A Föld legidősebb kiskutyája: ez derült ki a 12 ezer éves múmia vizsgálatából
Ferenczi Deborah
2021. november 16
Ferenczi Deborah
2021. november 16
Elképesztő, de a föld legrégebbi kiskutya-maradványa 12 ezer éves. Az adott holttest azért maradhatott fent ilyen hosszú ideig, mert a fagyos időjárásnak köszönhetően mumifikálódott. Az elméletek szerint a mindössze három hónapos ebet az ősemberek nevelték, és szelídítették meg.
Oroszország távoli részén, az északkelet-ázsiai Jakutföldön 2011-ben egy 12000 éves mumifikálódott kutyatestet találtak a kutatók. Annak köszönhetően, hogy az orosz időjárási viszontagságok miatt az állat teste megfagyott, szinte tökéletes állapotban maradt fenn az utókor számára.
Miután erre a történelmi kincsre leltek a kutatók, nagyon alaposan megvizsgálták az egész állat maradványait. Nem csupán a csontjai maradtak meg viszonylag épségben, hanem a gyomra, a tüdeje és még a szíve is alkalmas volt arra, hogy azon teljes körű boncolást végezzenek az Északkeleti Szövetségi Egyetem orvosi karán.
A felfedezés önmagában egyedülálló az egész világon, ugyanis eddig még nem találtunk olyat, hogy egy ilyen idős szervezet ennyire jól konzerválódott volna. Ami a legfontosabb, hogy nem indult be a bomlás folyamata” – magyarázta Darima Garmaeva, a kutatást vezető szakértő.
A kutyakölyköt egy orosz testvérpár fedezte fel, név szerint Jurij és Igor Gorokov. A tetemet az otthonuktól, Tumat falutól nem messze találták, a Sziallah-folyó partján. A testvérek egyébként mamutagyarakat keresetek, ugyanis mamutvadászat jeleire bukkantak az adott területen. Így leltek a kutyára, aki minden valószínűséggel egy partközeli földcsuszamlásban vesztette életét.
Az első kérdés, ami felmerült a tudósokban, és ami a leginkább indokolttá tette a teljes körű boncolást, hogy ez a kutya ténylegesen a kutyák őse volt-e. Ennek a múmiának a különlegessége egyébként az, hogy annak ellenére, hogy felnőtt kifejlett kutyát találtak már a tudósok, kölyköt még nem. A világ legősibb kutyája, ami jelenleg ismeretes, a belgiumi Goyet-barlangban felfedezett 36000 évvel ezelőtt élt állat. Annak ellenére, hogy ez is vizsgálható állapotban maradt fenn, közel sem volt olyan kiváló állapotban, mint fiatalabb társa, ugyanis a kiskutyának még a szőre is vizsgálható minőségű.
Nyilván a legizgalmasabb kérdés, hogy ez a kutya háziasított volt-e vagy sem. Bár erre még egyenlőre nincsen bizonyíték, annyi bizonyos, hogy hatalmas előrelépést jelentett a háziasított állatok pontos családfájának felkutatásában. Elképzelhető, hogy ez a kutya egy ősi háziasított állat.
Az egyik szerint az állat az emberek által lakott terület közelében ólálkodott, eleinte a maradékot kezdte el elfogyasztani, majd fokozatosan hozzászokott az emberi jelenléthez. Egy másik elmélet szerint pedig az ember volt a kapcsolat kezdeményezője, amikor fiatal állatkölyköket nevelt fel, és tanított be. Ez utóbbi hipotézist erősítheti meg a szibériai kutyakölyök léte is” – tette hozzá.
Megdöbbentő egyébként, hogy amikor a kutatók a gyomortartalmát vizsgálták az állatoknak, találtak két fadarabot is a gyomrukban. Amiből azt következtették, hogy valóban a földcsuszamlásnak köszönhetően halt meg és próbálta az életét úgy menteni, hogy bele kapaszkodott egy kiálló faágba. Egyébként az is arra utal, hogy olyan kutya volt, aki ember közelében élt, hogy a maradványok egy szintén feltárt tábor közelében voltak találhatóak. A kutatók úgy tervezik, hogy mihamarabb visszatérnek a leletek helyszínére.
Valójában számos lelet és kutatás azt bizonyítja, hogy a kutya már az ősidőktől fogva az ember leghűségesebb társa. A legrégebbi lelet mintegy 32 ezer éves, és arra enged következtetni, hogy már akkor is nagy segítségére voltak az ebek az ősembernek mind a vadászatban, mind a gyűjtögető életmódban. A leletek azt engedik sejtetni, hogy ezek a kutyák segédkeztek a teherszállításban is. Sőt, egyenesen úgy tartják a tudósok, hogy a neandervölgyi ember kiszorításában döntő faktor volt a kutya háziasítása.
Megdöbbentő, de ezek az emberek annyira tisztelték ezeket a négylábú barátaikat, hogy a fogaikat ékszerként viselték a nyakukban, és a barlangrajzok is telis-tele vannak olyan ábrákkal, melyek az ebeket ábrázolják az emberek társaságában. Ezek a kutyák a farkasokhoz hasonló méretűek voltak, és elsődleges feladatuk a teherszállítás és a vadászatban való segédkezés lehetett. Természetesen segítség ellenében ezek az emberek szerették az ebeiket, és étellel, vízzel látták el őket. A leletekből tisztán látható, hogy sok ezer évre vezethető vissza az ember és állat kapcsolata.
(Képek: Getty Images Hungary)
Kövess minket!
Kapcsolódó cikkek