hirdetés

A kutyákra leselkedő nagyvárosi veszélyek: Márton Attila különvélemény

Márton Attila, 2021. február 4

A kutyák nagy részét nem épp vidéki környezetben tartjuk. A „városiasított” ebek számára ez pedig jó néhány veszélyt rejt.

hirdetés

A kutyák maximálisan képesek alkalmazkodni az emberi közeghez. Viszont a nagyvárosi forgatagnak számos olyan sajátossága van, amelyek a kutya számára abszolút nem megfelelők. Sőt, az esetek többségében a testi épségüket veszélyeztetik.

Egy gyáva kutya

Egy kattintásvadászatra szakosodott weboldal tett ki nemrég egy cikket. A leírás szerint a gyáva kutya nem volt hajlandó felszállni a mozgólépcsőre. A hír mellé természetesen járt cuki kép is. A nagyobb termetű, megszeppent kutyát a gazdája a karjában tartotta, a mozgólépcső belépési pontja mellett.

Természetesen – ahogy ilyenkor lenni szokott – jöttek az agyoncukiskodó megjegyzések, röpködtek a szívecskék. Voltak, akik közvetlenül a kutyához szólva fejtették ki, hogy azért ő nagyon szerethető, még így is, hogy ennyire nyúlszívű. Szerencsére azért voltak olyanok is, akik meglátták a történet lényegét.

Egy éles emlék

Közel húsz éve történt, amikor dolgaimat intézve szeltem át Budapestet. Épp az egyik aluljáróban vágtam át, amikor a megszokott, jellegzetes zajokat a visítás, a sikítás és az üvöltés elegye robbantotta szét. Egy nagyobb termetű kutya mancsából nyesett le valamennyit a mozgólépcső.

Az a hang beleivódott az emlékezetembe. Akárhányszor kutyát látok egy aluljáróban – ne adj’ isten mozgólépcső közelében – még ennyi év elteltével is összeszorul a gyomrom, ideges leszek és kiver a víz. Szerencsére sokan tudják, hogy kutyával mozgólépcsőn hogyan kell utazni. De az évek során jó pár embernek fel kellett hívjam már a figyelmét erre népnevelő magyarázattal körítve. A kutya mozgása eltér a miénktől, nem úgy koordinálja, nem tudja úgy megváltoztatni a lépesei ütemét, ahogyan mi. A mozgólépcső nem nekik lett kitalálva. Ráadásul az ő lábukat cipő sem védi.

Nekünk se túl jó, de a kutyának meg pláne!

A városi élet egy állatnak – akármennyire is képes alkalmazkodni – számos veszélyt rejt. Nem kell egyből olyan drasztikus élethelyzetre gondolni, amikor egy eb lábát becsípi a mozgólépcső.

A lába simán beakadhat egy szellőzőrácsba vagy a vonat lépcsőjébe (ha régi típusú szerelvényről van szó). Visszatérő téma a sószórás okozta marások (már ahol még van ilyen), nyáron pedig még mindig vannak olyanok, akik a forró aszfalton szeretik megsétáltatni kutyájukat.

Láttam én már a Margitszigeten kutyát bicikliről futtató gazdit is – ami önmagában dicséretes dolog lenne – aki a kutyát az aszfalton mozgatta le. Egy ilyen egészségmegőrző program át nem gondolt következménye könnyen lehet az, hogy pár éven belül mozgásszervi rendellenességek ütik fel a fejüket. A kutya anatómiailag nem aszfaltra lett tervezve. Főleg nem arra, hogy kilométereken keresztül azon kocogjon.

Kutyával városban együtt élni nem csak örömmel jár. Számos dolgot kell mérlegelnünk az egyszerű mindennapok során. Figyelembe véve kutyánk sajátos igényeit, különben ott helyben nagyon gyorsan megtörténhet a baj. Esetleg az évek múltán fogunk szembesülni visszafordíthatatlan egészségkárosodással.

(Képek: Getty Images Hungary, YouTube)

hirdetés
További cikkeink

Keresés az oldalon