hirdetés

A kutya, aki a második világháború egyetlen négylábú hadifoglya volt: többször is a legénység védelmére kelt

László Enikő, 2021. szeptember 24

A második világháború egyetlen, hadifogolyként élő kutyája kalandos és rendkívül veszélyes életet élt. Bajtársai életét számtalan alkalommal megmentette. Nemcsak a japán katonáktól, de a kígyóktól, skorpióktól, krokodiloktól és tigrisektől sem riadt vissza.

hirdetés

Judy-ról, az angol pointerről már korábban beszámoltunk, azonban kalandos története nem ért véget azzal, hogy hadifogollyá vált. Mi történt vele ezután?

Judy a fedélzeten.

A második világháború első kutya-hadifoglya

Miután Judy és legénysége a hajótörés után lekésték a hajót, amivel hazajuthattak volna, egy japánok által elfoglalt faluba tévedtek. Azonnal elkapták őket, a kutyával együtt. A faluból hamarosan egy hadifogolytáborba szállították a csapatot. Judy-t egy teherautóra csempészve, üres rizses zsákok alá bújtatva vitték magukkal. A legénység két tagjának az volt a feladata, hogy bőrből készült cikkeket készítsenek a japán őröknek. Judy-t bőrmaradványokkal próbálták etetni, azonban a két katona nem sokkal később meghalt maláriában.

Frank Williams, az őrvezető szemmel tartotta Judy-t, aki szinte gazdájává fogadta. Williams megosztotta a kutyával ételét, ettől kezdve pedig az eb nem tágított mellőle. Judy azonban többi társa védelmére is gyakran kelt: a verések áldozatául sokszor ő esett, amikor a bántalmazás közben a kutya a japánokra morgott. Így azok rajta vezették le dühüket, sokszor azzal is megfenyegették, hogy lelövik az állatot. Williams egy nap sikeresen meggyőzte a kissé részeg japán táborvezetőt, hogy hivatalosan is nyilvánítsa a kutyát hadifogolynak, cserébe pedig kap egy kölyköt, ha Judy-nak kölyke születik. Az eb hadifogoly-neve ettől kezdve ’81A Gloegoer Medan lett.

Judy nem ismert félelmet

Judy-t azonban semmi sem tartotta vissza attól, hogy kekeckedjen az őrökkel. Továbbra is gyakran morgott rájuk, provokálta őket. De társait figyelmeztette a tábor körül ólálkodó skorpiókra és kígyókra is. Gyakran indult felfedező körutakra, amik után egy általa fogott patkánnyal vagy kígyóval tért vissza ajándék gyanánt. A kutyának hamarosan öt kölyke is született, közülük pedig egy a táborvezetőt illette. Egy másik kiskutyát egy női táborba csempésztek a katonák, míg a harmadik kölyök a medani Vöröskereszthez került. A negyedik ebet egy részeg őr agyonverte, az ötödik kiskutya pedig a táborban maradt, miután Judy és Williams elhagyta azt.

Újabb hajótörés

1944-ben ugyanis átszállították őket Szingapúrba, azonban volt egy kis bökkenő: állatok nem mehettek a fedélzetre. Williams azonban megtanította Judy-t mozdulatlanul feküdni, és egy rizses zsákba rejtette, amit a hátára kapott. A kutya órákon keresztül mozdulatlan és hangtalan maradt. A hajót azonban torpedótámadás érte, és süllyedni kezdett. Williams áttuszkolta a kutyát egy résen, aki ezáltal sikeresen megmenekült. A 700 rab közül 500-an haltak meg. A kutya úszás közben terelte a katonákat a roncsokhoz és azt is hagyta, hogy azok belekapaszkodjanak. Williamst azonban elfogták, és nem tudott semmit sem Judy hollétéről.

Más túlélők azonban megtalálták a kutyát, és segítettek neki elbújni a japánok elől. Egy ellenséges kapitány mégis rábukkant az ebre, és meg akarta ölni. Csak a szerencsén múlott, hogy nem így történt. Elhatározását ellensúlyozta a mediáni tábor új parancsnoka, aki megengedte, hogy a kutya az új táborba utazhasson. Közben Williams már szinte teljesen lemondott arról, hogy valaha viszont látja Judy-t, de végül mégis egy táborba kerültek. A foglyoknak a dzsungelben kellett ösvényt vágniuk, hogy a japánok vonatsíneket fektethessenek le. Judy itt is hasznosnak bizonyult: mindig figyelmeztette az embereket, ha elefánt vagy tigris rejtőzött a bozótosban.

Judy azonban megváltozott. Már nem az az engedelmes, szelíd kutya volt, aki korábban, hanem egy lesoványodott, ösztönösen cselekvő eb. Williams így is különleges kapcsolatot ápolt vele, Judy hallgatott minden szavára, egy füttyentésre visszarohant hozzá. Egyszer a japán őrök üldözőbe vették a kutyát a dzsungelben, és meglőtték. Williams pálmalevelekkel fedte be a vállán lévő sebet, de egyebet nem tudott tenni. Ezután újból költözniük kellett.

Judy-t halálra ítélik

Az új táborhelyen kitört a tetűjárvány. Ezért az őrök pedig Judy-t tették felelőssé. A kutya napokra eltűnt, egyes feltételezések szerint társai rejtették el. Csak akkor bukkant elő, amikor a japánok elhagyták a tábort.

A háború végének közeledtével Judy-t hazacsemészték Liverpoolba. Fél év karantén várt rá, ami azonban sok pénzbe került, Williams pedig ezt nem tudta kifizetni. Feladott egy hirdetést a Tail-Waggers Club nevű magazinba, hogy gyűjtést szervezzen a hős kutyának. 1946. április 29-én Judy elhagyhatta a karantént, a Brit Kennel Klub pedig Fol Valor kitüntetéssel jutalmazta Londonban. Később pedig az állatoknak járó legmagasabb rangú elismeréssel, Dickin-medállal is illették.

Mindenki csodálta hősiességét

Judy egyre népszerűbbé vált, a róla készült fotókat jótékony célokra árverezték el, rádióinterjúkat adott, ami által mindenki hallhatta a hős kutya ugatását. Nem sokkal később ő lett a Returned British Prisoners of War Association (Visszatért Hadifoglyok Szövetsége) egyetlen kutyatagja.

1948-ban Williams Afrikába ment dolgozni, nagy nehézségek árán pedig kutyáját is magával vihette. Judy-nak már itt született meg a harmadik alma, azonban két évvel később súlyos emlődaganatot diagnosztizáltak nála. Ezt eltávolították, azonban a beavatkozás közben tetanuszfertőzést kapott, így el kellett altatni. Judy 1950. február 17-én, 14 évesen költözött az örök vadászmezőkre. Williams két hónapon át építette gránitból és márványból készült sírját, ahol egy emlékplakett is megemlékezik a hős kutyáról, aki kitüntetéseivel együtt lett eltemetve.

(Képek: Getty Images Hungary, Wikipédia: Judy (dog), YouTube)

hirdetés
Webshop
További cikkeink

Keresés az oldalon