Nem is gondolnád, milyen társadalmi előnnyel jár, ha kutyás vagy

Egy jó közösség számos élménnyel gazdagíthatja az ember életét, és ez nincs másképp egy kutyás közösség esetében sem.

A kutyás közösségek működéséről és előnyeiről kérdeztük Tollár Mónikát, a Vizsla Túra alapítóját.

Hogyan kell elképzelni egy jól működő kutyás közösséget?

TM: Azt gondolom, hogy a kutyás közösségek kulcsa a hasonlóságokban rejlik. A Vizsla Túra esetében három alappillér van. Egyrészt kutyások vagyunk, másrészt azonos fajtájú kutyánk van, harmadrészt pedig fontos számunkra a kutyánk és mi elsősorban azok a kutyatartók vagyunk, akik családtagként tekintenek a kutyájukra. Úgy gondolom, hogy ezek azok a jellegzetességek, amik általában véve is egyfajta lelki közösséget hoznak létre az úgynevezett kutyások között.

Tapasztalataim szerint tehát a kutyás közösségek lényege, hogy elfogadjuk és nagyra becsüljük egymást (mondhatni szeretjük egymást) azért, mert neked is kutyád van, mert neked is olyan kutyád van, mint az enyém, vagy te is legalább annyira szereted a kutyádat, mint én. Így kialakul egyfajta összetartozás élmény, mondhatni azonosság élmény, ami megalapozza azt a bizalmas közösséget, amiben számíthatunk egymásra. Továbbá fontos szerepet kap az elfogadás, a szolidaritás, az empátia és a tudat, hogy számíthatunk egymásra.

Úgy gondolom, hogy egy jól működő kutyás közösség (ez bármilyen kutyás közösség lehet, de én mindig a Vizsla Túráról beszélek, mert abban van tapasztalatom, így abban vagyok hiteles) arról szól, hogy mi, mint gazdik fontosak vagyunk egymásnak azért, mert nekünk fontosak a kutyáink. Ettől leszünk különlegesek egymás számára. Ahogy A kis herceg rókája is mondja: „Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz, meg százezer. (…) De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.”

Egy közösség úgy is jól tud működni, hogy eltérő fajtájú kutyák gazdijai alkotják?

TM: Igen, abszolút jól tud működni. Én egyébként abban hiszek, hogy az eltérő fajtájú kutyák gazdijai is jó közösséget tudnak alkotni. A szerveződési elv igazából bármi lehet, amitől mi azt érezzük, hogy összetartozunk. A Vizsla Túra esetében a „vizslád van” kerül a középpontba, és ennek hatását napi szinten érzem. Színházzal foglalkozom, jövök-megyek és tárgyalok, idegen emberekkel, hivatalos, félhivatalos hangnemben. De ha kiderül róla, hogy vizslája van, én pedig megemlítem, hogy nekem is az van, és hogy én vagyok a Vizsla Túra alapítója… Abban a pillanatban teljesen megváltozik a tárgyalás hangulata, és gyakorlatilag olyan, mintha már mióta ismernénk egymást. Ebből is látszik, hogy egy idő után a közösség érzése átválthat világlátássá, egyfajta gondolkodásmóddá is.

Számomra például vannak a kutyások. Mindenkit szeretek, akinek kutyája van, de ha valakinek vizslája van… Az egy egészen más pikszisben van a lelkemben, mert egy vizslás közösség tagja vagyok. Ha engem bármikor fölhív egy vizslás, hogy valamire szüksége van, illetve ebben vagy abban segítsek, abszolút segíteni fogok, akkor is hogyha egyáltalán nem ismerem őt. Mert számomra az a fontos, hogy neki vizslája van. Valakinek lehet, hogy ez az érzése egy másik fajtával, egy kutyaiskolával vagy éppen egy lakóközösség kutyásaival kapcsolatban alakul ki.

