hirdetés

Gyógyító kutyák, akik főállásban mentenek életeket: nemcsak a rohamokat érzik meg!

László Enikő, 2020. október 4 - Forrás: Maria Goodavage

Talán elsőre nem is gondolnánk, mennyi mindenre képesek a kutyák, és mennyi mindenben tudnak nekünk segíteni. Egyesek még annál is többet tudnak nyújtani, hogy nem ítélkeznek, csak tiszta szívből szeretnek. Ők életeket is mentenek.

hirdetés

Bizonyára sokan hallottak már kutyákról, akik romok alól kutatnak fel sérülteket, vakoknak segítenek a mindennapi életben vagy éppen a harcmezőn segédkeznek vérbeli katonaként. De léteznek olyan kutyák is, akik munkája ugyanennyire fontos az emberiség számára, csak valamiért kevésbé ismertek. Maria Goodavage amerikai újságíró könyve most ebbe a világba kalauzolja el az olvasót. Megismerhetjük belőle azokat a kutyákat, akik nélkül gazdájuk vagy akár az egész emberiség bajban lenne. Előre jelzik az epilepsziás rohamokat, kiszagolják a rákot, Parkinson-kórt vagy felismernek olyan veszélyes betegségeket mint a malária vagy akár a koronavírus.

Freya, a spániel is szerepel a könyvben, aki képes különböző betegségeket kiszagolni.

Az alábbi részletből megismerhetjük Brody-t, aki egy igazi polihisztor:

„Amikor felkerestem Territ a Minneapolis Longfellow kerületében álló háromszintes házában, Brody fogadott az ajtóban. Mókásan körözött a farkával, és megnyalta az arcomat, amikor lehajoltam, hogy meggyűrögessem a fülét. A szeme és az álla körül már őszült, de ettől eltekintve fekete bundája úgy csillogott, mint ifjúkorában. Azonnal beleszerettem ebbe az idősebb fickóba, úgyhogy el tudom képzelni, mit érezhetett Terri, amikor először, még fiatalon találkozott az ebbel, aki véget vetett kényszerű remeteségének. Terri lassan, enyhén sántikálva tipegett be a nappaliba.

– Ez történik, ha nem hallgatok Brody-ra – magyarázta.

Leült a padlóra, és a hátát a kanapénak támasztotta. Brody azonnal odaszaladt hozzá. Tüzetesen szemügyre vette, aztán mellé feküdt, a fejét Terri lábszárára hajtotta, és a lány felé fordult. A beszélgetésünk alatt szinte végig így maradt. Közben hol rám pillantott, hol Terrire, úgy követve a társalgást, mintha pingpongmeccset nézne.

Brody Terri legtöbb rohamát előre tudta jelezni, még alvás közben is. Néha azonban Terri – ha siet, vagy túlságosan leköti a figyelmét valami más – nem figyel rá eléggé. Néhány nappal az érkezésem előtt reggelizni indultak Terri egyik barátnőjével, aki a kocsijában várt rájuk a ház előtt.
Brody egyfolytában Terri körül sertepertélt; elállta az útját a lépcsőn, és állandóan láb alatt volt.

– Hagyj már, Brody, éhes vagyok!

Ez nem vallott Brody-ra. Általában úriemberként viselkedik: mindig Terri mellett lépdel, és figyeli, jól van-e. Most viszont Terri majdnem orra bukott benne.

– Brody, ez nagyon bosszantó! – dorgálta meg a kutyát. Ez az utolsó emléke, mielőtt rátört volna a roham.

Amikor elájult, nagyon csúnyán megütötte magát. Megsérült a térde, és kificamodott a jobb válla.

– Az ember azt hinné, tanultam a korábbi esetből, hogy erre a kutyára oda kell figyelni.

Egy alkalommal a lépcső tetején állt, amikor rátört egy roham, és háttal legurult a lépcsőn. Brody próbálta előtte figyelmeztetni, de Terri azt hitte, elég, ha felmegy a szobájába, és lefekszik. A lépcsőkorlát két rúdján kívül több bordája is eltört, és agyrázkódást szenvedett. Brody odaszaladt, működésbe hozta a VNS-t, majd a „Brodyfonhoz” rohant, és rácsapott a mancsával. Amikor Terri ébredezni kezdett, a vészhívó diszpécsernek recsegő hangját hallotta a vonal túloldalán.

– Nem mozdulok el mellőled, Brody – szólt oda Terri a kutyának.

– Már úton van a segítség.

Brody-nak nem muszáj Terri közelében lennie, hogy érezze, ha roham közeleg. Néha a háznak nem is ugyanazon a szintjén tartózkodnak. Ilyenkor az eb le- vagy felviharzik a lépcsőn, lefékez Terri mellett, és riasztja. Csak le kell hajolni hozzá, hogy a mágnes a lány mellkasa fölé kerüljön, és bumm!, már jön is a rohamnak gátat vető impulzus.

Bár ottjártamkor Terri nem vállalkozott hosszabb gyaloglásra, azért rendszeresen sétálni viszi Brody-t. Felül a robogójára, és tartja a pórázt, amíg bekóborolják a környéket.

Brody-nak egy nagy hátsó udvar is rendelkezésére áll, ha szaladgálni támad kedve. Egyszer egy héten pedig más segítőkutyákkal találkozik, és együtt játszanak. Terri szerint valószínűleg kicserélik egymás közt a tapasztalataikat, és tanácsokat adnak egymásnak, miközben az emberi szem csak annyit lát, hogy vidáman kergetőznek.

Terri örül, amikor Brody lazít egy kicsit, mert állítása szerint az eb megszállottja a munkának. Nem elégszik meg annyival, hogy epilepsziás rohamok esetén segítséget nyújt. A tevékenységét egy időben más szakterületekre is kiterjesztette.

Pár éve Brody rögeszmés érdeklődést kezdett mutatni Terri nyaka iránt. Naponta többször is megszimatolta és megbökdöste az orrával. Terri azt hitte, ez talán csak a barátkozás újfajta módja, de néhány héttel később felfedezte, hogy fáj, ha az eb a nyaka bizonyos részeit böködi. Úgy döntött, a következő vizit alkalmával felveti a dolgot az orvosának.
Kiderült, hogy medulláris pajzsmirigyrákja van.
Brody onkológusnak is figyelemre méltónak bizonyult.

– Brody mindvégig tudta, hogy baj van – ismeri el Terri. – Csak engem akart figyelmeztetni, hogy én is észrevegyem. Ismét megmentette az életemet.

Brody az orvosi vizsgálatok alatt végig mellette maradt, és amint kihozták a műtőből, és a kórházi személyzet áldását adta rá, felpattant az ágyára, és összegömbölyödött a lábánál. Terri még nem volt teljesen tudatánál, de később elmondták neki, hogy lábfeje ösztönösen azonnal a kutya felé mozdult, amint megérezte a jelenlétét. Brody a bokájára hajtotta az állát, sóhajtott egyet és a szemét lehunyva álomba merült. Egy percre sem mozdult el Terri mellől, amíg fel nem épült.

Az eb a műtét óta rá sem hederít Terri nyakára. Terri a biztonság kedvéért továbbra is félévente jár kontrollra, de biztos benne, hogy Brody úgyis jelezné, ha bármilyen gond lenne.

Terri egészségi problémái azonban ezzel még nem értek véget. Az „agyi pacemaker” mellett végül egy szívritmus-szabályozót is be kellett ültetni neki, mert a szívverése súlyosan szabálytalan volt. Az eszköz sajnos nem váltotta be a reményeket, ezért Terri gyakran tapasztal pitvarfibrillációt és szapora szívverést.
Vajon ki szokta előre figyelmeztetni, ha ilyesmi történik?
Brody, a kardiológus.
Ha megérzi, hogy Terrinek szívritmuszavarai lesznek, nem engedi mozogni. Ha feláll, elállja az útját. Ha éppen sétálnak, megtorpan, és szigorúan néz.

– Eltartott egy ideig, de most már megtanultam, hogy ez nála azt jelenti: VESZÉLY!

Brody endokrinológusnak sem utolsó. Az elmúlt néhány évben Lora egészségével is komoly gondok voltak, a szívproblémáin felül ugyanis diabétesz alakult ki nála. Brody jelezni tudja neki, ha gond van: a fejét az ölébe hajtja, és nem mozdul, amíg Lora nem ellenőrzi vércukorszintjét.

– Eddig még egyetlenegyszer sem tévedett – állítja Lora. – Nem hittem, hogy még annál is többre képes, amit eddig mutatott, de most már nekem is gondomat viseli.

Dr. Brody bármikor hajlandó újabb pácienseket felvenni a beteglistájára.
Az egyetlen gond csak az, hogy már tíz éves. Terri tudja, hogy a labradorok várható élettartama rövidebb a kisebb termetű kutyákénál, és aggódik, mi lesz, ha elveszíti Brody-t. Két alomtársa, akik szintén segítőkutyaként tevékenykedtek, már elpusztult. Egy másik súlyos agyvérzésen esett át.
Terri nem akar arra a szívszaggató fájdalomra gondolni, amit Brody halála esetén érezne. Attól fél, hogy nélküle visszazuhan majd a sötétségbe. Egy nap talán majd találnak számára egy másik segítőkutyát, de biztos benne, hogy Brody-t senki sem lesz képes pótolni.

– Egy test, egy lélek vagyunk. Ez a kéz a kutya, aki megmentette az életemet… és ez vagyok én – mutatja fel a bal, majd a jobb tenyerét, aztán szorosan összekulcsolja őket. – Egybeforrt a szívünk.”

Ha szeretnéd jobban megismerni a kutyákat, akik rengeteg emberek életét teszik jobbá, ez az ajánló neked szól:

Maria Goodavage: Gyógyító kutyák – avagy a legjobb barátaink a legjobb orvosaink!

Szerte a világon sokan számoltak már be arról, hogy a kutyájuk mentette meg az életüket, aki viszont még nem került hasonló helyzetbe, az hajlamos fenntartásokkal kezelni ezeket a történeteket. Pedig az okos, képzett és rendkívül érzékeny állatok nemcsak balesetben vagy természeti katasztrófák idején sietnek gazdájuk segítségére, hanem akkor is, ha esetleg beteg.
Maria Goodavage olyan kutyákról ír ebben a könyvben, akik képesek felismerni a rákot és a Parkinson-kórt, figyelmeztetnek a közelgő epilepsziás rohamokra, a vércukorszint megugrására vagy leesésére, valamint más életveszélyes tünetekre. Dokumentált történeteken keresztül mutatja be, hogyan segítik a kutyák az autizmusban, szorongásban, depresszióban, skizofréniában vagy poszttraumásstressz-szindrómában szenvedőket. Megismerjük azokat a négylábúakat, akik pajzsként védenek minket az antibiotikumoknak ellenálló kórokozóktól, és akik egy nap talán megakadályozhatják a katasztrofális kimenetelű járványokat.
A szerző egyrészt a tudomány élvonalába tartozó kutatóintézetek színfalai mögé vezet minket, másrészt olyan emberek életébe nyerhetünk bepillantást, akiknek az egészsége hűséges és magasan képzett személyes „kutyadoktorukon” múlik. A rá oly jellemző szellemességgel és elkötelezettséggel tárja elénk, ahogy ezek a kivételes képességű állatok lelkes szövetségeseinkké válnak a különféle testi és lelki betegségek elleni harcban.
A Gyógyító kutyák lebilincselő tudományos mű, amely azonban érzelmileg sem hagy minket hidegen. Ha eddig még nem voltál kutyarajongó, a könyv végére biztosan az leszel!
MARIA GOODAVAGE a USA Today újságírója volt, mielőtt megírta nagy sikerű, bestsellerlistás könyveit a katonákat, titkos ügynököket és beteg embereket segítő kutyákról. Számos televíziós show-műsor szereplője, a téma szakértője. Jelenleg San Franciscóban él, és az egyik leghűségesebb társa Gus, a labrador.

 

Kiadó: Jaffa
Ár: 3 999,- forint
A könyvet itt rendelheted meg.

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon