Akbash fajtaleírás: a nyájak és csordák óriás védelmezője

Az akbash egy fehér pásztorkutya-fajta, amely Törökország nyugati síkságain és hegyvideékein őshonos. Sajátos masztiff és agár jellegzetességekkel rendelkezik, amely kombináció egy egészen rendkívüli kutyává teszi.

Az akbash a kuvasz Nyugat-Anatóliai testvére, feltételezhető közös őstől származnak, méghozzá a 7-8 ezer évvel ezelőtt élt hatalmas, fehér őrkutyáktól. Ezek alapján feltételezhető, hogy a ma létező kutyafajták között az egyik legősibb.

Eredet

Bár az akbash eredete nem tisztázott, annyi bizonyos, hogy egy ősi, tiszta fajtáról van szó. Hazájában falusiak és pásztorok tenyésztik, hogy megvédje a marhacsordákat és juhnyájakat a farkasoktól. A fajtát sokáig nem ismerték az ország határain kívül, majd az 1970-es évektől kezdve számos példányt importáltak a világ minden tájára, köztük Európába és az Egyesült Államokba is. A United Kennel Club 1998-ban ismerte el a fajtát – az AKC és az FCI azonban egyelőre még nem fogadta el.

Fajtastandard

Az akbash fehér, hosszúlábú, karcsú, izmos kutya. Impozáns méretéhez és erejéhez hatalmas bátorság, fegyelem és állóképesség társul. Feje ék alakú, fülei lógnak, farka hosszú.

Marmagassága ivartól függően 70-86 centiméter között mozog, súlya terén a lényeg, hogy arányos megjelenése legyen, izmos, karcsú kinézetet adva a kutyának. Egy jó kondícióban lévő akbash nőstény esetében 40, egy hím 54 kilogramm körüli súllyal rendelkezik.

Az akbashnak dupla szőrzete van, amely egy hosszabb, durvább külső fedőszőrzetből és egy finom aljszőrzetből áll. Rövid és közepesen hosszú is lehet a bundája, ami mindig fehér. Világos zsemleszínű vagy szürke árnyalat előfordulhat a fül körül.

Jellem

Az akbash legfontosabb jellemzői azok, amelyeknek köszönhetően ilyen kiváló munkakutya. Éber, intelligens és bátor, aki gondolkodás nélkül száll szembe a rá bízott haszonállatokra támadó ragadozókkal. Csendes és nyugodt kutya, aki rendkívül önálló: emberi irányítás nélkül is képes helyesen reagálni a változó körülményekre.

A fajta emellett kiválóan alkalmas otthoni társnak vagy házőrzőnek is. Az akbash hűséges, gyengéd és szeretetteljes a családjával – beleértve a gyerekeket és más házi kedvenceket is. Az idegenekkel ugyanakkor gyanakvó és tartózkodó. Eredeti funkciójából adódóan agresszívan reagálhat idegen kutyákra, ha azok belépnek a területére, ezért fontos a megfelelő képzés. Az akbash egy nagyon intelligens fajta, aki jól reagál a tréningre, azonban a megfelelő tanítás és szocializáció elengedhetetlen egy ilyen kutyánál.

Ápolás

Az akbash két rétegű szőrzetét heti egy alkalommal át kell kefélni, a vedlési időszakban azonban naponta szükséges ezt megtenni. Érdemes egy nagy teljesítményű porszívót is beszerezni, mivel a kutya jelentős mennyiségű szőrt veszít. A fajta nagy pozitívuma, hogy a szőrzete nem tapad össze és nincs szaga, ezért csak kivételes esetekben szükséges a fürdetés.

Ideális környezet

Ha korán elkezdték a szocializációt, az akbash ugyanúgy védi a gyerekeket, mint a nyájat, ezért ideális kisgyermekes családokba is. Fontos azonban megjegyezni, hogy nagytestű kutya, aki makacs is lehet. Ezen tulajdonságok inkább vidéki életre teszik őt alkalmassá, ahol védheti a kertjét és nagyokat sétálhat a természetben a gazdáival.

Alapvetően nem egy magas energiaszintű kutya, ám kellő mennyiségű mozgás hiányában hajlamos lehet az elhízásra. Fontos, hogy mindig adjunk neki feladatot, amellyel motiválhatjuk őt a mozgásra. Lehet belőle tökéletes családi kutya, de nagy hely és határozott, erős kezű gazdi kell hozzá.

Gyakori egészségügyi problémák

Az akbash alapvetően egy egészséges fajta, de előfordulhatnak nála masztiff őseihez köthető betegségek, úgy mint a csípőízületi diszplázia, a pajzsmirigy-alulműködés vagy a dilációs kardiomiopátia.