Szerintem egy jól működő kutyás közösség befogadó és elfogadó is, és legyen bármilyen is a szerveződési elve, lehet egymásra számítani, akár teljesen ismeretlenül is. Nem a különbözőségek hangsúlyozása a lényeg, hanem a hasonlóságok és a szolidaritás. Gyakran úgy érzem, hogy a világ jelenlegi folyásával ellentétesen működik egy jó kutyás közösség. Nem azt nézzük, hogy mi az, amiben mások vagyunk vagy amiben el tudunk határolódni egymástól, hanem azt nézzük, hogy mi az, amiben egymás segítségére lehetünk.

Nem elég a hasonlóság

TM: Természetesen nem elég az összetartozás érzése ahhoz, hogy fennmaradjon egy közösség. Egy pont után a programszervezés is fontos, hogy rendszeresen legyenek események. Mondjuk van közösségi média élete, de közben van offline élete is (tehát nem csak az online térben létezik, hanem a tagjai élőben is találkoznak). Ez azt jelenti, hogy a közösség tagjai a való életben és a virtuális térben is számíthatnak egymásra. Szomorú példa, de úgy gondolom, hogy egy közösségben a gyásznak is helye van. Egy kutyás közösségben a kutya elvesztésekor, egy társállat elvesztésekor nagyon komoly vigaszra és együttérzésre lehet találni. Ez egyszerre csodálatos és szívszorító is.

Milyen előnyei lehetnek egy kutyás közösségnek?

TM: Úgy gondolom, hogy az ember olyan kapcsolatokra lelhet egy kutyás közösség által, amiket egyébként a kutya nélkül soha nem kapna meg. Amit saját magamon is észrevettem, hogy alapvetően egy bizonyos közegben mozgok, de ez az évek során búra-szerűen rám fonódik. Amit a kutyázásnak (vagy az én esetemben a vizslázásnak) köszönhetek, hogy évtizedek óta összehoz olyan emberekkel, akikkel valószínűleg soha az életben nem találkoznék. És ez egy csodálatos dolog.

A közösség miatt olyan emberekkel tudok nagyon hamar valódi barátságra szert tenni, akikkel egyébként  egyrészt nem is találkoznék, másrészt nem is barátkoznék, mert annyira messze állnak tőlem a mindennapi életben. Szerintem ez sokunknak jelent problémát, hogy bele vagyunk szorulva a mikrovilágainkba. A kényelmes és megszokott kis világainkba, egy idő után pedig, az életkor előrehaladtával nagyon nehéz ezekből kitörni. Igazából nincs is rá platform vagy éppen ürügy, hogy valamilyen módon tőlünk teljesen eltérő emberekkel is tudjunk kapcsolódni. A kutyázás pedig szerintem erre ad lehetőséget.

A kutyázásban, a kutyás közösségekben azt is nagyon szeretem, hogy egy jó kutyás társaságban nem a társadalmi rang, a szakmádban való előrejutás, siker vagy éppen karrier az, ami téged pozícionál. Ráadásul nem is a külsőd, hanem az, hogy van egy kutyád, akivel szépen, szeretettel bánsz. Teljesen más értékrendet nyújt. Tulajdonképpen, ha őszinték akarunk lenni, sokszor a kutyázás az, ami a leghitelesebb képet adja rólunk a külvilág felé.

Végül, de nem utolsó sorban szeretem, hogy mennyi mindenkiről derül ki, hogy vizslás, vagy éppen kutyás, és hogy ez milyen kapcsolódási pont lehet. Az is elképesztő, hogy vad idegenként is szóba merünk állni egymással, csak és kizárólag a kutyázás miatt. Úgy gondolom, hogy ez egy olyan előny, amit tényleg a kutyáinknak köszönhetünk. Hálásak lehetünk nekik, amiért egy teljesen új platformot nyújtanak a kapcsolatépítésre. Hiszen ez közösségi és egyéni szinten is csodálatos dolog.