hirdetés

Interjú a világbajnokkal: Kivágó Arnolddal beszélgettünk az IGP sportról

Jóvári Krisztina, 2020. november 23

AZ IGP összetett kutyás sport, amely fegyelmet, irányíthatóságot és erős ösztönöket kíván meg a kutyától. A világbajnokságon a legkiválóbb kiképzők és kutyáik mérik össze tudásukat. Az egyetlen magyar világbajnokot kérdeztük a részletekről.

hirdetés

Kivágó Arnold 2016-ban nyerte meg Litoval a belga juhászkutyák világbajnokságát Franciaországban. Az eredménye egyedülálló az IGP munkakutya sportban, hiszen az előző években nem állt magyar versenyző a dobogón. Mogyoródra látogattunk interjút készíteni a világbajnokkal, aki a kiképzés mellett az Ugatlak Kutyahotel tulajdonosa és kutyák panzióztatásával is foglalkozik.

Kivágó Arnold szerint a kutyázás rengeteget változott az elmúlt évtizedekben. /Fotó: Ruzsovics Dorina

– Mikor és hogyan lettél kutyás?

Egész gyerekkoromban szerettem volna kutyát tartani, de kezdetben a szüleim nem engedték meg. Végül 1983-ban érkezett meg az első kutyám, egy németjuhász szuka, akit az addig összespórolt pénzemen vettem meg. Még ebben az évben lementem a Csepeli kutyaiskolába, itt sajátítottam el a kutyakiképzés alapjait és fortélyait. A baráti légkör teljesen magával ragadott és kutyabolonddá tett.

– Mi változott azóta a kutyázásban, hogy belekezdtél?

Nagyon sok minden. Korábban társadalmi munkában, minimális tagdíjért lehetett részt venni foglalkozásokon, többségében az önkormányzat által biztosított területeken. Ennek nem volt nagy költsége és kutyát is csak olyanok tartottak, akik tényleg kutyások voltak. Az eltelt több mint 30 év alatt megnőtt a kutyák száma az országban és igazi üzletággá nőtte ki magát a kiképzés, illetve a kutyaiskolai foglalkozások rendszere. Úgy gondolom régen a baráti társaságok kiemelkedőek voltak egy-egy iskolában, a kutyaszeretet összekötötte az embereket. Manapság is vannak baráti társaságok, de más jellegűek, nincs olyan szoros kapcsolat már a tagok között.

Lito várja a feladat végén a játékot. /Fotó: Ruzsovics Dorina

A kiképzési technikák is hatalmasat változtak az elmúlt évtizedekben. Korábban a jutalmazás (jutalomfalat, játék használata) a kutya motiválására nem volt jellemző, hanem negatív megerősítéssel dolgoztak. Ma már a pozitív megerősítést alkalmazzák szinte mindenhol.

– Milyen mérföldkövek voltak a kutyás életedben az évek során?

1984-ben kezdtem el kutyázni, majd 2 évvel később mesterkiképző címet kaptam, ami nagy büszkeséggel töltött el. Ezután bekerültem a magyar válogatottba, ahol én voltam az első, aki nem németjuhásszal, hanem belga juhászkutyával versenyzett. Sajnos elsőre nem sikerült jól a világbajnokság, mert nagyon nyomasztó volt a légkör, hogy „az egész világ” figyel.

Lito lendületesen érkezik az apportfával. /Fotó: Ruzsovics Dorina

A következő mérföldkő számomra 2009 körül jött el, amikor tudatosult bennem, hogy nem vagyok elég jó a világszínvonal eléréséhez a jelenlegi tudásommal. Külföldre mentem tanulni a világ élvonalába tartozó kiképzőktől és több szemináriumon is részt vettem. Ekkor találtam rá arra a pozitív szemléletre, ami mai napig meghatároz a kutyázásomban. A másik kiemelkedő dolog a kiképzésbe fektetett napi szintű rengeteg munka.

A legnagyobb mérföldkövet a 2016-os világbajnokság jelentette. Az IGP (korábbi nevén IPO) három részből álló munkakutya sport. Az első rész nyomkövetés, ezt követi az engedelmes, majd végül az őrző-védő rész. Ágazatonként 100-100 pont érhető el a különböző feladatokból. A 20 legmagasabb pontszámot kapott versenyző bekerül a fináléba, ahol az engedelmes és az őrző-védő feladatsort kell megismételniük, így történik a végső helyezések kialakítása. Egy ilyen rendezvény általában egy hétig tart és tréningekkel kezdődik. Épp emiatt szeretünk korábban érkezni, hogy megszokjuk a légkört. A világkupa szombaton zajlik, a finálé pedig vasárnap. Lito a nyomkövetésre 95, az engedelmesre 98, az őrző-védőre 97 pontot kapott, így első helyen jutott be a fináléba. Vasárnap ezt az eredményét ráadásul még fél ponttal felül is múlta, megszerezve ezzel a világbajnokság első helyét.

Lito helybenmaradás közben is teljesen koncentrál. /Fotó: Ruzsovics Dorina

– Milyen érzés volt a világbajnokságot megnyerni és a dobogón állni?

Hihetetlen érzés, nem is fogtam fel először. Nagyon örültem neki, de tulajdonképpen ez pár hónapig tartott. Utána már arra koncentráltam, hogy a következő versenyen újra helyt kell állnom. A további versenyeink is kiemelkedően sikerültek, Litoval kétszer voltam világkupa győztes, a világbajnoki első helyen kívül pedig egyszer a dobogó második és egyszer a harmadik fokára sikerült felállnunk.

Az eredményes szereplés mögött egy nagyon jó csapat áll, ők segítenek nekem, mivel egyedül kutyát képezni nem lehet. Ez egy csapatmunka, minimum 4 fő szükséges hozzá (egy segéd = a „csibész”, egy „bíró”, egy pórázkezelő és aki kívülről figyeli a munkát, majd javaslatot tesz a fejlesztésre). Mi nyolcan vagyunk a csapatban és segítjük egymást a tréningek során.

A csapatmunka valamennyi feladatban megnyilvánul: a videó első gyakorlatánál például az apportfa megigazítása azért indokolt, hogy Litonak elegendő helye és lendülete legyen az ugráshoz.

– Versenyek előtt többet szoktatok tréningezni?

Mivel a világbajnokságokat ősszel vagy tavasszal rendezik és ebben az időszakban lehet jobban dolgozni a kutyákkal, valamivel többet tréningezünk. Ez főleg a nyomkövetésre igaz. Egy 4-5 éves kutyának igazából nincs is többre szüksége. Litoval a tréningek mellett rendszeresen sétáltunk és futópadon is szoktam futtatni a kondíció megőrzése miatt.

– Lito már nyugdíjas korban van. Hogyan tölti a mindennapjait?

Néha kiviszem a kutyaiskolába és „bohóckodunk”, mert ő ezt különösen élvezi. Sokat sétálunk, a nap többi részében pedig a kanapén pihen vagy velünk van. Nagyon sok energiát fordítottam a szocializációra, hogy minden helyzetben tudjon viselkedni, hiszen ez is a kutyakiképzés elengedhetetlen része. Litonál teljesen normális, hogy a kiképzőpályán egy energiabomba, aki dolgozni akar, itthon pedig együtt nézzük a tévét.

Igazi energiabomba, aki könnyedén ugrik át az 1 méteres akadályon. /Fotó: Ruzsovics Dorina

– Kinek ajánlanád ezt a sportot és milyen kutyával érdemes űzni?

Elsősorban őrző-védő fajtájú kutyák gazdáinak, mert ők fogják a legjobban teljesíteni a feladatokat. Természetesen voltak kivételes esetek itthon, amikor vizsla vagy labrador is helyt állt a sportban, manapság azonban sokkal hangsúlyosabb az őrző-védő rész és ezek a kutyák már nem tudnának olyan eredményt elérni. Sokan szeretik a nem kifejezetten őrző-védő fajtákkal is a foglalkozásokat, mert rendkívül jól lefárasztja a kutyát és kiélhetik az ösztönüket. A nyomkövetést bármilyen kutyának szívesen tudom ajánlani. Ez az ágazat kitűnő szellemi fárasztás és nagyon szeretni is szokták.

A helyes apport után jutalomként a labdát is megkapja Lito. /Fotó: Ruzsovics Dorina

Aki gazdaként komolyan szeretné ezt űzni, mindenképp sok szabadidővel kell rendelkeznie. Emellett szükség van a már említett csapatra, akik minden ágazatban segítik a munkát. Véleményem szerint az IGP a „kutyasportok királya”, mert rendkívül összetett a három rész miatt és csak nagyon jó kutyával lehet a világ élvonalába bekerülni. Az őrző-védőhöz a temperamentum és a dominancia, az engedelmeshez az intelligencia és az irányíthatóság, a nyomkövetéshez pedig a megfontoltság és a nyugalom elengedhetetlen.

