük, nyelni sem szabad, lihegni sem, egy fülhallgatóval a fejükön kb. 10-15 percig). Ehhez is egy hosszabb kiképzés szükségeltetik. Az érintőképernyős kísérleteknél – ahol a kutya az orrát használja a képernyő működtetéséhez – különböző logikai jellegű feladatokat oldanak meg. De ezen felül számos kísérletben vettünk/veszünk részt, hisz Demi rengeteg szót ismer, ezért tárgy kiválasztós, apportírozó feladatokban is szerepeltünk, de számos más kisebb kísérletben is.
Gyakorlatilag mindenben! Demivel az életem fenekestül fordult fel és egy olyan világba kalauzolt el engem, amit előtte nem ismertem. Ő a munkatársam, a barátom, a társam. Az, hogy az életem része lett, a legjobb döntésem, nélküle félember lennék.
Köszönjük szépen Kovács Tímeának az interjút, és további sikerekben gazdag munkát kívánunk neki és Deminek!
(Képek: Budapesti Honvéd Sportegyesület, Kovács Tímea – Keresőkutyás Szolgálat Alapítvány)
Kövess minket!
facebook instagram youtube spotifyKapcsolódó cikkek