hirdetés

A kutyagumi-ügy 2021-ben: Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2021. február 18

Az emberi létnek számos olyan kérdése van, amelyekre évezredek óta próbáljuk megtalálni a megfelelő választ. Ha így haladunk, nagy az esély arra, hogy a megoldhatatlan talányok közé bekerül az is, hogy emberek miért nem képesek felszedni azt, amit kutyájuk odapiszkított.

hirdetés

Till Attila nem olyan régen kiakadt. Felháborodott videót posztolt arról, hogy az elmúlt időszakban lényegesen többször lépett olyanba, amibe nem szeretett volna.

Mindig takaríts fel kutyád után!

Mindenkinek van véleménye

Viszont a felháborodásával és azzal, hogy mindenkinek kötelessége lenne eltakarítania azt, amit kutyája otthagyott, nem mindenki értett egyet.

Sokféle reakciót láttam.
Ahogy megszoktuk, volt jó pár egyszerű személyeskedés, miszerint ha nem tetszik, ne okoskodjon, szedje fel inkább. Más azért fakadt ki, mert egy nagyképű, beképzelt senki, úgyhogy csendben kéne maradnia. Aztán jött pár furcsa logikát követő érvelés. Mint például az, hogy az embernek a lába elé kell nézni, hiszen „nem a kutyával van a baj”. Érdekes gondolat volt az is, hogy 10-20 évvel ezelőtt sem szedte fel mindenki, mégis le tudták élni az emberek az életüket.

De komoly fogalomzavart véltem felfedezni abban, amikor valaki az összeszedést az „állattartás legfelső fokaiba tartozó elvárásnak” titulálta. Mondván majd akkor kell ilyen kívánalmakat megfogalmazni, ha megszűnik az állatkínzás és minden egyéb állatjólléti probléma. Így a kutyák már boldogok lesznek. (És gondolom boldogabban ürítenek közterületen.) Mintha a dolgok között ok-okozati összefüggés lenne és a felelőtlen kutyasétáltatás következményeit ki lehetne váltani azzal, hogy „de hát más meg a kutyáját kínozza”.

Jó néhány ember eltérő módon – részemről teljesen érthetetlen indokból – próbálta megmagyarázni azt, hogy miért nincs ezzel semmi gond. Sőt!

Kutyatartási kultúra 2021-ben

Ha ezek a valószínűleg önigazolásra hajazó kinyilatkoztatások egy sima hírportál oldalán hangzottak volna el, talán ez nem lenne annyira gáz, és most másról írnék. De az általam szemezgetett gondolatok egy felelős kutyatartókat és kutyabarátokat tömörítő Facebook csoport tagjainak termése. Így, 2021 elején.

Összeszámolni sem tudom már, hogy ez a téma az elmúlt évtizedekben hányszor került elő, és hányszor nem sikerült megoldást találni rá. Az pedig kicsit aggasztó, hogy az érintettek – akiknek most már tényleg ideje lenne változtatniuk a hozzáállásukon – nyíltan megerősíthetik egymásban: jól van ez így.

Pedig a kutyánk ürülékének nem ott a helye. Egyrészt nem túl esztétikus. Sem a járdán, sem a cipőnk talpán. De leginkább azért kéne felszedni, mert fertőzésveszélyt jelent. Nem hiába kezeli a jog veszélyes hulladékként a kutyagumit.

Ha kutyánk összepiszkítja saját nappalinkat, mérgesek vagyunk. Ha ugyanezt saját territóriumunk határán kívül teszi, annak örülünk. De ez nem jelenti azt, hogy itt ne lenne dolgunk és innentől kezdve mindez nem a mi problémánk.

Sokszor hangoztatjuk, hogy nagyon sok mindennek kéne fejlődnie a kutyatartási kultúra terén. De mit várunk el, ha ezt az alapvető dolgot nem tudjuk teljesíteni és nem látjuk át, hogy ezzel mi a baj?

(Képek: Getty Images Hungary)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon