Ilyen érdekes legendák kötődnek a mexikói meztelen kutyához: a mai napig gyógyító erőt tulajdonítanak nekik

A szőrtelen kutyafajtákkal szemben sajnos igen sok az előítélet. Gyakran ódzkodnak tőlük csupasz testük miatt, pedig lelkük éppoly csodás, mint egy bundás egyedé. A mexikói meztelen kutyának ráadásul még a története is izgalmas.

Sokaknak a kínai meztelen kutya képe ugrik be elsőnek, ha egy kopasz ebre gondolnak. De valójában az FCI szerint három, az AKC szerint négy szőrtelen kutyafajta létezik. A kínai meztelen kutya, a perui meztelen kutya (perui inka orchidea), a mexikói meztelen kutya (xoloitzcuintli), illetve az amerikai meztelen terrier, akit hazánkban még nem ismertek el hivatalos fajtának. A tévhitekkel ellentétben a szőrtelen fajták kopaszságát nem valamilyen betegség, hanem génjeik okozzák, és előfordulhat egy fajtának szőrös változata is. Erről bővebben ebben a cikkünkben olvashatsz, ahol további tévhiteket is eloszlatunk.

Az ősi aztékok és maják számára az ember legjobb barátja egy szőrtelen, kissé furcsa kinézetű, gyógyító erővel bíró, olykor táplálékforrásként is szolgáló négylábú volt, aki a halott lelkeket az alvilágba vezette. A mexikói meztelen kutyával, más néven xoloitzcuintlivel (rövidebben xolóval) kapcsolatosan több legenda is létrejött az egyesek szerint több évezredes létezése során. A következőkben ezeket vesszük sorra.

Aki a halottakat vezeti az alvilágba

A fajta a nevét az aztékok nyelvén használt két szóból kapta. A Xolotl (vagy Solotl) a villámlás és halál istene, az itzcuintli pedig kutyát jelent. Az azték hiedelem szerint Xolotl kutyáját az isten teremtette, hogy megvédje, őrizze az élőket és átvezesse a holtak lelkét az alvilág veszélyein. Az aztékok a xolókat olyan őrzőknek tekintették, akik elűzték a betolakodókat és a gonosz szellemeket. Xolotlt gyakran ábrázolják kutyafejű istenként, és a legenda úgy tartja, hogy segítségével jöttek létre a különböző emberi törzsek. Erről bővebben ebben a cikkünkben olvashatsz.

Éppen ezért a maják nagy becsben tartották ezeket a kutyákat. A xoloitzcuintle kerámia szobrait a maja és tolték nép temetkezési helyein találták meg Nyugat-Mexikóban. Az ókorban a fajtát feláldozták és eltemették a gazdájával együtt, hogy kísérjék azt az alvilágba vezető úton.

Olykor el is fogyasztották őket

A pulyka mellett a xolo volt az egyetlen háziasított állat, amelyet az ókori mezoamerikaiak ettek. A konkvisztádorok annyira megkedvelték a könnyen elérhető fehérjeforrást, hogy majdnem teljesen kiírtották a xoloitzcuintlit – mondja Marc Thompson régész, a Tijeras Pueblo Múzeum igazgatója.

Mire a xolot 1956-ban hivatalosan elismerték Mexikóban, a fajta már majdnem kihalt. Manapság azonban ezek az ősi kutyák újjáéledtek, különösen azok körében, akik allergiásak a szőrös négylábúakra. De nem mindenkinek valók, hiszen rendkívül intelligensek és agyafúrtak, akikkel sokat kell foglalkozni – figyelmeztetnek a tenyésztők.

A kutya, aki gyógyító erővel bír

Ezek a szőrtelen ebek olyan európai krónikások figyelmét is felkeltették, mint Kolumbusz Kristóf és a 16. századi spanyol misszionárius, Bernardino de Sahagún, aki leírta, hogy az aztékok éjszaka takarójuk alá bújtatták a xolókat, hogy melegen tartsák őket. A kutyák szőrtelen teste kiváló hővezető is, így egyfajta ősi melegvizes palackként szolgáltak a betegek és idősek számára. „Tudják, hogy mikor vagy beteg” – jegyezte meg Kay Lawson, a 20 éves xolo-tenyésztő, a Xoloitzcuintli Club of America korábbi elnöke.

A xolókat még mindig gyógyítókként használják egyes mexikói és közép-amerikai falvakban. Úgy gondolják, hogy megelőzik és gyógyítják a betegségeket, beleértve az asztmát, a fogfájást, az álmatlanságot és a reumát.

Bár a modern tudomány megcáfolta azt az elképzelést, hogy a fajta gyógyító erővel bír, ahogyan más kutyák, a xolo tartási is egészségügyi előnyökkel járhat, például csökkentheti a vérnyomást és a stresszt, valamint enyhítheti a magányt.