– Emellett mire érdemes még nagyon odafigyelni?

Az IGP (korábban IPO, Schutzhund, K vizsga) folyamatosan változik, beleértve a szabályzatot is. Mindig kivesznek belőle egy kis részt, ami kiképzés technikailag nem annyira fontos, viszont sok időt elvesz a versenyeken. Ennek oka, hogy a ’80-as években kb. 60-70 kutya indult a világbajnokságon, az elmúlt években pedig nagyjából 150.
A sportunkat kicsit a Forma-1-hez szoktam hasonlítani. Folyamatosan tréningezzük a kutyát, hogy küzdjön erősebben az őrző-védőnél, legyen pontosabb, gyorsabb a pályán. Azonban ezt kontroll alatt kell tudnunk tartani, mert néha a Forma-1-es autó is kicsúszik a kanyarban. Ha nem vagyunk fejben ott a versenyen és nem tudjuk irányítani a kutyát, bizony „ki fogunk csúszni” mi is.

Sitz! – Lito német vezényszavakra hajtja végre a feladatokat. /Fotó: Ruzsovics Dorina

– Milyen fontos elemeket emelnél ki a kiképzési módszeredből?

A pozitív hozzáállást nagyon fontosnak tartom. Fejben mindig előre elgondolom egy feladat előtt, mit fogok csinálni, ha nem sikerül jól vagy hibázik a kutya. Tudom előre, mikor jutalmazom és mikor nem kap érte jutalmat, hanem folytatjuk a következő gyakorlattal. A kutyáim naponta háromszor kapnak enni, hogy mindig motiválhatóak legyenek.

A jó kiképző szerintem mindig nyitott szemmel jár, mert így lehet tanulni másoktól. Természetesen mindenkinek van egy saját stílusa, nem lehet egy komplett módszert átvenni. A kutyák is különbözőek, ezért fontos sok kiképzési módszer ismerete.

A talajon apportozás az IGP engedelmes részének egyik feladata. /Fotó: Ruzsovics Dorina

– Van olyan a módszeredben, amit mások nem vettek még át tőled, kizárólag te használod?

Nem tudnám megmondani, mit nem használ más a kiképzési módszeremből. Én is rengeteget tanultam más kiképzőktől, az évek során folyamatosan segítettük egymást. Talán a kiskutya első őrző-védő tréningjei ilyenek, amit máshol nem láttam még. Én először egy csont megvédésére tanítom a kiskutyát (ezt laikusoknak nem ajánlom!), ezzel is fejlesztve a magabiztosságot és a dominanciát.

Engedelmes feladatok és közben sok játék jutalomként:

Lito már visszavonult a versenyzéstől, azonban megérkezett az új reménység Camino személyében. Ő szintén egy malinois, aki a világbajnokságra készül első perctől kezdve.

– Miben más Camino Litohoz képest?

Nagyon hasonló kutya, kitűnő adottságokkal. Semmilyen rossz dolgot nem tudnék rá mondani, ami nem tetszik benne. Az egyetlenegy hátránya Litoval szemben, hogy Lito után érkezett, emiatt túl sok az elvárás vele szemben. Azt gondolom, ha Camino érkezik előbb, talán ugyanúgy lehettem volna világbajnok vele is. Rendkívül intelligens, könnyen tanul és nagyon jó ösztönei vannak.

– Változtattál-e a kiképzési módszeredben Caminonál?

Igazán nem változtattam, inkább csak bátrabban haladok a programban. Camino épp ezért többet tud ma, mint ennyi idős korában Lito. Az évek során több kutyánál is használtam a módszert, így nagyobb a tapasztalatom benne. Magabiztosabb vagyok Caminonál, már nem csak egy jó kutya kell, hanem egy még jobb. Nagy álmom pont emiatt újra a világbajnokság élmezőnyébe kerülni, hogy újra megmutassuk a tudásunkat.

Köszönjük Kivágó Arnoldnak az interjút és további sok sikert kívánunk neki a versenyzésben!

(Képek: Ruzsovics Dorina)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon